Török Ákos: Fogyó kúra

Dan LeFranc: Nagy vacsora -

Amilyen erősen indul az előadás, úgy fogyatkozik a szereplők számával együtt a végére.

Ha Broadway-ben gondolkodunk (amit joggal teszünk, hiszen Dan Le Franc darabját 2012-ben az Off-Broadway-n is bemutatták): a Jurányi Ház előadásai témák és színházi formák vagy éppen formabontások tekintetében általában az Off-off-Broadway, vagy még inkább az Off-off-off Broadway képzeletbeli kategóriájába esnek.

vacsora1Terhes Sándor, Györgyi Anna, Sütő András, Varga Ádám, Simkó Katalin és Huzella Júlia / Fotók: Gulyás Anna / A futók forrása: a Jurányi Ház fb-oldala

A Nagy vacsora a családon belül egymás hibáit megismétlő nemzedékek (konyha)pszichologizmusával, vérbő humorával és szellemes iróniájával könnyed menüsor is lehetne akár, amit jólesően fogyasztanánk bármelyik kőszínházunkban vagy magánszínházunkban. Valami még kell hozzá, hogy mindez a független társulatok szülőszobáján és iskolájában is kellően tartalmas étellé váljon. Császi Ádám rendező és alkotótársai ezt a valamit hozzá is adják a darabhoz, kérdés, elég-e ez egy jóleső estebédhez.

Császi Ádám filmrendezőként és forgatókönyvíróként előbb jutott rivaldafénybe, mint színházi alkotóként: a kisjátékfilmek (1 hét – 2003., Gyengébb napok – 2007., Ünnep – 2010.) után 2014-ben vetítették Viharsarok című nagyjátékfilmjét. 2017-ben mutatták beTemplom című színházi rendezését, amely finoman fogalmazva is legfeljebb érdekes kudarcnak nevezhető. Nem is nagyon értettem, hogyan „adhatták a kezébe” ugyanabban az évben Fodor Tamást a Rózsavölgyi Szalon Az ismeretlen című bemutatójában. Tavaly aztán megértettem, amikor is egy kifejezetten jó 12 dühös emberrel rukkolt elő az Átriumban, szintén kiváló színészekkel.

vacsora3Terhes Sándor, Györgyi Anna és Simkó Katalin

A Nagy vacsora előadását nem csupán rendezőként jegyzi, de ő maga fordította, és dramaturgként is közreműködött. Ez utóbbi voltaképpen egyfajta logikai bakugrás, hiszen a „rendező legjobb barátjaként” a dramaturg legfontosabb feladata külső szemként visszajelezni a rendezőnek. Három munkája alapján nagy törvényszerűségeket nem lehet levonni, mégis úgy tűnik, Császi Ádámnak szüksége van (lenne) külső szemre: a Templom előadásában szintén ő volt „önmaga legjobb barátja”, a 12 dühös embernél használt dramaturgot, és úgy tűnik, most is elkelt volna valaki, aki megtámogatja a rendezői pálcát.

A darab egy férfi és egy nő találkozásától egyenletesen és egyenes vonalban halad egy emberöltőn át a köréjük szaporodó családon keresztül a szereplők végső megfogyatkozásáig. A szöveg alapvetően humorosan sablonos alakok megnyilvánulása sablonos helyzetekben, miként „üzenete” is közhely: ne ismételd meg a szüleid elcseszett életét, ha már egy van belőle! Ezzel kell valamit kezdeniük az alkotóknak, és Császi Ádám ezt meg is teszi. Heti három-négy előadást nézve, ritka élménye a kritikusnak, hogy kikerekedett szemmel csodálkozzon rá egy produkcióra. Márpedig a Nagy vacsora így kezdődik. Egy fiatal nő (Huzella Júlia) és egy fiatal fiú (Varga Ádám) találkozik egymással valami félig gyorsétteremben, majd hihetetlen gyorsasággal és bizarr mozgássorok mentén eljutnak első közös gyermekükig, többek között egy, éppen a mellettem lévő asztalon celebrált rituális pettingen keresztül. A jelenetek szinte egymásra robbannak, majd a főhősök idősödésével szépen, fokozatosan csökken a ritmus, és a képek egyre hosszabbak lesznek. Kifejezetten értő és érzékletes a forma: ahogy az évtizedek során mi magunk, az előadás is lassul.

vacsora5Varga Ádám, Terhes Sándor, Györgyi Anna, Sütő András, Huzella Júlia és Simkó Katalin

A színpadi képet a benne lévő eszközök vörös műanyagsága határozza meg – a székek és asztalok fehérségével (látványterv: Alvégi Lóci, Németh Saci). Kiss Júlia ruhái is az elrajzoltságot és különösséget húzzák alá, amely az egész előadás alaphangja, és amely közben egy-egy valódi súlyú monológ minden esetben megakasztja a lélegzetet a nézőtéren.  

Ilyen függetlenekből és függőkből szedett-vedett társaság ritkán jön össze foghíj nélkül, most azonban igen. Sütő András kapta a leginkább elrajzolt figurák tárházát, és ő egy-két kevéssé meggyőző alakítás és átalakulás mellett több szerepében is figyelemreméltó. Varga Ádám Békéscsabán unta meg, hogy a második vonalnál előrébb nem juthat, így vágott bele a szabadúszásba. Szinte kivétel nélkül elmebeteg és/vagy pszichopata szerepek találják meg színházban (Equus, Madárka) és filmekben egyaránt. Saját elmondása szerint ő eredetileg szelíd embernek ismerte meg magát, de lassan kezd elgondolkodni azon, hogy talán még sem így van. Jó volt őt látni normálisan normálatlannak, több figura bőrében is, amelyek mindegyike tűpontos. Simkó Katalinnak is elnagyoltabban megírt karaktereket kellett megjelenítenie, ám ezeket ő – Sütő Andrástól eltérően – kevésbé vette harsányra, ami miatt ezek a figurák valószerűbbek is. Terhes Sándor és Györgyi Anna a színjátszás egészen magas fokát mutatja meg – egyenként és közös jeleneteikben is. Csak az ő arcukat figyelve lehetne érteni az előadást. A ritmus nagyon fontos elem itt, és köztük megvan a közös ritmus, az egymásnak dobált labdák pontosan érnek célba, és mindketten időben el is kapják azokat.

vacsora4Huzella Júlia és Varga Ádám

Ha már itt vagyunk a ritmusnál… Ez az előadás fundamentuma. Ami miatt nem működik jól. Ugyanis amilyen erőtelten indul a produkció, úgy fogyatozik meg a szereplők számával együtt a végére. Ahogy idősödünk, egyre lassulunk, egyre idegenebb, de minimum furább számunkra a következő családi generáció, unokák, dédunokák lendülete… Eme lelassulást és elidegenedést az előadás pontosan leköveti. De még az egyre nyilvánvalóbb kötődéseket és elvesztéseket is. Egy idő után azonban egyszerűen túl lassú lesz a látnivaló, és egyre kevesebb lesz a mozgásos ötlet, amelyek pedig minden esetben megélesztik (koreográfus: Grecsó Zoltán) az előadást. Az utolsó jelenetben ráadásul pátosszá és elégiává válik, aminek mégis csak drámának, de minimum szatírának kellene lennie. Merthogy a nagy, mindent elemésztő tűzvész, amíg megéljük, drámai, ha kívülről nézünk rá, helyenként inkább komikus.

Nagy vacsora

Író: Dan LeFranc. Fordító, dramaturg: Császi Ádám. Látványterv: Alvégi Lóci, Németh Saci – nopa. Jelmeztervező: Kiss Júlia. Koreográfus: Grecsó Zoltán. Énektanár: Bakos Bettika. Fény- és hangtechnikus: Vida Zoltán. Rendezőasszisztens: Beke Anna. Rendező: Császi Ádám.

Szereplők: Györgyi Anna, Huzella Júlia, Simkó Katalin, Sütő András,

Terhes Sándor, Varga Ádám.

Jurányi Közösségi Produkciós Inkubátorház, 2019. szeptember 28.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu