Turbuly Lilla: Tejeskávé, föllel

Molnár Ferenc: Riviéra -

…gyönyörűséggel tölti el az irodalomszerető néző szívét, hogy ebből a pénztörténetből micsoda szavak, mondatok szikráznak ki.

„Molnár Ferenc ritkán játszott darabja…” Általában így aposztrofálják a Riviérát, és ha az ember ilyet olvas, persze él a gyanúperrel, hogy valami oka csak van, hogy olyan ritkán játsszák. A Színházi Adattár mindössze három magyarországi bemutatót rögzít, a legutolsót 2006-ban Valló Péter rendezte a Radnóti Színházban. Ebben a magyarországi, 1926-os bemutató nincsen benne. (Az ősbemutatója Bécsben volt, 1925-ben, Max Reinhardt rendezésében, és ő rendezte meg Budapesten is 1926-ban, a Renaissance Színházban.)

Molnar F Riviera Belvarosi JGy 062 Kardos Róbert és Kovács Patrícia / Fotók: Jókúti György

Igaz, a történet a nagy Molnár-darabokhoz képest egyszerűbb, olyan, amit számos, a két világháború között készült regényben, filmben feldolgoztak: a szegény lányt (legyen gépírókisasszony vagy éppen áruházi eladó, mint itt) megkísérti a gazdagság egy jóképű milliomos személyében. A happy endes változatokban kisebb zökkenők után egyenes az út az oltárhoz. Ez a helyzet itt annyiban más, hogy a szegény lánynak van már egy szerelme az áruházban, és a milliomos sem feltétlenül házasságra utazik, csak a Riviérára. Ezt az egyszerű történetet Molnár persze a rá jellemző módon igyekszik megemelni egy álomjelenettel és a játékba bevont áruházi próbababákkal. Schöpflin Aladár a Nyugatban így kommentálta az eredményt: „Az egész darab rendkívüli gondossággal van kidolgozva, minden jelenete a hatás finom mérlegén van lemérve, minden alakja meg van világítva a cselekmény minden vetületében és minden mondata pontosan be van ágyazva az egészbe. De talán éppen ez a gondos kiszámítottság a baj. Mintha az író nem bízott volna semmit a saját ösztönére, holott a számítás sokszor megcsalja az embert, az ösztön pedig, ha igazán író ösztöne, tévedéseiben is szuggesztív. Molnár ebben a darabjában mindent mert, csak egyet nem: egyszerűnek és természetesnek lenni.”

Molnar F Riviera Belvarosi JGy 037 Kardos Róbert, Vadász Gábor és László Lili

Ami azonban gyönyörűséggel tölti el az irodalomszerető néző szívét, hogy ebből a pénztörténetből micsoda szavak, mondatok szikráznak ki. Legszívesebben előkapna egy jegyzetfüzetet, hogy el ne mulassza a legjobbakat. Személyes kedvencem, amit persze szintén nem tudtam felírni, arról szól, hogy rendes ember legfeljebb két hétig szenved szerelmi bánatban, csak a költők olyan őrültek, hogy húzzák-halasztják a kigyógyulást. (Ha magamnak nem hittem volna, kiváló „mondatügyi barométert” ültetett mellém a véletlen Nádasdy Ádám személyében, bizony, nála is robbangattak ezek a mondatbombácskák.)

Molnar F Riviera Belvarosi JGy 098 Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás

Benedek Miklós rendezésében ebből az alapanyagból finom és míves játék született, amelynek minden elemére gondot fordítottak. Dévényi Rita békebeli hangulatú díszlete és jelmezei már a kezdés előtt lekötik a figyelmet, hiszen az arccal vagy arc nélkül készült próbababák már akkor ott vannak a színpadon. (Szintén Schöpflin írja, de egybevág a saját nézői várakozásaimmal is, hogy az ember szeretné, ha ezek a babák egyszer csak életre kelnének. Az első felvonás végén Kardos Róbertnek van is egy szép vetkőztetős jelenete, amelyben személyes hangon tudja megszólítani az egyik babát.) Az álomjelenetet a Belvárosi Színház technikai lehetőségeihez (és a várható utazásokhoz) képest ügyesen megoldották az előre gördíthető kirakattal.

Molnar F Riviera Belvarosi JGy 068 Schruff Milán és Kovács Patrícia

Az pedig kétségtelen, hogy a darabban számos jó szereplehetőség rejlik, és ezekkel a lehetőségekkel a színészek maximálisan élnek is. Kovács Patrícia arckifejezése, ahogy a Szabó Kimmel Tamás játszotta milliomos gyárairól, vagyonáról szóló felsorolását hallgatja, tulajdonképpen megelőlegezi az előadás végét. Másik nagyon szép pillanata az a monológ, amikor a gyerek utáni vágyról beszél. Schruff Milán az áruház hanyatló, és gyerekkori barátjához képest végletesen lemaradt bonvivánjának szerepében pontos és meggyőző. A hózentrágere igazgatásában is ott van a lejtmenetbe kerülés kétségbeesése. Jó nézni Kardos Róbertet, aki a nem becsült, alig észrevett, a többieknél hegy magasan műveltebb segédet játssza, a másfajta értékrendű világban bölcsen és rezignáltan nézelődő értelmiségit. Ullmann Mónika megadó, szerelmes kisasszonya is szép alakítás, és vonzza a szemet László Lili jókedvű, szemtelen, grimaszolós eladókisasszonya. Szabó Kimmel Tamásnak ezúttal annak ellenére jut kisebb szerep, hogy az ő karaktere mozgatja az eseményeket: elegáns indikátor, aki azért őrzi magában a valamikori szerény/szegény fiút, ha jól elrejtve is.

Molnar F Riviera Belvarosi JGy 107 Ullmann Mónika és Kardos Róbert

Márton, a darabbeli segéd azt mondja, képes lenne egyfolytában tejeskávét iszogatni, kis föllel, mert úgy szereti. A Riviéra az az előadás, amit azok fognak szeretni, akikben van fogadókészség az édes-bús, elvágyakozós, karcos végű történetekre, és tudják élvezni Molnár mondatsziporkáit. Mindennek a tetején az a bizonyos föl, vagy nem is, a tejszín a színészi játék.     

Molnár Ferenc: Riviéra

Játsszák: Kovács Patrícia, Schruff Milán, Szabó Kimmel Tamás, Kardos Róbert, Ullmann Mónika/Péter Kata, László Lili/Ballér Bianka, Vadász Gábor.

Látvány: Dévényi Rita. Dramaturg: Benedek Albert. Mozgás: Szabó Andrea. A rendező munkatársa: Skrabán Judit. Producer: Orlai Tibor. Rendezte: Benedek Miklós.

Belvárosi Színház, 2019. április 18.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu