Kutszegi Csaba: Amikor minden körbe ér

Nagyváradi VII. HolnapUtán Fesztivál – első rész -

Alakításaikban mindenkinél – különleges pillanatokban – többször „minden körbe ér”…

A történetem úgy kezdődött, hogy (jó) néhány évvel ezelőtt észrevettem: sokkal jobban kezdenek tetszeni nekem a nívós színészképzők (vizsga)előadásai, mint a profi, legtöbbször méltán híres színházak tényleg kiemelkedő „felnőtt” premierjei. Először arra gondoltam, hogy ez részemről egyfajta privát kritikusi depresszió (miért is ne lenne az?), avagy közeledvén a nagypapa korhoz, gyermekeim generációja láttán egyszerűen szentimentális paca leszek, és rögtön marhára megtetszik minden, amit húszas-harmincasok színpadon művelnek (hát, ez azért nincs így).

Most azt gondolom, hogy a vizsgaelőadás egy új, kiforró színházi műfaj lett. Jellemző rá a nagyfokú őszinteség és hitelesség, és nemcsak azért, mert a fiatalok általában még őszintébbek, hanem azért is, mert az instrukciók teljesítéséhez megkövetelt apai-anyai mellett a jó tanárok-rendezők igénylik, sőt kifejezetten rányomulnak a hallgatók közreműködő kreativitására is. Például akár évekig is együtt alakítgatnak jeleneteket, melyekből aztán közösen összefűznek egy előadást.

meggyeskert1Meggyeskert / A fotók forrása: Szigligeti Színház

Így készült a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem Meggyeskertje is, mellyel az ötödéves zenés színész szakirányú színművész osztály hallgatói megnyitották a nagyváradi VII. HolnapUtán Fesztivált. Erről Novák Eszter osztályvezető tanár árult el „bizalmas” információkat az előadás előtt – az ilyen szöveges bevezető a színművészetis Zsótér-rendezések egyfajta sajátja, csak ezúttal az elfoglalt rendezőt az osztályfőnök helyettesítette. Persze, hogy most a hihetetlenül jó, 2013-as Zsótér-Hamletra utalok, amelyben a hallgatók hasonlóan váltogatták a szerepeket, mint most a Meggyeskertben. És ezt már lehet is egyfajta műfaji sajátosságnak nevezni, mely a képzés egyik alapeszméjéből fakad, hogy tudniillik minél több hallgató játsszon el minél több szerepet, akár egy előadáson belül is.

A másik lényeges műfaji sajátosság, hogy a vizsgaelőadásba tulajdonképpen minden belefér, ami a hallgatók „érdekeit” képviseli. Ezzel persze lehet ügyetlenül visszaélni is, de például az említett Meggyeskert furcsa zenei eklektikája az előadáson egy idő után kifejezetten imponáló lesz, persze ehhez kell a pallérozott szaktudás is, ahogy a szereplők szólóban vagy többszólamos kórusban énekelnek, egy társuk (említsük meg: Mentes Júlia) kitűnő instrumentális kíséretében. Mert a kezdeti nézői elcsodálkozás után szépen megérti az ember, hogy ez egyfajta összekacsintás: a színház játék, pláne a játszani tanulóknak (ha játszani is engedik őket). A Meggyeskert előadása kitűnő stúdium a hallgatóknak és nagyszerű élmény a nézőknek (lapunkon már írtunk is róla, lásd: Turbuly Lilla: Elfogyó székeken.)

meggyeskert2Meggyeskert

A vizsgaelőadás műfaji sajátosságai tovább tanulmányozhatók Kárpáti Péter Tűznyelőkjében, amely ugyanennek a Novák Eszter – Selmeczi György vezette osztálynak az előadása… Kifejezetten pazar előadása. Ez nem azt jelenti, hogy hibátlan is, legalábbis a dramaturgiai egyenlőtlenségei és ellentmondásai nehezen lennének megbocsájthatók egy támogatott kőszínházi vagy független társulat bemutatóján, de a SZFE produkciójaként – leginkább a hallgatók bravúros alakítása és jelenléte okán – egyszerűen lehengerlő. A műsorfüzet leírása szerint így készült az előadás: „A végzős színészek elkalandoztak a szorongások, rettegések, összeesküvés-elméletek sűrű erdejében, és improvizációik, gyűjtéseik alapján készült az előadás.” A szorongások megjelentek, az improvizációkat profin rögzítették, a gyűjtések pedig (gondos teatralizálásuk után) kiszélesítették a megjelenített társadalmi és emberi jelenségek-történések körét. Mindezeket az előadás szinte (jó értelemben) odavágja a közönség elé, szembesülésre kényszerítve a nagyérdeműt azzal a kétségbevonhatatlan igazsággal, hogy „az embert könnyebb hülyíteni, mint meggyőzni arról, hogy hülyítik”. Ez a sok-sok igazságot tartalmazó megfigyelés úgy merül fel, hogy a vallásos, „régimódi” szülők nem osztják lányuk udvarlójának „korszerű” téziseit a világot átszövő nagy összeesküvésekről.

tüz3Tűznyelők

A jelképesen is értelmezhető, de reális konfliktus kapcsán számomra nem az érdekes, hogy vajon tényleg makulátlanul igaz, célravezető és helyes-e az, ahogyan az Y generáció látja a mai világot (egyrészről ijesztően racionálisan és magabiztosan, másrészről szuper ön-érzékenységgel, de elbizonytalanodásra hajlamosan), hanem az, hogy milyen az előadásban az osztály. Nos, erről elmondhatom: rég láttam ilyen (tizenhét fős) osztálycsapatot, amely ennyire egységesen jól teljesít. Ráadásul markáns egyéniségekből áll, ami már a Meggyeskertben is megmutatkozott.

Nem tudom, hogy mi az, és azt sem, hogy van-e egyáltalán Novák Eszternek (és Selmeczi Györgynek titka), de az osztály a két, fentebb említett produkció után még látványosan emelni is tudta a tétet. A Novák Eszter rendezte (és Szilágyi Eszter-Anna írta) A Nyíregyház utca című előadás után én legszívesebben lelkes standig ovationnal fejeztem volna ki a tetszésemet – a produkció szakmai elismerése mellett a téma fontossága, felvállalása és rendkívül hiteles-őszinte megjelenítése miatt. Elképesztő, hogy szembesülve vele, kíméletlenül meg kellett tudnunk azt, amit mindig is sejtettünk, de talán nem nagyon akartunk gondolni vele: a 21. század kulturált Európájában a neolitikum primitív társadalmának erőszakos leigázottságát is rossz értelemben felülmúló állati sorban élnek becsapott nők, akiket látszatra törvényes fogva tartóik azért tartanak, hogy civilizált vademberek erőszakos vágyait kielégítve, másoknak sok-sok pénzt termeljenek. És ennek a felszíne Amszterdamban turistalátványosság: a világ minden részéről érkező erkölcsös polgárok felgyorsuló szívveréssel szeretnek végigsétálni a kirakatos utcán, hogy aztán férfitársaságban egy sör mellett elmondhassák, jártak ott, és láttak olyan lányokat (tudom, mert magam is jártam ott).

nyiregy A Nyíregyháza utca

Az előadás sok közül egyik kiemelkedő pontján elhangzik az alábbi Weöres Sándor-idézet: „Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: / az már a menny. Mert minden körbe ér.” Az igen bölcs lírai bon mot igazsága itt nem áll meg. Itt már annyira el van csúszva minden, hogy nem ér körbe semmi. Ennek a pokolnak a megléte nem tételez fel mennyet. Hacsak az nem mennyei csoda, ahogy a nyolc színészpalánta lány átlényegülve megjeleníti e sorsokat. Alakításaikban mindenkinél – különleges pillanatokban – többször „minden körbe ér”: a teljes lelki azonosulás a professzionális színészi eszköztárral, a táncos-énekes hangos akciók a tartalmas néma jelenléttel, a szép a rúttal, a kemény a lággyal, a cinikus okosság a szerethető butasággal, a rideg a gyöngéddel, a hűség az árulással, az örök remény a visszavonhatatlan bukással, az élet a halállal. Az előadás az Amszterdamba prostituáltnak kivitt, „Nyíregy körüli” mélyszegénységből összeszedett cigány lányokról szól. Nem árulom el, mi lesz a „végeredménye” a több szálon szerveződő kimenekítési akcióknak, mert azt remélem, hogy ezt az előadást még sokszor el fogják játszani (bár ez ellentétes a vizsgaelőadások műfajának logikájával). Akik (most) játsszák: Bori Réka, Czvikker Lilla, Józsa Bettina, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Mentes Júlia, Nagy Bakonyi Boglárka, Széles Flóra. Igazságtalanság lenne bárkit is kiemelni közülük.

nyiregy2A Nyíregyháza utca

A fesztivál első két napján három előadást játszottak el a budapesti színművészetisek. De nem csak ők szerepeltek. A Szigligeti Stúdióban work in progress bemutatót prezentált Balogh Attila rendező darabíró alkotótársával, Benedek Zsolttal. A vetítéssel is színesített, érdeklődést felkeltő kiselőadásuk koronájaként a társulat tagjai részleteket olvastak fel a készülő, Y című előadásból – nem szokványos feltételek mellett. Az elsőt például behunyt szemmel kellett meghallgatnunk, hogy színes fantáziánkkal magunk képzeljük hozzá a még nem létező színpadtechnikát, a második előtt és közben pedig pontosan három és fél percig a mellettünk ülő nézővel farkasszemet kellett néznünk. Nekem nagy szerencsém volt, mert a Nagyvárad Táncegyüttes (egyik) legszebb táncosnője ült mellettem. Már ezért az élményért érdemes volt Nagyváradra utaznom.

yY - work in progress bemutató

Balogh Attila előadása a mesterséges intelligenciáról nagyon érdekes volt, bár még az alkotók sem tudják maradéktalanul, hogy a MI-nek mi köze lesz végül is az előadáshoz, de erről több opció is folyamatosan kering. Balogh szerint nem kizárt, hogy az egy év múlva esedékes premieren (mely zenés-táncos előadás lesz) a nézők robotok lesznek. A magam részéről nagyon kedvelem az Y generációs prezentációk alábbi bujkáló belső ellentmondását: e nemzedéktársakat mintha önmagukon és saját identitásuk megtalálásán kívül semmi és senki más nem érdekelné (mintha!), miközben hihetetlenül szeretik felhívni magukra mindenki más figyelmét. Ez így egyébként tök rendben van, mint ahogy igen élvezetes és szórakozató volt Benedek Zsolt csupa személyest is feltáró produkciója is, melyet – ha már folyton műfaj-meghatározási kísérletekbe bocsátkozom – valahova a TED és stand up commedy közé helyeznék.

karfiol2Karton és karfiol

Kicsit kakukktojásnak véltem, de örömmel és nem lankadó figyelemmel élveztem végig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a Nyári Mozi Színházi Közösség Karton és karfiol című egyszemélyes produkcióját, melyet a fiatal, de már sokat tapasztalt színész, Mészáros Gábor adott elő. Rendezője pedig még többet tapasztalt már, hisz Döbrei Dénes hosszú éveken át volt a Nagy József (Josef Nadj) alapította-vezette, méltán európai hírű Jel Színház oszlopos táncos-színész tagja. Döbrei 39 évvel ezelőtt „akkori Y generációs” volt, amikor is, 1980-ban (először) megjelent Tolnai Ottó Világpor című kötete, melyet a színész az előadáson egy nagybőgő kíséretében „megrág, mint terepszínű molyok a gobleint”. A letisztult, egyszerű, de képzőművészeti igénnyel komponált színpadképből, a szövegmondás közbeni mozgásos akciókból, a sallangmentesen, nagyon szépen beszélő-dolgozó Mészáros Gábor teremtette atmoszférából szinte árad Tolnai Ottó és Nagy József szellemi öröksége, a magyarkanizsai izzó sorskohó emlékezete, a múlt század második felének délvidéki alternatív, kísérletező összművészetének kultúrája (a Symposionnal és Új Symposionnal együtt). És csodák csodájára mindez még ma is aktuálisnak, fogyaszthatónak és értékesnek tetszik.     

Persze az akkori újnemzedékek is különbözni vágytak, saját identitásukat keresték. Leginkább talán abban különbözött a helyzetük a maiakétól (az üldözésüket leszámítva), hogy nem kellett komolyan tartaniuk attól, hogy elkészült produktumaikat robotok fogják fogyasztani (ez persze vicc, ez még messze van), és mesterséges intelligencia fogja értékelni azokat (ez már itt van spájzban, és kicsit sem vicces).

tavasz1A tavasz ébredése

De térjünk vissza a mai kísérletezőkhöz! Györfi Csaba, a Nagyvárad Táncegyüttes koreográfusa fizikai színházi előadást rendezett a Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat részére, mégpedig A tavasz ébredését. A dráma valósággal kiált a fizikai színházi színre vitelért (nem véletlenül kísérelték meg már mások is ezt), ami persze ettől még mindig igen kockázatos vállalkozás. Wedekind szövege ugyanis annyira erős, tartalmas, mély drámai szöveg, hogy nem könnyű vele egyenrangú, adekvát, értelmes és érzékekre is ható mozgáskompozíciókat létrehozni. A rendező-koreográfus Györfi és koreográfusa, Tőkés Imola korrekten és következetesen megoldotta a feladatot, végigvitte a darabon a koncepciót, amelyben központi szerep jut a fiús tesztoszteronnak és a bimbózó lányos erotikus vágyaknak. Segítségükre lehetett, hogy Czvikker Katalin dramaturgiai közreműködése nyomán jó érzékkel lerövidített, „megtisztított” pályán mozoghattak. Ennek is köszönhetően néhány jelenetet, akciókat ügyesen eltaláltak, de láthatók az előadásban olyan részletek is, amelyekben a koreográfia éppeni funkciója nem értelmezhető-érzékelhető, avagy csak illusztráló, díszítő szerepkör jut a mozgásnak. A fizikai színház kockázata minden előadáson az, hogy a test- és a verbális beszéd egyenrangúan képes-e erősíteni egymást, vagy az egyik csak lóg, lötyög a másikon, visszahúzva azt. Összességében Györfiék kísérlete sikeres: a Harag György Társulat fiataljai odaadással, magukat nem kímélve élvezik a feladatot, a közönség szereti az előadást.

tavasz2A tavasz ébredése

Várad kitűnő színházifesztivál-város, szinte egymást érik benne a kisebb-nagyobb rendezvények. A HolnapUtánnak irigylésre méltó a hangulata, lendülete, ifjaknak és örök ifjaknak egyaránt ajánlhatom. Persze könnyű ott, ahol Moszkva Kávéház is van, melynek pódiumán saját és vendég színészzenekarok pezsdítik tovább a nap végén a hangulatot.

Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2019. május 1-3.

  

 

© 2016 KútszéliStílus.hu