Turbuly Lilla: A semmibe nyíló ajtó

Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év  Az Idő legendája -

…túllépteti a nézőt a hagyományos, történetre koncentráló befogadói alapálláson.

Mennyit számít öt év egy ember életében? Az előadás napján egy José Saramagóval készült interjút olvastam, amit 2003-ban adott az akkor 80 éves író. Arról is beszélt, hogy még munka- és alkotóképes, reméli, kap még egy kis időt írni. Kapott még hét évet, és az olvasók még öt regényt. García Lorcának mindössze 38 év jutott. Élete utolsó öt évében született a Vérnász, a Yerma, a Bernarda Alba háza és a Ha elmúlik öt év is. Sőt, az irodalmi hagyomány szerint ez utóbbit napra pontosan öt évvel a halála előtt, 1931. augusztus 19-én fejezte be.

FGL 001Dér Zsolt és Elek Ferenc / Fotó: Mészáros Csaba

E kevésbé ismert darabja saját véleménye szerint ellenáll a színpadi bemutatásnak. Tény, hogy komoly kihívás a történetközpontúsághoz szokott színház és néző számára, hiszen, bár van egy vékonyka történeti szála is, e köré egy szürreális világ épül. Egy fiatalember kénytelen öt évet várni a szerelmére, aztán az öt év elteltével kiderül, hogy a lány már mást szeret. A realista kezdet után azonban szürreális jelenetek és képek következnek, amelyekről később kiderül, hogy mégis van közük a darabbeli valósághoz, a két világ egymásba gomolyog.

ha3Rohonyi Barnabás és Gombó Viola / Fotó: Jókúti György

Zsámbéki Gábor ezúttal úgy rendez, hogy a nézők szeme láttára rendezteti be az üres színpadot, amelyen az előadás kezdete előtt és első perceiben két takarító mossa a padlót. A műszak ezt követően hordja be a bútorokat, kellékeket. Zsámbéki a szemünk láttára komponál képeket bútorokból, könyvekből. Felépít valamit a semmiből, de közben is folyamatosan jelzi, hogy az üresség, a megsemmisülés ott ólálkodik a közelben.  Kiemelt szerepet kap ebben Khell Csörsz szürrealista festőket (Dali, Magritte) idéző díszlete. Egy semmibe vezető lépcső, mögötte tátongó ürességgel. Eldőlt, mindig hat órát mutató falióra, amelynek az ingája az előadás egy pontján lezuhan. Tetőablak mögött feltűnő képek. És egy iratokkal, könyvekkel roskadásig megpakolt könyvespolc. A színpadképhez Szakács Györgyi egységes, tiszta színekben fogalmazó jelmezei plusz jelentéseket társítanak. Így lesz a kékruhás fiatalember (Dér Zsolt) öregkori alteregója a kékruhás öregember (Elek Ferenc), akiből kék vér folyik. Mások vörösben, sárgában ragyognak, mellettük még fehérebb a gyermekhalál hó- és a hiába készült menyasszonyi ruha csipkefehérje. (Benne a próbababaként valóban fehér viaszbábnak tűnő Jordán Adéllal.)  

ha4Jordán Adél és Dér Zsolt / Fotó: Jókúti György

García Lorca ismertebb drámáihoz képest ebből sokkal jobban kihallik a költő. Imreh András érzékeny fordításának is köszönhetően a szürreális jelenetekben felhangzó szövegek szépsége, költőisége a látványvilággal és a színészi játékkal együtt túllépteti a nézőt a hagyományos, történetre koncentráló befogadói alapálláson. A legemlékezetesebb jelenet az, amelyben a házmester halott, a saját temetésétől rettegő kisfia beszélget egy szintén halott macskával. A kiskamasz korú Zsámbéki Jakab meglepően érett színészi teljesítményt nyújt, Tóth Anita pedig valami sosem látott, sebzett törékenységgel létezik a színpadon.

ha1Tóth Anita és Zsámbéki Jakab / Fotó: Jókúti György

Dér Zsolt álmodozó, mindent agyongondoló és agyonbeszélő fiatalembert játszik. Kucorog a székén és várja, hogy teljen az idő. Az ő alakjában is van némi irónia, de még több abban a jelenetben, amelyben kiderül, hogy menyasszonya (Gombó Viola) már másért rajong teljesen elvakultan. A rajongás tárgya viszont kizárólag önmagáért eped. (Rohonyi Barnabás játssza, szinte a levegőben szálldosva egyik tükörtől a másikig.) A várakozás közben telik az idő, múlik az élet, viszonylagossá válnak az idősíkok, mindig hat óra van, és senki sem sáfárkodik jól a neki jutott létidővel.

FGL 050Dér Zsolt, Rohonyi Barnabás, Bányai Kelemen Barna és Kovács Lehel / Fotó: Mészáros Csaba

A színészek közül is van, akinek csak egy-két jelenetnyi villanás jut, de élni is tud vele, mint a vörösbe öltöztetett Bányai Kelemen Barna, ahogy vibrálni kezd a kéken mélázó Dér Zsolt mellett. Vagy Fullajtár Andrea sárga nárcisztikus dámaként. Dankó István inasának a mozgására fogunk emlékezni. Színekre, mozdulatokra, impressziókra.    

ha2Lestyán Attila és Dankó István / Fotó: Jókúti György

A szürreális, költői színház azonban a végére vesz egy határozott fordulatot. Az életét várakozással és elmélkedéssel töltő fiatalembernek szembesülnie kell azzal, hogy a külvilág szürrealitása az ő értékrendjén, mentalitásán túllépő világé is. Az értelmiségen átlépő világé. És ekkor nyernek külön hangsúlyt a színpadon látható könyvek. Zsámbéki itt García Lorca sorsát, megöletését összekapcsolja az értelmiség bukásával. A háttérben egy kivégzés képe, a színpadon az arcát könyvvel takaró, magzatpózba menekülő fiatalemberé. Még a tapsrendben is ott fekszik, míg a többiek körbeállják. Ahogy a kor- és költőtárs József Attila mondaná, le van győzve, győzelem, ha van.        

Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év. Az Idő legendája

Játsszák: Dér Zsolt, Elek Ferenc, Bányai Kelemen Barna, Kovács Lehel, Pálmai Anna, Zsámbéki Jakab, Tóth Anita, Dankó István, Gombó Viola, Rohonyi Barnabás, Tóth Zsófi, Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Lestyán Attila.

Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Szakács Györgyi. Világítás: Bányai Tamás. Videó: Török Marcell. Súgó: Fejes Vera. Ügyelő: Héricz Anna. Zene: Dargay Marcell. Dramaturg: Litvai Nelli. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Zsámbéki Gábor.

Katona József Színház, 2019. május 18.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu