Kelemen Kristóf: Megfigyelők -

…(kis túlzással) mindenki figyel mindenkit, és a legtöbben még élvezik is.

Az állambiztonság az önök érdekében dolgozik, közli az első mondatainak egyikeként Horváth Lajos hadnagy. Így is van, de nem érdektelen az ideológiai háttér, amelynek a nevében a biztonságunkért felelős szervezet működik. Magyarországon, 1965-ben a Kádár-rendszer apparátusa az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszavával, a megszilárdítani kívánt gulyáskommunizmus jegyében folytatta „áldásos” tevékenységét. Az 56-os forradalom résztvevői közül, kivéve a kivégzetteket, többen szabadok voltak már. A hatalom fausti alkut kötött a társadalom nagyobbik részével. Te nem pofázol hevesen, csak kicsit, mi meg nem ütünk nagyot. Mindenkinek kényelmes ez, természetesen a rendszer engedte kereteken belül.

Jankovics Péter és Baki Dániel / Fotók: Mészáros Csaba

Ravasz kísérlet, mert nemcsak az adott kort idézi valósághűen a Megfigyelők című előadás a Trafóban. Ünnepélyesen ülnek csúfondáros tort a szürke, a vajszín és a jávorfa árnyalatai. A szocreál mai szemet gyötrő színtelensége jól érzékelhető a színpadon. A férfiak észrevehetetlen eleganciájának a puritánsága az ingen átlátszó atlétában, és a nyakkendő nélkül, kihajtott ingnyakkal hordott zakóban csúcsosodik ki. A nők viseletében legalább a színek élénksége megengedett a kommunista prüdériában.

Hívogatóan csalogat. Sőt, magába fogad és nehezen enged el a Schnábel Zita tervezte impulzív játéktér. Semmi sincsen a színpadon csak úgy, mert a kellékek, a bútorok meglepetést rejtenek és játszanak velünk. A néző felé táguló, három oldalról függönnyel határolt tér bármelyik zugából beléphetnek a cselekménybe a színészek. A privát térből időnként átvált a játék a nyilvánosság szférájába, és vissza. Például akkor, amikor elhúzzák a velünk szemben elhelyezett függönyt, és hátul, egy emelvényen bizarr televízió-műsorba csöppenünk, vagy hasonló érzetet kelt, amikor Horváth Lajos beül a nézők közé, hogy onnan kérdezzen.

Baki Dániel és Józsa Bettina

A szekrényre, a korabeli Orion televízió képernyőjére, valamint trükkös megoldással a bárszekrény üvegére vetített, Barna Orsolya munkáját dicsérő archív felvételeken turistának tűnő embereket látunk. Sétálnak Budapesten, miközben műgonddal állítgatják a fényképezőgépüket. Vadásznak a látnivalókra, amelyekkel majd otthon eldicsekedhetnek. De ki tudhatja a hiteles motivációt, ezért lehet, hogy gyökeresen más cél vezérli őket.

A színészi alakítások mozgatójaként a szereplők mások, mint akinek látszanak, de azzal erősítik a kohéziót, hogy pontosan nem derül ki, hogy milyenek. Kelemen Kristóf saját drámájából készült rendezése elmosódott lencséjű objektívon keresztül mutat sziluetteket. Itt nincs igazából, nincs bizonyosan. Az önazonosságot hírből sem ismeri errefelé senki. Csak a hatalom félelemből épített piramisa a nyilvánvaló a felszínen és a mélyben egyaránt. Retteg a hierarchia csúcsán Pataki elvtársnő, ahogy a legalul elhelyezkedő Somogyi Sándor is. Kelemen komoly dramaturgiai tehetséggel hagy kisebb lyukakat a történetben, amelyeket nem magyaráz meg, és éppen ezek nyugtalanítják a nézőt.

Judit (Józsa Bettina) alapvetően visszafogott lány. Ám egy elejtett mondatában közli vőlegényével, hogy amennyiben nem éri el a kitűzött célját, ami nem más, mint bejutni a Képzőművészeti Főiskolára, valami borzalmas dolgot követ majd el. Rózsa Erzsi (Réti Iringó) Kaposvárott már találkozott hivatalos eljárás keretében Horváth hadnaggyal. Ez érzékelhetően mély nyomokat hagyott a nőben, ám a férfi erre nem, vagy alig akar emlékezni.

Jankovics Péter és Réti Iringó

Baki Dániel Somogyi Sándor alakítójaként azt a feladatot kapja, hogy szolgáltasson információkat Michael Besenczyről, az Angliában született, de magyarul kiválóan beszélő, filmrendező szakos hallgatóról. Az intimitásért rimánkodó tekintet, a test hajbókoló, de mielőbbi szabadulást remélő meghasonlottsága szembeötlő. A kifacsart testhelyzetben üléskor a szék háttámláján a megtört csukló, az erősen görbülő hátgerinc, az összegubancolódó haj húzza alá azt, hogy a fiatalember többszörösen nem találja a helyét sem leendő művészként, sem férfiként.

Rétfalvi Tamás a megfigyelt Michael Besenczy szerepében az előadás legrejtélyesebb figurája. Bakival ellentétben a méretes kérdőjelek embere kifejezetten a szövegre épít. A színészi módszere az, hogy Besenczy egyes megszólalásaiban villanásnyi szünetet tart, hogy picit később szenvtelenül folytassa a mondatot. Talán angol kém, esetleg provokátor vagy egyik sem. Táncra kéri Juditot, hogy kevés idő múlva érzékien simogassa a lány ujjait. Máskor rámenősen Somogyi szájába dugja a nyelvét. A kígyóként levedlett, szaggatott személyiségrétegek mögött ott találjuk a következő álarcát. Rétfalvi azt játssza izgalmasan, hogy érzelmek nélkül várakozik valamire. Az alakítás így felcsigázza az érdeklődésünket, hogy milyenek is lehetnek az arcvonásai, ha vannak egyáltalán.

Réti Iringó, Rétfalvi Tamás, Józsa Bettina, Baki Dániel és Jankovics Péter

Jankovics Péter Horváth Lajos hadnagy szerepében a formátumot nélkülöző kisember. A tökéletes csavar a gépezetben, mert a háttér nem érdekli, mindössze végrehajt. Bármilyen lehet a rendszer, mert mindegyiket kiszolgálja. Jól eltalált jelenetben, mert az egyre fájóbb pontokra tapintva, szervezi be Somogyit, aki a Népligetben ismerkedik meg leendő férfi partnereivel. Viszont a homokszürke hivatalnok életében eljön a pont, amikor keménynek kell(ene) lennie, amikor túlnő önmagán, mert veszélyben érzi a küldetését. Jankovics játékából ez a félelem szülte fenyegetés hiányzik. Az előbbiek miatt veszít nem keveset a tétjéből a hadnagy meghallgatása a főnökénél, Pataki elvtársnőnél, amely megbeszélés arról hivatott dönteni, hogy végül kiutasítják-e az országból Besenczyt vagy sem.

A Kelemen Kristóf rendezte előadás a tisztázatlan, a megmagyarázhatatlan hiányról szól. A hiátusok azonban jótékonyak, így erősen lendítenek az összképen. Nehéz újat mondani ebben a témában. A Staféta Program segítségével megvalósuló Megfigyelők című produkciónak ez azért sikerül mégis, mert megtalálja a kapcsolatot a jelennel. A Trafóban nem történelmi utazásra vagyunk hivatalosak, hiszen manapság szintén figyelnek minket. Nem lehetsz egyedül, akkor sem voltál, ahogy most sem vagy. Követjük a másikat a közösségi felületeken, sokan azt is megadják, hogy a nap melyik szakában hol tartózkodnak. Vizsgálódnak a köztereken és a munkahelyeken a térfigyelő kamerák is. A különbség a megfigyelés irányában keresendő. A pártállami rendszerben függőlegesen, a hatalmi centrumból következett a kémlelés. Napjainkban, a közösségi oldalak világában, vízszintes irányú, de legalább ennyire nyomasztó, hiszen (kis túlzással) mindenki figyel mindenkit, és a legtöbben még élvezik is.

Kelemen Kristóf: Megfigyelők

Játsszák: Baki Dániel, Jankovics Péter, Józsa Bettina, Réti Iringó, Rétfalvi Tamás.

Dramaturg: Turai Tamás. Látvány: Schnábel Zita. Zene: Márton Péter (Prell). Archív felvételek: Barna Orsolya. Technikai vezető: Lengyel Ákos. Videó: Virág Balázs. Látvány asszisztens: Bartos Letícia.Rendezőasszisztens: Totobé Anita. Szervezés: Kiss Réka Judit. Produkciós vezető: Böröcz Judit. Rendező-író: Kelemen Kristóf.

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. november 24.