Turbuly Lilla: Színház az egész… Liliomfi

Szigligeti Ede – Mohácsi István – Mohácsi János: Liliomfi -

Itt szinte mindenki szerepet játszik, nemcsak a teátristák, de Szilvai professzor is, aki női álruhát ölt, de meglehet, hogy maga Petőfi is ott bujkál a vendégek között.

Az utóbbi néhány évben megszaporodtak a Liliomfi-átiratok a hazai színpadokon. Két fiatalokból álló alkotócsapat is úgy érezte, hogy Szigligeti Ede 1849-ben (a szerző bevallása szerint két nap alatt) írt népszínműve jó alapanyag ahhoz, hogy a színházhoz és a szerelemhez való viszonyukat megfogalmazzák. A budaörsi Latinovits Színházban 2015-ben bemutatott változat Vecsei H. Miklós átiratában és ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében az egyetemről frissen kikerült alkotócsapat programadónak is felfogható munkájaként a mai napig műsoron van. Benkó Bence és Fábián Péter pedig 2018-ban a Soltis Lajos Színházban rendezte meg a maguk erősen társadalom- és kultúrpolitika-kritikus változatát.

liliomfi2Szemenyei János és Csombor Teréz / Fotók: Walter Péter / A képek forrása: Kecskeméti Katona József Színház

Az október elején bemutatott kecskeméti változat a Mohácsi testvérek átiratából készült, amelyet 2012-ben az Örkény Színházban állítottak színpadra először. (Érdekesség, hogy ugyanezt a változatot Mohácsi János most próbálja Szombathelyen.) Változtattak a családi viszonyokon: itt Liliomfi Szilvai professzor fia, nem pedig az unokaöccse, Kamilla kisasszony pedig a fogadós testvére. A teátristák új, az eredetiben nem szereplő társulati tagokkal egészültek ki, a fogadós szeretője is több szerepet kap, akár csak a fogadó törzsvendégei. Így történhet, hogy egy (ál?) Petőfi is befordul a fogadó konyhájába. E dramaturgiai változtatások következtében Liliomfi a darab végén, az általános örömködés közepette tudja meg, hogy meghalt az édesanyja, akit ő (ellentétben a vígözvegy Szilvai professzorral) mélyen szeretett. A váratlan, drámai közjátékot Kecskeméten egy dallal oldják fel – ez a rész azonban ennek ellenére sem szervesül az előadás világába. Megváltozott, megújult a darab nyelvezete is, érthető módon, hiszen elég beleolvasni az eredetibe: „Majd találkozik más, tán ügyesebb e szerepre. De professzor úr, most azon ponton állunk, hol növendékemtől válanom kell” –mondja például Kamilla, a mai nézőnek már csak körülményesen követhető szó- és mondatfűzéssel.

Kocsis Pál rendezése megtartja a történetet az eredeti korszakban és miliőben, ezt tükrözi az általa tervezett funkcionalista díszlet is. Ezen az alapképleten az sem változtat, hogy elhangzik néhány mára utaló kiszólás, és felfedezhetünk pár, az 1970-es évekből itt maradt, kukoricás boroskancsót is Kányai uram fogadójának söntésében.

liliomfi4Hegedűs Zoltán, Kelecsényi Anna, Decsi Edit

A bevezető játékban látjuk, ahogy a színészek készülődnek az előadásra: ellenőrzik a kellékeket, belenéznek a már a színpadon ülő zenészek kottájába. (Kivétel a kereveten alvó Szellemfi (Szemenyei János), aki átalussza a nézőtér megtelését és a készülődést is.) Ez a keretjáték ráirányítja a figyelmet az előadás fókuszára: a színházra, a színészi létezésmódra. Itt szinte mindenki szerepet játszik, nemcsak a teátristák, de Szilvai professzor is, aki női álruhát ölt, de meglehet, hogy maga Petőfi is ott bujkál a vendégek között. A keretjátéknak nincs meg a másik fele az előadás végén, érthető okokból, hiszen a tapsrendre kifutó, egymásra találásos befejezés után nehéz lenne a szerepből való kilépésekkel a figyelmet fenntartani.

A közel három és fél órás játékidő nem érződik túl hosszúnak, az előadás jól pörög, végig fenntartja a figyelmet. Néhány poénnál érződik csak, hogy a kevesebb több lenne, mint például a „Petőfi Sándor gatyába táncol…” kezdetű mondóka többszörös emlegetésénél.

liliomfi3Szemenyei János, Trill Beatrix, Koltai-Nagy Balázs

Szemenyei János Szellemfi szerepében egy izgalmas, mindenhol ott lévő, mindenre frappáns megoldást tudó kobold. Hangsúlyosabb a jelenléte, mint általában a Liliomfi-előadásokban, egyfajta tanító/beavató szerepet is betölt a nála fiatalabb Liliomfi mellett, akit Koltai-Nagy Balázs formál meg rokonszenvesen és energikusan. Itt Mariska (Trill Beatrix e.h.) is sokkal aktívabban vesz részt a sorsa alakításában, férfinek öltözik, ha kell, a színészi ambícióit is komolyan veszi, nem csupán a szerelem sodorja a teátristák közé. Csombor Teréz Kamillája szépen egyensúlyoz az irányt tévesztett szerelmes kisasszony megmosolyogtató és együttérzést keltő megmozdulásai között. Sirkó László Szilvai professzora dramaturgiai okokból hat ridegebbnek a megszokottnál. Egy kibírhatatlan hárpia halála fölött könnyebb megbocsátani az örömködést, de ha az a „hárpia” jó és szerető anyja volt Liliomfinak, egy fiát szerető apától ezt nehéz természetesnek venni.

Rozs Tamás és zenésztársai végig ott vannak a színpadon, a kocsmában játszódó felvonásban beépülnek a színpadképbe. A zene és a koreográfia azonban mégsem válik az előadás meghatározó elemévé, megmaradnak kiegészítő/kísérő szerepben.

A bevezetőben említett előadásokhoz képest a kecskeméti Liliomfi nem vesz magára új hangsúlyokat, jelentéseket. Megmarad a színház és a színészlét korszakoktól, társadalmi berendezkedéstől független állapotrajzának, mellette pedig egy mozgalmas és szórakoztató előadásnak.

Szigligeti Ede – Mohácsi István – Mohácsi János: Liliomfi

Játsszák: Sirkó László, Csombor Teréz, Trill Beatrix, Koltai-Nagy Balázs, Szemenyei János, Hegedűs Zoltán, Decsi Edit, Lakatos Máté, Körtvélyessy Zsolt, Aradi Imre, Szegvári Júlia, Kelecsényi Anna, Urbán Richárd, Váry Károly, Kovács Martin.

Zenészek: Rozs Tamás, Hegedűs (Hega) Zoltán, Molnár Pál, Borits Péter.

Díszlet: Kocsis Pál. Jelmez: Remete Kriszta. Dramaturg: Tóth Kata. Zeneszerző: Rozs Tamás. Koreográfus: Szegvári Júlia. Társkoreográfus: Hasenfratz Mátyás. Fény. Kehi Richárd. Súgó: Ba Éva. Ügyelő: Csitári Tamás. Rendezőasszisztens: Sirkó Anna. Rendezte: Kocsis Pál.

Kecskeméti Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház, 2019. október 20.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu