Kutszegi Csaba: Igya meg a Lőrinc!

Kertész utcai Shaxpeare-mosó -                 

A Kertész utcai Shaxpeare-mosó előadása úgy kezdődik, hogy egy Kertész utcai autómosóban Shakespeare-t mosnak.

Závada Péter, Bodó Viktor és az Örkény Színház társulatának Rómeó és Júliája tulajdonképpen ugyanolyan, mint Shakespeare eredetije: lehengerlő, elbűvölő, izgalmas, megható, szórakoztató, felkavaró és bölcs. A sztori is ugyanaz, a végkifejlet főmotívuma van csupán „kicsit” elcsavarintva benne.

Ha azonban Bodó Viktor rendezését összehasonlítanánk, mondjuk, Franco Zeffirelli filmfeldolgozásával, hirtelen arra gondolhatnánk, nem is ugyanabból a földi dimenzióból származik a két műalkotás. Ebben számomra nem az a furcsa, hogy az 1968 (a film gyártási éve) óta eltelt fél évszázadban ennyit változott volna a világ és az ízlés, hanem az, hogy e tényleg szerényen is dimenzió-átlépéshez hasonlítható külsőségváltozások mellett – legalábbis a lényeget illetően – a különböző újabb s újabb feldolgozásokban semmi olyan igazán meglepő nem történik soha, ami ne történt volna meg az 1590-es évek közepére datálható londoni ősbemutatón. Ez igaz Baz Luhrmann 1996-os zseniális filmváltozatára (a „dicapriósra”) is – Bodó aktualizált Shakespeare-színháza talán e film világára hasonlít leginkább, bár az előadáson a kezdeti pörgésben, a repkedő szövegszilánkok között utalás hangzik el arra, hogy ne számítson senki itt sem Zeffirelli-, sem Luhrmann-hatásra.

Kertész utcai Shaxpeare Orkeny JGy 003 Nagy Zsolt és Máthé Zsolt / Fotók: Jókúti György

A Kertész utcai Shaxpeare-mosó előadása úgy kezdődik, hogy egy Kertész utcai autómosóban Shakespeare-t mosnak. Az egyéb alakok mellett az angol drámaköltőt is megformáló Máthé Zsolt Shakespeare-nek maszkírozva, annak tipikus gallérjában jelenik meg, ám nem marad rajta sokáig semmilyen ruhadarab sem, mert gyorsan levetkőztetik, és szimbolikus fürdetésben részesítik. Mondhatni (sikeresen) lemossák róla a régi külsőségeket, de bennem ekkor gonoszkodva felmerül: a költő testét nem nyitják fel, a szerveit nem pakolják ki, nyilván azért, mert meg sem próbálják feltárni (még szimbolikusan sem) a titokzatos belsőjét, hogy hátha úgy többet tudhatunk meg a lelkiről, a szellemiről, a megfoghatatlanról, a költőiről. Ezt leszámítva igen alapos és mai a tisztogatás: a Kertész utcai kocsimosóknak öltözött férfiak, (már a Rómeó és Júlia mellékszereplői) még a költő fanszőrzetét is alaposan megtisztogatják, fazonírozzák. Kezdődhet az előadás!

Kertész utcai Shaxpeare Orkeny JGy 138 Gálffi László

A két család tagjai között egy időközben begördült Mercedes típusú személygépkocsi körül robban ki a brutális verekedés, amelyet nem Verona hercege fékez meg, hanem egy Herczeg nevű, fehér szabadidőruhás bunkó maffiafőnök (Gálffi László játssza magabiztosan, kevés eszközzel félelmet keltve és tekintélyt teremtve). Az egyik család feje, Montág (Felhőfi-Kiss László) kerekes székben tolja maga előtt beszédképtelen, fogyatékkal élő feleségét (Takács Nóra Diána néhány másodperc alatt a legjobb női mellékszereplővé avanzsál), a másik családfőt, Kapuleket Csuja Imre játssza megbízhatóan, csujaimrésen. Felesége, Kapulekné Hámori Gabriella alakításában szintén nehezen mozog, tűsarkújában, testre feszülő ruhájában óvatosan hordozza szilikonos bájait, szőke parókája alatt felbotoxolt arca mimikára alkalmatlan merev álarc – Hámori alakítása az est egyik csúcsteljesítménye. A rendező végig ügyesen megtalálja, és abszurdba hajlón, túlozva megjeleníti a Shakespeare-figurák 21. századi, budapesti hétkerben élő aktuális pandantjait.

Kertész utcai Shaxpeare Orkeny JGy 143 Patkós Márton és Kókai Tünde

A Závada Péter írta és a társulat improvizálta mai szöveggel lendületesen pereg az előadás, mely elég pontosan követi az eredeti dráma eseményeit, közben szellemes nyelvi ferdítésekkel és új, minireál-környezetbe helyezésekkel jelentős hangsúly kerül a cselekmény emblematikus pontjaira, valamint a Shakespeare-szöveg sokat idézet fordulataira. Minderre még édes hab is kerül, ahogy a csövön kifér, orbitális mennyiségben, leginkább – kitűnően előadott – trash-zuhatagként ömlő popsláger-reflének formájában, avagy szándékoltan idióta-infantilis vizuális elemek képében. A féktelen „báli kép” jelmezözönében például Párisz (Ficza István) jókora Eiffel-toronyban jelenik meg, kíséretében felcsendül a Házibuli-film híres szerelmes slágere (Dreams are my reality…), de a Herczeg is jelen van: amikor némi térhez és rövidke időhöz jut, belekezd az A.E Bizottság Szerelem-dalába a Kutya éji dala c. filmből (Már megint itt van a szerelem…). Természetesen mindenki fullra be van tépve, a felfokozottság eme csodálatos világában még az is megtörténik, hogy a néma-béna Montágné – Takács Nóra Diána bámulatos előadásában – végigtolja Whitney Houston nagy dalát a Több mint testőrből (I will always love you…).

Kertész utcai Shaxpeare Orkeny JGy 144 Csákányi Eszter

És persze az infernális bulin a fiatalok egymásba szeretnek, utána az erkély-jelenet is lejátszódik a kocsimosó portásfülkéjében, Lőrincet (Mácsai Pál) is felkeresik, aki egykori papként illegális narkókoktélokat kotyvaszt lepukkant bicikliszerelő-műhelyében. A szent frigy is megköttetik a műhelyben, igaz, stóla helyett gumipók fogja össze az ifjúpár kezét, gyűrű helyett alátét kerül az ujjukra.

A továbbiakban is minden rendben megy, Tybalt megöli Mercutiót, Rómeó Tybaltot, ennek ellenére a fiatalok elhálják a nászt, csak utána Rómeót nem a reggel heroldja, a pacsirta ébreszti, hanem a hajnali villamos. Párisz a Kertész utcában is türelmetlen, gyorsan nősülni akar. Lőrinc elképesztő löttyöt kotyvaszt, mely anyaggal és a vele járó kockázattal a már huszonhat éves, de elvileg a változást akaró új generációt képviselő Júlia határozottan nem kíván élni. Nem túl udvariasan vissza is utasítja öreg jóakaróját: „te egy aberrált vén fasz vagy, idd meg magad, bazmeg” – mondja, és lelép. Innen nem mesélem tovább, nehogy lelőjem a végső poént.

Kertész utcai Shaxpeare Orkeny JGy 091 Polgár Csaba

A középpontba, a fősodorba itt is a fiatal szerelmesek szembehelyezkedése kerül. A Patkós Márton és Kókai Tünde adta szerelmespár éppen csak egy cseppnyivel különb a környezeténél, mégis szerethető, mai alakok. Mélyen elegük van szüleik hierarchikus, hazug világából, a saját életüket akarják élni. Ám az a nagy baj, hogy olyan nincs nekik, sehol sem található, és a fiatalok nem is akarnak változásokat, legfeljebb annyit, hogy hagyják már békén őket, és legyen elég zséjük, léjük, füvük, poruk és minden egyebük, amire szükségük van. Ezzel szemben Shakespeare korának világa valóban kifordult önmagából, amikor a tizenhat éves lány szembe fordult apjával, mert saját, őszintébb világba vágyott, amiért noch dazu az életét is kockára tette. Ha a Rómeó és Júlia-történet hátterében nem sejlik fel egy aktuális, nagy korszak megmásíthatatlan rendjének tektonikusrengést kiváltó összeomlása, akkor az csak egy nyálas love-sztori. Olyan korban, amikor a látszatrend felszínes és piti, és a múltját is csak hazudják a fenntartói, nincs változtatásra érdemes világ, már azért sem, mert nem mutatkozik újabb, szebb, igazabb helyette. Olyankor a Rómeó és Júlia-előadások csupán alternatív-posztmodern-kortárs revük, parádés alakításokkal, jó zenékkel, érdekes-izgalmas látvánnyal. Melyekkel el is vagyunk két-három óráig: röhögünk, szörnyülködünk, szórakozunk…

Ám ha komolyabb hatásra vágyunk, ne színházba menjünk! Keressük meg Lőrinc bringaműhelyét a Kertész utcában, és rendeljünk tőle egy ütős löttyöt.

Kertész utcai Shaxpeare-mosó                

William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, Závada Péter átirata és a Társulat improvizációi alapján

Díszlet: Schnábel Zita. Jelmez: Nagy Fruzsina. Világítás: Bányai Tamás.

Szöveg: Závada Péter. Dramaturg: Gábor Sára, Turai Tamás. Zene: Keresztes Gábor, Kákonyi Árpád. Sound design: Keresztes Gábor. Mozgás: Duda Éva.

Súgó: Horváth Éva. Ügyelő: Dávid Áron, Mózer Zsolt. A rendező munkatársa: Szabó Julcsi, Laky Dia. Rendező: Bodó Viktor.

Szereplők: Máthé Zsolt, Jéger Zsombor, Dóra Béla, Nagy Zsolt, Polgár Csaba, Hámori Gabriella, Csuja Imre, Gálffi László, Felhőfi-Kiss László m.v., Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Ficza István, Novkov Máté, Csákányi Eszter, Mácsai Pál, Kákonyi Árpád, Kókai Tünde, Patkós Márton.

Örkény István Színház, 2019. szeptember 28.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu