Sárosi Emőke: Nálatok laknak-e állatok?

Animal City -

Nagy az Isten állatkertje, tartja a népi mondás, és a hír igaz.

Minden emberben lakozik az ősi fauna egy darabkája, amelynek megismerésére sok szeretettel invitál az Animal City csapata – Daoud Dániel, Kliment János, Somló Dávid és Szabó Veronika – egy interaktív szeánsz keretében a Trafóba.

Adott négy fiatal eltérő művészeti területről, a kapocs közöttük a határterületek, a színházi projektek és az interakció a közönséggel iránti érdeklődés. A Staféta-pályázat keretein belül nemcsak pénzt, hanem bizalmat, támogatást, lehetőséget is kaptak a független alkotók, hogy életre hívják az Animal Cityt, amely nem más, mint egy fikciós társaság, egy klub, ahova olyan emberek járnak, akik állati projekciókkal foglalkoznak. Felvesznek egy álarcot és átváltoznak, illetve megváltozhat a viselkedésük a maszknak és a játékoknak köszönhetően. És ez lehet felszabadító is. És igen, a valóságban is vannak hasonló klubok, például az Egyesült Államokban létezik a Human Puppy klub vagy a Furries.

animal cityAnimal City - imázskép

Az előadás állatmaszkokat használ, és projekciós felületként kezeli őket. A maszkokat Palánki Hedvig látványtervező és a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumba járó jelmeztervező diákok készítették. A színlap sokat sejtető: Mi a különbség az állatok és az emberek között? Miért olyan fontosak nekünk az állatok? – teszik fel a kérdéseket rajta. Az Animal City az előadók és a nézők által közösen életre keltett színházi előadás, mely az állati és emberi társas viselkedés metszéspontjain lavíroz. Egy ismeretlen közösség felépítésének apropóján egy játékos tevékenységekből felépülő mikrokozmoszt tár elénk, amely a csoportos cselekvésekből, az együttműködés és az engedelmesség mechanizmusaiból teremtődik meg. Az Animal City egy klub, egy szövetség, egy létezés.

A színház valóságában az Animal City tagjai az ember és az állat közötti határterületet kutatják. Hárman tartanak egy szeánszot, gyűlést, ahol állati minőségeket élnek meg. Szigorúan maszkban és beszéd nélkül. Mit kaphatunk a produkciótól? Egyfajta átváltozást, elmélyülést állati minőségekben – és talán egy kis önismeretre is szert tehetünk. Nem tréning, nem workshop, inkább terápiás performansz, amely egy lehetséges utat kínál saját magunkhoz és másokhoz.

tumblr pi5mrq6d7e1xuxc3ao1 1280

Érdekes látni a nézőket, hogy csoportszinten hogyan megy végbe bennük az átlényegülés. Az alkotók számára a pszichológiai és önismereti oldal mellett az is izgalmas kérdés, hogyan viselkednek az emberek az ösztöneik vagy azok kevésbé átgondolt működésén keresztül, egyfajta modellezett helyzetben. Szerencsére a közönség játékos. Lehetőséget kapnak rá, hogy átváltozzanak a maszk segítségével, és emberi beszéd nélkül létezzenek. A beszédkényszereseknek természetesen ez nem lehet akadály, hiszen kéretlen állati hangokkal is lehetnek önazonosak, és kifejezhetik jelenlétüket, aktív részvételüket az eseményen. Bár sokszor félnek az emberek az interakciótól, ez a forma biztonságot ad. A maszk védi a mögötte bujkáló embert. A közönségből sokan szereplővé válnak. Abban a pillanatban, ahogy felveszik a maszkot, már nem egymást látják, így nincs mitől félni sem. Nem egyedül vagy, semmi nem kötelező, és semmit nem lehet elrontani.

Animal City - trailer

Összességében az együttlét másfél óra relaxálás, ahol nem kell a szövegre figyelni, csak hallgatni a Nagy Testvér kimondottan nyugodt, szeretetteljes, egyszerűen fogalmazó, érthető hangját, és birkamód követni kell bármilyen maszkban az utasításokat. Megtalálhatod a helyedet a mikrovilágban, játszhatsz a fényekkel, megláthatod magad a tükörben, majd együtt félhetsz a viharban, végül együtt ülhetsz és rágcsálhatsz mogyorót a többi állattal, biztonságban, a szalma, a papír fecnik és a botok között. Fölösleges feszkók nélkül, hisz mindez csak játék.

Animal City (Daoud Dániel – Kliment János – Somló Dávid – Szabó Veronika)

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. november 20.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu