Szoboszlai Annamária: Világok találkozása a temetőben

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől - Rózsavölgyi Szalon

Desirée értékrendjében legelöl talán a könyvek állnak, a költészet, a finom szofisztikáltság. Életét valamiféle földtől eltávolodott lebegésben éli. Eközben Benny folyton a marháira gondol. Az órát nézi, mikor érkezik el az etetésidő, vagy mikor jön a fedeztető nő.

Egy férfi és egy nő jár nap mint nap elhunyt párja sírjához. Az elhunyt párok – választásuk nem lévén, anno – egymás mellett fekszenek. S hamarosan a még élő házasfelek – választásuk talán szintén nem lévén, mert ugye, a szerelmi nélkülözés... – szintén egymás mellé terelődnek az ágyban. A kérdés csak az, lehet-e gyümölcsöző a temetőben szárba szökkent kapcsolat egy könyvtár gyermekrészlegét vezető értelmiségi nő és egy tehenészetet vezető férfi közt, ha egyszer az egyikük (Desirée, a nő) perzsa költők szerelméről álmodozik, a másik (Benny, a férfi) pedig tűsarkú cipőről és izzó vörösre rúzsozott ajkakról. Merthogy a valóság némiképp elüt a képzelettől. A nő drapp, még a szempillája is. A férfi meg magán viseli a tehenek szagát és csillagokháborújás nyakkendőjét.

Für Anikó / fotók: rozsavolgyi.hu

A svéd írónő, Katarina Mazetti regénye, A pasi a szomszéd sír mellől a dramaturg Lőkös Ildikónak és Valló Péter rendezőnek köszönhetően remekül illeszkedik a Rózsavölgyi Szalon nyújtotta keretek közé. Hisz egy kávéházban ülünk, kávézva. Ennek megfelelően a darab egy bizonyos pontján krémes, habos csokoládé(?)-költemény kerül Für Anikó asztalára, később pedig valami szendvicsféle és egy nagy pohár tej Schneider Zoltán elé. S ők fogyasztanak, szintén. És folytatják eleinte még monológnak tűnő, majd idővel – egyre inkább egymás szavába vágva – voltaképp egy párbeszéd formáját öltő visszaemlékezésüket.
A hármas osztatú történetmesélésben először Desirée és Benny utolsó találkozásának vagyunk szemtanúi. Pasztelles ballonkabátba öltözött nő, és egy sötét kapucnis férfi ül egymással szemben a terem közepén, a két sírkövön. Majd a közös pontból kettéválnak, s belekezdenek a mesébe, melyben nem egyszerűen egy férfi és egy nő szemszögéből tárulnak fel egy intim kapcsolat útjai, vakvágányai, fényei és árnyékai, de egyszersmind két világ(nézet) vív meg egymással. No, nem mintha Desirée és Benny oly nagyon harcolnának, mivelhogy mindegyik tartja a maga jogosnak vélt igazát, és egyikük sem képes rátekinteni arra az abszurd rendre, mely elmetszi egymástól a szellemit és a fizikait, s lehetetlenné teszi azt is, hogy két ember esetleg a lelkiségben találkozni tudjon. Desirée értékrendjében legelöl talán a könyvek állnak, a költészet, a finom szofisztikáltság. Életét valamiféle földtől eltávolodott lebegésben éli. Eközben Benny folyton a marháira gondol. Az órát nézi, mikor érkezik el az etetésidő, vagy mikor jön a fedeztető nő. És eszében sincs a születésnapján Rigolettót nézni az operában. Inkább ülne egy kisvendéglőben egy csülökkel, esetleg Desirée-vel. A két ember küzd. Sajátos módon próbálják bevonni kedvesüket megszokott életükbe, illetve olykor megpróbálkoznak az alkalmazkodással is, de igyekvésüket legfeljebb a nézőközönség üdvözli, kuncogással. Illetve a darab végén az összeegyeztethetetlennek tűnő világok határvonalainak felpuhítására mégiscsak adódni látszik egy különös megoldás...

Schneider Zoltán

Időnként néhány akkordnyi gordonkajáték (Czvik Ildikó) teszi hangsúlyossá a színpadi történéseket. Für Anikó és Schneider Zoltán remekül beleáll a szerepbe, pontosan tudják, mit bír el a tér, a néző közelsége, a kávé és a csokoládé az asztalon. A néző kellemesen mulathat, hisz nem nehéz ráismerni a tipikus helyzetekre, melyek egy ízig-vérig entellektüel és egy, a földdel, az állatokkal együtt élő ember különbözőségeiből, ízléséből, emberségéből erednek. Azért az mégis elgondolkodtató, kin derül többet, könnyedébben a publikum. Desirée-n, akit a férfi csak „drapp nőnek", esetleg „Garnélának" nevez, akinek még a lakása is „drapp", aki a férfivel való találkozását úgy írja le, mintha valami természetfölötti erő közreműködése folytán, a sors akaratából gabalyodtak volna egymásba. Vagy pedig Bennyn, kinek háza ízléstelen lomokkal teli, ki egyszer sem mondja ki kedvese nevét, ki voltaképp háziasszonyt akar maga mellé, valakit, aki a beteg marhákkal is elbír, ha kell. Hogy Darth Vadert a nyakkendőjén már ne is említsük.

Schneider Zoltán és Für Anikó

Világos, hogy az élet élhetőségéhez – ha úgy tetszik, bármily patetikusan hangzik is, fönntartásához – mindketten kellenek. Mind a szellem embere, mind pedig a Földet fizikailag is megművelő ember. Vagyis, sokat elárul rólunk, s a közegről, kultúráról, amiben élünk, hogy mi az, amin derülünk, s mi az, amit megértő és önvédő bólogatással fogadunk.

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Jelmez: Ignjatovic Kristina. Játéktér: Valló Péter. Az azonos című regényt Kertész Judit fordításának fölhasználásával színpadra alkalmazta: LŐKÖS ILDIKÓ. Rendező: VALLÓ PÉTER.
Játssza: FÜR ANIKÓ, SCHNEIDER ZOLTÁN.
Gordonkán közreműködik: Czvik Ildikó..

Rózsavölgyi Szalon, 2013. április 14.