Kutszegi Csaba: A tánc becsülete (is)

Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány -

NPI úgy tudja kipróbálni a „fizikai színház” ismert és tanulható eszközeit és módszereit, hogy már rögtön éretten, egyénien kezeli azokat.

Ki kell mondanom: szinte felüdülés az Ódry Színpadon a pesti színművészeti egyetem „fizikai színházi koreográfus-rendező” szakára járó hallgatók munkáit néznem, mert végre olyan mozdulatkompozíciókat, urambocsá’, táncot látok, melyeknek érzékiségében folyamatosan motoszkál intellektuális tartalom is, és a befogadásuk nemcsak a biztonságos esztétizálás kiváltotta, kissé bárgyú örömöt idézi elő bennem, hanem szellemi izgalmat is okoz.

octopus1Fotók: Éder Veronika

Ez az igazi színpadi (színházi) tánc! Sráckoromban (más köntösbe öltöztetve) önálló koreográfiákban is sok hasonlót tapasztaltam, mára ott tartok, hogy (akármelyik műfajban, stílusban) ritkán találok olyan táncelőadásra, amelynek első tíz-tizenöt perce után nem kezdek el menthetetlenül süppedni a felszínes klisék unalommocsarába. Persze, lehet, hogy az én készülékemben van a hiba… De szerintem nem. Ugyanis a mai kultúrafogyasztási szokásokban tűnőben az igény a műveltségalapokon nyugvó szellemi izgalomra, és főleg a táncban könnyű megelégedni a felszínes érzékiséggel, a technikai villogással, az egyszavas válaszokkal megfejthető gondolatisággal. Mindezek mellett a legnagyobb baj az, hogy manapság a szcéna egyre több szereplője (koreográfusok, együttesvezetők) nem is veszik észre (vagy nem akarják észrevenni), hogy a kényelmük és status quójuk őrizgetésével a tartalmas táncművészetet beáldozzák a talmi ragyogás oltárán – és ez nem egy, tíz-tizenöt éve bedugultan önmagát ismételgető kortárstánc-alkotóra is igaz. Az elvontságra, líraiságra, történet- és konkrét üzenetnélküliségre hivatkozó tartalmatlan üresség nem más, mint egyszerű, tartalmatlan üresség. És a néző nem hibáztatható egy kicsit sem amiatt, hogy ezt is lelkesen megtapsolja, mert a táncosok általában hihetetlenül jók (a többre vágyó igényes kultúrafogyasztó meg majd elmegy jó színházba, művészfilmet néz artmoziban vagy komoly szépirodalmat olvas, miközben a tánctól nem vár többet a szép testek látványánál).

octopus2

Verbális (fizikai) színházi előadás is lehet tartalmatlan, üres vagy egyszerűen pocsék, de erre kevesebb a sansza, mert a jól megírt (kiválasztott, átdolgozott) szöveg általában eleve alkalmas tartalomszolgáltatónak (is). Ezt a lehetőséget kapja el alaposan Nagy Péter István negyedéves fizikai színházi koreográfus-rendező szakos hallgató (osztályvezető tanár és a rendezésben konzulens: Horváth Csaba) a Weöres Sándor Octopus, avagy Szent György és a Sárkány című darabjából készített „majdnem rendszerváltás-történet”-ében. Az előadás egyik különlegessége az, hogy a még egyetemi hallgató, de már nem egy sikeres rendezést jegyző NPI úgy tudja kipróbálni a „fizikai színház” ismert és tanulható eszközeit és módszereit, hogy már rögtön éretten, egyénien kezeli azokat. Éppen a fentiekben szapult elklisésedés nem érzékelhető a színpadán, és ennek egyik oka nyilvánvalóan az elmélyült (vagy ha ötletszerű, akkor is igényes) dráma- és helyzetelemzés (az előadás dramaturgja Sándor Júlia), hogy ti. a megalkotott, eszközös vagy eszköz nélküli mozdulatsorozatok és („fizikai”) akciók valamiféle adekvátsággal bírjanak a megjeleníteni szándékozott (eszmei, lírai, narratív vagy csak hangulati) tartalommal. Egyszerűbben szólva: hogy a felmutatott komplex színházi nyelvezet különböző elemeinek legyen valamilyen közük egymáshoz. Ezeket a hiteles megfeleléseket nehéz megtalálni, megrendezni, míg különböző hókuszpókuszokkal elegánsan átlépni felettük, eléggé könnyű.

octopus3

A Weöres-darabban a teljes világ benne van, szerteágazó áthallások szövevényében, és NPI nagyszerűen megoldotta e súlyos-tartalmas szöveg színpadra állításának embert próbáló feladatát. Az előadása izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató. És ha már a tánc felől közelítettem: remekül kihasználja a tánc ezerarcú sokszínűségét is, a mozgásanyagban a finom érzékiségtől a kegyetlen keménységig számtalan árnyalat (és tartalomhoz adekvát stílus) megjelenik (a mozgást a rendező Horkay Barnabással közösen jegyzi). A stáb többi tagja és az előadók is remek teljesítményt nyújtottak-nyújtanak, ötletesek például a látványelemek, és nagyon igényes a zenei háttér.

octopus4Krisztik Csaba

A meghívott, már sokat tapasztalt színészkollégák közül Krisztik Csaba kiemelkedő alakítást nyújt, Inganga szerepében – bár semmilyen extra trükköt nem mutat be – jelensége egyszerűen lehengerlő. Nagyon él és virul, lubickol testhez álló szerepében Pálya Pompónia (Nella) és Pallag Márton (Lauro). Horkay Barnabás (Sirio) akkor is motorja az előadásnak, amikor nem vonja magára a közfigyelmet, a szintén „vendégművész” Sütő András (Drinus / Bardanes) személyében kitűnő, sokoldalú színészt ismerhet meg a publikum.

octopus5

A „fizikais” koreográfus-rendező hallgatók – ahogy Horváth Csaba tanítványaival ez lenni szokott – előadókként is ragyogók. Lehetetlen legjobbat választani Ténai Petra (Isbel), Barna Lilla (Barbara), Herman Flóra (Cynthia) és Molnár G. Nóra (Lydia / Lycoris) közül, hisz mindnyájan hitelesek és sokoldalúak, ha kell, elegánsak, finomak, szépek, de könnyen váltanak markánsan karakteresre is. Gyulai-Zékány István (Miron) is színészetben tudással megalapozott mindenevő, az idén végző színművész szakos Hajdu Tiborra (Cannidas / Batrach) is – egyebek mellett – a fizikaisokhoz hasonló sokoldalúság és dinamikus mozgáskészség jellemző. Osztálytársát, Hevesi Lászlót (Giorgio / Uttaganga) is jellemzi a fenti összes színészerény, nála külön megemlítendő szép orgánuma és finom beszédtechnikája.

Ezt az előadást körbe kéne utaztatni országban-világban. Már csak a színpadi tánc becsülete miatt is.

Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány

Zene: ifj. Balázs Elemér. Látvány: Devich Botond. Dramaturg: Sándor Júlia.

Mozgás: Nagy Péter István, Horkay Barnabás. Korrepetitor: Kármán Emese.

Rendezőasszisztens: Barok Andrea. Osztályvezető-konzulens: Horváth Csaba.

Rendező: Nagy Péter István.

Szereplők: Krisztik Csaba, Hevesi László, Pallag Márton, Ténai Petra, Pálya Pompónia, Hajdu Tibor, Sütő András, Gyulai-Zékány István, Horkay Barnabás, Barna Lilla, Herman Flóra, Molnár G. Nóra.

Ódry Színpad, 2019. március 3.  

 

© 2016 KútszéliStílus.hu