Turbuly Lilla: Generációkon át sütik

Száll a kakukk fészkére / Gardénia (Kecskeméti Katona József Színház)

Ahol Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve több mint egy éve vezeti a könyves eladási listákat, a Gardéniának jelentős a potenciális közönsége.

„Normális” években a színházak augusztus 20. után kezdik próbálni az első bemutatót. 2020-ban azonban borul minden szabály, sok helyen augusztusban pótolják a tavasszal elmaradt premiereket, és a színházak minden megtartott előadás után megkönnyebbülten felsóhajtanak: legalább ez megvolt. Hiszen a napokban a Vígszínház és az Operettszínház példáján láthattuk, egyetlen pozitív koronavírus-teszt százak munkáját és nézők ezreinek színházba járását hiúsíthatja meg.

Kecskeméten két bemutatót tartottak augusztusban, és azóta is folyamatosan játszanak. Kötelező hőmérsékletméréssel és nem kötelezően felteendő fekete maszkokkal várják a nézőket, akik teltházakkal szavaznak bizalmat a színháznak. Így volt ez augusztus 15-én is.

száll22Száll a kakukk fészkére / Fotók: Walter Péter / A fotók forrása a Kecskeméti Katona József Színház

A Ken Kesey regényéből, Milos Forman filmjéből és számos színpadi adaptációból ismert Száll a kakukk…-ot ezúttal Bagó Bertalan állította színpadra. A darabválasztásban gyaníthatóan közrejátszott az is, hogy a főszerepet alakító Szemenyei János régi kedves színésze, akivel közös zalaegerszegi éveikben és később is sokat dolgoztak együtt, Szemenyei pedig magától értetődő választásnak tűnik McMurphy szerepére. És hozza is a karaktert könnyedén, pimasz lazasággal. Ahogy Bognár Gyöngyvér is a merev, beszabályozott Rached nővért, Fazakas Géza a hallgatásában is erőt és tartást sugárzó Főnököt. Minden a helyén van. A magyar kórházviszonyokra koptatott falak és a rájuk vetített indián jelképek, a saját karaktere mániáját aprólékosan és fegyelmezetten eljátszó színészek. Valahogy mégsem szikrázik a levegő. Nem érződik határozott rendezői koncepció azon kívül, hogy korrekten és igényesen játsszák el az ismert történetet. Csak találgatok, hogy a külső és belső szabadságról, a határok átlépéséről beszélnének – de hát minden Száll a kakukk…-előadás arról beszél.

száll4Száll a kakukk fészkére / Szemenyei János és Bognár Gyöngyvér

Az szép, ahogy a végén, a lobotómia után már személyiségét vesztett McMurphy arcát többet nem mutatják meg, csak az ernyedt testet látjuk. És van néhány jó ötlet, szép pillanat a színészi munkákban, például Farkas Ádám és Kovács Martin ikerpárszerű kettősségében, utóbbi könnyen lelkesedő szemcsillogásában vagy Koltai-Nagy Balázs hiperaktivitásában.

*

A lengyel kortárs szerző, Elżbieta Chowaniec darabja, a Gardénia az a kategória, amelyen fanyalogni szoktak a kritikusok, hogy közhelyes, pszichologizáló, és nyelvileg sem eléggé igényes. Van benne igazság, de abban is, hogy szükség van ilyen előadásokra. És nem csak a színházaknak, hogy szerepet tudjanak adni az idősebb színésznőknek. A zömmel női közönség hálás az ilyen, vállaltan női darabokért, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy színpadon találkozhasson saját családi problémáival, anya – lánya konfliktusokkal. Ott, ahol Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve több mint egy éve vezeti a könyves eladási listákat, a Gardéniának jóval nagyobb a potenciális közönsége, mint ami a Ruszt József Kamaraszínház kicsinyke terébe befér.

A darab ugyanis egy család női ágán, négy generáción keresztül követi az ismétlődő sorsmintázatot. Tulajdonképpen négy monológ, dédanyától visszafele veszik át egymástól a szót a generációk.

Cziegler Balázs régimódi konyhát rendezett a színpadra, amelyben azért van egy elektromos sütő is – így lehet, hogy a generációk közös munkájának eredménye, az almás-pite az előadás végére (míg az Ádám almáiban csak jelzésszerűen) itt real time-ban tényleg megsül. Mi pedig ebben a lassan terjedő piteillatban nézzük, hogy ki tud-e lépni a lány az anyja cipőjéből, vagy abban botorkálja végig ő is az életét. És igen, mindebben van valami a családállítások és más terápiák világából, de hát a színház éppen a ki- és megbeszélés fontos terepe, és ebben az értelemben terápia is.

gard3Gardénia / Csombor Teréz, Támadi Anita, Hajdú Melinda, Csapó Virág

Markó Róbert rendező a realista monológokat Karádi-dalokkal és (Barta Dóra által koreografált) mozgásbetétekkel váltogatja. A gyakran tragikus monológok és az édes-bús dalok hol valóban reakcióba lépnek, hol leválnak egymásról, de mindenképpen elemelik az előadást a kisrealizmustól.

A négy színésznő, Csombor Teréz, Csapó Virág, Hajdú Melinda és a még egyetemista Támadi Anita koncentrált játékkal van jelen akkor is, amikor éppen „csak” hallgatják a többieket. A legnagyobb amplitúdót Csapó Virág járja be, az asztal alatt síró kislánytól az alkoholista anyán át a rideg nagyanyáig. Külön jellemtanulmány, ahogy minden dühét beleadva almát reszel. Csombor Teréz és Hajdú Melinda jellemrajza is pontos, kimunkált. Támadi Anita lágy, mégis határozott dédunokát tesz hozzá érezhető igyekezettel tapasztaltabb kolléganői alakításához.

A konyha, a piteillat, a vallomások, az egymással szemben ülő nézők – mindez teremt valami intim, bensőséges hangulatot, amit a néző elvisz magával, és ami még akkor is megmarad, ha a melegben és maszkban izzadást már régen elfelejtette.

Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére

Játsszák: Szemenyei János, Fazakas Géza, Orth Péter, Bognár Gyöngyvér, Sirkó László, Pál Attila, Hegedűs Zoltán, Farkas Ádám, Lakatos Máté, Koltai-Nagy Balázs, Kovács Martin e.h., Kiss Jenő, Körtvélyessy Zsolt, Varga-Huszti Máté e.h., Magyar Éva, Kelecsényi Panni e.h., Vári Károly, Urbán Richárd e.h., Aradi Imre, D. Varga Ádám e.h., Decsi Edit, Szabó Dorottya e.h.

Fordító: Zöldi Gergely. Díszlet és jelmez: Vereckei Rita. Dramaturg: Tóth Kata. Zene: Dobri Dániel. Súgó: Arató Andrea. Ügyelő: Berki Zoltán. Rendezőasszisztens: Sirkó Anna. Rendező: Bagó Bertalan.

Kecskeméti Katona József Színház, 2020. augusztus 15. 15 óra

ElżbietaChowaniec: Gardénia

Játsszák: Csombor Teréz, Csapó Virág, Hajdú Melinda, Támadi Anita e.h.

Fordító: Pászt Patrícia. Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Bobor Ági. Koreográfia: Barta Dóra. Zenei vezető: Drucker Péter. Zenei szerkesztő: Cseri Hanna. Súgó: Patyi Szilvia. Ügyelő: Csitári Tamás. Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde. Rendező: Markó Róbert.

Kecskeméti Katona József Színház, Ruszt József Stúdiószínház, 2020. augusztus 15. 19 óra

 

© 2016 KútszéliStílus.hu