Hajnal Márton: Isten után szabadon

Színház- és Filmművészeti Egyetem: Karamazovok -

Az előadás hosszú dialógusokká és monológokká alakítja az alapanyagot, a dramatizálás jól működik, a regényből kiragadott jelenetek változatosak és végigsodornak az előadáson.

Ahhoz képest, hogy színházat elvileg bárhol lehetne csinálni, nagyon ritkán merészkednek le az alkotók a semlegesség biztonságát jelentő színpadról, különösen egy szimbólumoktól és tárgyaktól zsúfolt térbe.

Persze, ha valakit, akkor Zsótér Sándort nem kell félteni. Elsőre kifejezetten üdítőnek hat az elképzelése, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtárába rendez egy előadást, ráadásul a Börcsök Enikővel vezetett végzős osztálya, az előadás szereplői is hozzá lehettek szokva, hogy az intézmény legkülönbözőbb szegleteiben csináljanak jeleneteket a képzésük során.

karamazov1Fehér András Balázs, Hevesi László, Szalay Bence, Nagy Katalin Angéla, Koroknai Sándor és Bajor Lili / Fotók: Éder Vera

Az ötletesség azonban kevésbé tűnik megkapónak, ha alaposabban szemügyre vesszük a konkrét előadást – hiszen lényegében arról van szó, hogy egy kanonikus, filozofikus regénnyel, jelen esetben a Karamazov testvérekkel hol máshol, mint az olvasás szentélyében találkozunk, különböző más könyvek társaságban. Mintha csak azt sugallnák az alkotók, hogy Dosztojevszkij regénye egy nehézkesen befogadható kötelező olvasmány, ami még ha igaz is lenne, akkor sem biztató felütés egy kétfelvonásos darabhoz. Tény, hogy az előadásban egyébként is gyakran utalnak a színműre, és pár motívum is kapcsolható a könyvtárhoz, így például Iván karaktere az olvasott, tudós ember lázadása Isten ellen. Ezen aspektusok ellenére a könyvtár jelezte távolságtartás mintha finom porrétegként az egész produkciót beterítené, nem jutunk elég közel a lényeghez.

Egyébként a díszlet számomra legmegkapóbb eleme egy véletlenből adódik – a nézők mögött egy nyitott ablakon keresztül jön be az utcáról a levegő, a rajta lévő rácsot pedig félig lefűrészelték – mintha csak itt készülne betörni Dmitrij a kéjsóvár édesapjához. Maradva egy kicsit még a térnél, a nézőkkel szemben, a színpadon túl a hátulsó olvasóteremben ülnek az adott jelenetben nem szereplő színészek, nézik az előadást (a kanonikus kötelező olvasmányt?), és valami furcsa rend szerint cserélgetik a helyüket. Emellett magán a színpadon, a könyvespolcok között még dobogókat látunk, ezen zajlanak a jelenetek és e dobogók fokai egyebek mellett a metaforikus lépcsőkre utalnak, amelyen felfelé haladnak a Karamazovok a bűnös végzetükbe.

karamazov2Bajor Lili

Minden Karamazov bűnös ugyanis. A koncepció legfőbb érdekessége, hogy a szereplőket nem a maguktól értetődő különbségeiknél ragadja meg (például az istentagadó Iván és a mélyen hívő Aljosa ellentétében), hanem egyazon ívre fűzi fel őket. Ez pedig önnön meghasonlottságuk, szembenállásuk saját magukkal. Erre utal a sztarec, amikor asszonyok kérik a segítségét, ez jelenik meg a bohócot játszó apa színészkedésében. Az idősebb testvéreket, Dmitrijt és Ivánt két-két színész alakítja – ugyanezért. Sőt a hagyományosan ártatlannak ábrázolt Aljosának is kidomborodik a csibészes oldala: ő még az első lépcsőfokon áll, de elindult a karamazovi úton, a szétesés felé.

A Koroknai Sándor által megformált legkisebb testvér egyelőre azonban leginkább csak hallgat. Vele ellentétben a bőbeszédű Dmitrij (Hajdu Tibor és Konfár Erik) a testvéreitől vár tanácsot, miközben szerelmi ügyekben önfejűen rohan a falnak. Mindemellett végig szimpatikusnak hat, ha a néző nem is azonosul vele feltétlenül. A kétségeivel a kortárs emberhez legközelebb álló Iván (Kurely László és Fehér András Balázs) szenved, önámítása már-már zavaróan nyilvánvaló, hogy azután a sátáni önmagával folytatott dialógusa az előadás egyik legárnyaltabb pillanata és egyben csúcspontja legyen. Az ő tragédiája lesz a legélesebb és legletisztultabb: tervezett hőstette egyben a leggyávább cselekedete is, ugyanis azért tenne vallomást a testvére tárgyalásán, mert fél túllépni a jóságon és az etikán. (Mi az etika? – kérdezik a szereplők. – Egy tantárgy volt, amin nem sokat tanultunk, és a pornóról beszélgettünk.) Az Iván által hirdetett teljes szabadság irányvesztéssel is jár, végsősoron döntésképtelenséghez vezet. Dosztojevszkij a megoldást Aljosában látta, aki bebizonyítja, hogy az ember leglényege mégiscsak a szeretet. Ez a giccs csak a regény belső, esztétikai magaslataiban válik valódi, komoly üzenetté. Zsótér ezt elengedi: ő sötétebb tónussal fest.

karamazov3Fehér András Balázs, Hajdu Tibor, Hevesi László és Szalay Bence

Az előadás hosszú dialógusokká és monológokká alakítja az alapanyagot, a dramatizálás jól működik, a regényből kiragadott jelenetek változatosak és végigsodornak az előadáson. Az egyes szövegrészek azonban önmagukban bukdácsolnak: hol feleslegesen hosszúak (ilyen például az utolsó jelenet), hol már nehéz követni, hol éppen ellenkezőleg, a Dosztojevszkij ihlette mondatok egy Coelho idézetgenerátor eredményeként hatnak. A változatosságot tovább növelik a Zsótér-rendezésektől megszokott kiforgatott és töredezett szövegek, szójátékok és kiszólások, utóbbiak, mint korábban írtam, ezúttal elsősorban a színműs évekről szólnak. Szintén a fogyaszthatóságot segítik az énekes-zenés betétek, alkalmanként a teátrális színészi játék.

Lévén színműs előadás, hadd említsem meg végül a többi színészt is röviden. Szalay Bence idős Karamazovként bohócot játszik, és nem realistán játssza a azt. Fordítva nekem jobban tetszett volna, de ezt a verziót is tisztességesen végigviszi a fiatal sztár. Bajor Lili hiteles a férfiak felett diadalmaskodó csábítóként, a Szmergyakovot játszó Koller Krisztián csúszómászó, az ő kétségei egészen más regiszterben mozognak, mint a három törvényes Karamazov fivéré, mindemellett szép pillanat, amikor utoljára elmélázva megnézi a gyilkosságot kiváltó háromezer rubelt. Az egyik legkiemelkedőbb alakítás Nagy Katalin Angéláé, a legkülönbözőbb lelkiállapotokban láthatjuk tündökölni. Félelmetessége okán szintén emlékezetes Hevesi László, akinek a karakterét zsótéros humorral Rakitka helyett Rakétának hívják. És említsük meg magát Zsótért, aki a közönség utolsó sorából a sztarecet alakította, összemosva az utat mutató apafigurát a saját osztályvezetői-rendezői identitásával. (Egyébként számomra ez az összemosás különösen azért volt szembeötlő, mert éppen mellettem ült, és láthattam a „civil” rendezői gesztusait is, amelyeket kizárólag a színészeknek szánt.

karamazov4Kurely László és Nagy Katalin Angéla

Azért meg kell jegyezni, hogy az egyes alakításokban egyelőre még kisebb-nagyobb minőségi kilengések vannak. Különös egyébként, hogy a színészek játékstílusában nem éreztem egységességet, mintha más-más osztályban végeztek volna. De érkeznek, itt vannak, és hamarosan kiderül, hogy mit hoztak magukkal az örökségből.

Karamazovok

Készült F. M. Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regénye alapján.

Szereplők: Bajor Lili, Fehér András Balázs, Hajdu Tibor, Hevesi László, Koller Krisztián, Konfár Erik, Koroknai Sándor Vendel, Kurely László, Nagy Katalin Angéla, Szalay Bence.

Rendező: Zsótér Sándor

Ódry Színpad, 2019. május 27.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu