Török Ákos: Az idő és a Patkányok természete

Kérész Művek 56.Fém Patkány

A legutóbbi kínálatban jócskán akadt aha-élményünk, a szokásos „Hűha!” azonban ezúttal elmaradt.

Az ivarérett kérészek túlnyomó többsége egyetlen napig él, szájszerve nincs, így nem is táplálkozik. Rövid élete a nászra korlátozódik, a megtermékenyített peték a vízbe hullanak, ahol bőséges táplálékává válnak a halaknak, illetve ahonnan újra indul a faj életének köre. Az Artus Kérész Művek elnevezésű performansz-kocsma sorozatának egy-egy estje is hasonlóan, egyetlen nap alatt jön létre: két héttel korábban kitalálják, mi legyen a téma, majd az előadás reggelén kiválogatják az ötletek közül, amiket megvalósítanak, estére pedig már készen is vannak a jelenetek, akciók, installációk. Minden előadás egyetlen alkalommal látható, amit mi, nézők azonnal „fel is falunk”.

A legutóbbi menü a gregorián naptár szerinti újévhez, illetve a kínai holdév szerint 2020. január 25-én kezdődő Patkány évéhez kötődött. Mint Goda Gábor, az Artus vezetője és az est rendezője a felvezetésben elmondta, a római naptár márciussal kezdődött (a december szó a tízest jelöli), mivel akkor éled újra a természet, és indul el vele a földművelés dologideje, ami nagyjából decemberre véget is ér. Január elsején sem a csillagállásokban, sem a természetben nem történik semmi különös. Az 56. Kérész Művek (Fém Patkány címmel), az újévhez kötődő asszociációinknak járt utána, azt kutatva-mutatva, mi emberek mi mindent hoztunk létre egy olyan (év)fordulóra, amikor valójában semmi nem történik. Az est ehhez kapcsolódó hívószavai: kapu, számvetés, vágyak, fogadalmak, újjászületés, átlépés, lépcső, tükör, üresség és a felfüggesztett idő voltak.

patkany 1024x685A Kérész Művek 56. - Fém Patkány imázsképe / A fotó forrása: Artus

A Kérész Művek annyiban kocsma, hogy lehet inni, rágcsálni, beszélgetni, jönni-menni, és annyiban is, hogy noha egyedül sem unatkozik az ember, ha többen megyünk, még jobb. A rövidebb-hosszabb performanszok elfogyasztása közötti időben míves jazz zene szól, az est alaphangulata az oldott közvetlenség, illetve a gondolkodás és a művészet szabadsága, ez utóbbi hol ráismerésként, hol ráhökkenésként ér minket. A legutóbbi kínálatban is jócskán akadt aha-élményünk, a szokásos „Hűha!” azonban ezúttal elmaradt.

A kérészlét abban is tetten érhető, hogy az általában közel másfél tucatnyi akció közül (a jelenet erejétől, memóriától, érdeklődéstől és érzékenységtől függően) vannak, amire már közvetlenül az est után sem emlékszünk, és vannak, amelyeket napokig, de akár évekig magunkkal viszünk intellektuális táplálékként.

Én éppen nagyon szeretem, amikor egy jelenetről eleinte nem is sejtem, mire fut ki, majd egy ponton hirtelen világossá válik minden – legyen a mű humoros vagy akár komoly. A Fém Patkányban is szép számmal voltak ilyenek. A legemlékezetesebb ezek közül Nagy Csilla és Debreczeni Márton kettőse volt, akik egy asztalnál ülve, a kezükben lévő nagyobbacska füzetekből egy-egy sokmilliós nagyságrendű számot vetettek össze, és csak némi idő után derült ki, hogy egy kapcsolat mindennapi nehézségeit, kellemetlenségeit mérlegelik az éves (érthetetlen módon itt nyolcéves) költségvetési logika alapján. A szinte mindennapos horkolásnak itt csakúgy megvolt a forintosított (negatív) értéke, mint a fejfájásra hivatkozó vagy éppen büntetésként kirótt szex-megvonásnak.

Hasonlóan szellemes volt Hrotkó Heléna jelenete is, amelyben a performer egy vasalóval, deszkával és vegyszerekkel üzemelő kézi gyártósoron áthaladva tisztult meg, majd lépett be az újesztendőbe. Meglehet, nem volt szándékos, hogy Nagy Csillának másik performanszában elsőre nem (ahogy másodikra sem) sikerült szétvágnia a vastag damillal összekötött szerencsevirslik hosszú sorát, ez óhatatlanul is elgondolkodtathatott minket azon, talán van abban valami mesterséges (is), hogy az idő folyamát esztendőkre szabdaljuk. Ugyanebben a „kategóriában”, de a komolyság szellemében született Mayer Zita akcióbonbonja, amelyben a performer egy alul világító keretet szuszakol át lassan magán, majd ugyanezen visszabújva meztelenül (megtisztulva) tűnik elő.

A Patkány évéhez (és a Fém Patkány címhez) kapcsolódott Nagy Géza képzőművész aprólékosan kidolgozott, kicsiny, rozsdás fémdarabkákból készített fenékjáró Vas Hala, és kiselőadása annak horgászásáról, illetve Mayer Zita szöveges-mozgásos akciója a patkány átöleléséről. Ebből az is kiderült, hogy – szemben a nyugati kultúra félelmeivel és utálatával – a patkánynak komoly renoméja van Keleten, és egy (vélhetően létező) tai chi mozgássor szellemes újragondolásával (Izsák Szilvia tai chi mozgásművész közreműködésével) azt is láthattuk, hogyan lehet házikedvenceinkhez hasonlóan kényeztetni egy Patkányt. Függetlenül attól, hogy előbbi kicsit döcögősebb volt, utóbbi gördülékenyebbre sikeredett, ráadásul az est címe is inkább ezekhez kapcsolódott, e két jelenet – pusztán tematikája alapján – kilógott a sorból, és némiképp szétfeszítette az estet.

Kocsis Gábor humorral ellenpontozott kiselőadása a fény születéséről sem az újévhez, sem a Patkány évéhez nem kötődött, hanem kultúránk egyik legfontosabb éves fordulópontjához, december 23-hoz, amikor is a nyári napfordulótól kezdve addig folyamatosan csökkenő nappalok hossza először növekszik. Szinte minden kultúrában ünneplik ezt a pillanatot, nem véletlen, hogy a keresztény vallás annak idején éppen a „pogány” rítusok kiszorítása miatt ezidőtájra tette Jézus születésének napját, noha előtte egyetlen korai keresztény gyülekezet sem decemberben ünnepelte azt.

Személyes kedvenceim a Kérész Művek sorozatának jelenetei közül az expresszív, gondolatébresztő, ám szabatos fogalmakkal megragadhatatlan akciók. Amikor pontosan nem tudom, mit jelentenek, de érzem, hogy dolgunk van egymással. A Fém Patkányban eleinte ilyennek tűnt az a jelenetsor, amely a Rabóczky Judit által tervezett, fémes szalagokkal és láncokkal borított ajtóval indult, amelyet miközben kézilámpásokkal megvilágítva mozgattak, csillagszerű csillámokat vetett a falakra. Még akkor is vele tudtam menni, amikor ezen az ajtón átlépett Nagy Eszter két hatalmas szemeteszsákkal, egyikből földet szórt a talajba, másikból földműves eszközöket vett elő, és a fejdíszén lévő, nyalókaszerű dolgokat a földhalomba ültette, majd elboronálta. A fonalat és vele az érdeklődésemet akkor vesztettem el, amikor három alak lépett a térbe, akik hol lassúló, hol gyorsuló mozgással körözni kezdtek a földhalom körül, majd kurtán-furcsán kipenderültek a helyiségből. Kimenet halottam olyan „olvasatokat”, mint dimenziókon való átlépés, a Föld teremtése az ember által, és vélhetően sok más „megoldás” is született a fejekben, azonban mivel számomra a végén teljesen leült a jelenetsor, éppen az az erő hiányzott belőle, ami gondolkodásra késztethetett volna.

A Kérész Művek fontos elemei azok a performanszok, amelyekben a nézők is részt vesznek. A Fém Patkányt is egy ilyen közös, összetett akció keretezte. Goda Gábor még az elején kérte, hogy mindenki küldje el a telefonjáról a számára legkedvesebb 2019-es fotóját az Artus e-mail címére, amelyekből egy slideshowt szerkesztenek. Ez önmagában nem nagy durranás, mégis ebből született számomra az az élmény, amit végül magammal vittem. Ugyanis mielőtt levetítették volna a fotósorozatot, első körben egy-egy poharat kellett párosával egymáshoz közelítenünk nagyon lassan, hogy azok végül szinte hang nélkül találkozzanak (ez sem volt könnyű), majd ugyanezt úgy, hogy az egy asztalnál ülő párok poharai egyszerre érjenek össze (szinte lehetetlen), végül pedig, hogy a teremben asztaloknál szétszórtan ülő párok poharai mindegyike egyszerre érjen össze – és ezt követően indult a vetítés.

Boldog újesztendőt mindenkinek – legyen Patkány vagy bármi más!

 

Kérész Művek 56.Fém Patkány

Alkotó performerek: Debreczeni Márton, Hrotkó Heléna, Izsák Szilvia, Kocsis Gábor, Lukács László, Mayer Zita, Mózes Zoltán, Nagy Csilla, Nagy Eszter.
Szobrászok: Rabóczky Judit, Nagy Géza. Animáció: Hajdu Gáspár. Zene: Rubik Ernő, közreműködik: Goda Sára (hárfa). Rendező: Goda Gábor.

Artus Stúdió, 2020. január 18.

artus logo

https://artus.hu

https://www.facebook.com/artus.studio

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu