Varga Kinga: Miért is nem érezte jól magát…

Az AlkalMáté Trupp Száraz Dénes – Vele, de Nélküle című előadásáról

Felszabadult lesz az osztály, mert úgy érzi, feldolgozta Száraz Déneshez fűződő viszonyát, és megkönnyebbül.



Félidőhöz, a hetedik évhez érkezett a „legendás" Máté-osztály nyaranként megszervezett nyilvános osztálytalálkozó-sorozata, amikor is az osztály tagjai valamelyik, sorsolással kiválasztott társukról fogalmaznak színházi nyelven, egy előadás keretében, volt osztályfőnökük, Máté Gábor irányításával. Mint most megtudhattuk, tizennyolcan kezdték a főiskolát, ebből tizennégyen végezték el, ők döntöttek úgy, hogy minden évben valamelyikükről készítenek egy előadást, ez tehát egy tizennégy évre szóló egyezmény. Tizennégyből tizenhárman a mai napig a pályán vannak, most úgy tűnik, ketten közülük, Fenyő Iván és Száraz Dénes nem akarnak részt venni ebben a közös vállalkozásban, a pályaelhagyó Gál Kristóf viszont igen.
Így alakulhatott ki idén az a furcsa helyzet, hogy akiről szól az előadás, Száraz Dénes, úgy döntött, nem szerepel a produkcióban, illetve csak tanácsokkal látja el a többieket. Ez elég apropót adott az AlkalMáté Trupp névre keresztelt alkalmi formációnak ahhoz, hogy szükségből erényt kovácsoljon, hiszen az előadás végig azt boncolgatja, hogy az osztály által szeretett társ, miért is nem érezte jól magát a főiskolán eltöltött négy év alatt, hogyan lehetséges, hogy nem vállalja a fellépést, amikor is ők hét évvel ezelőtt szóban, a közösség összetartó erejében és egymásban bízva ebben megegyeztek. Az előadásban magában ez explicite megjelenik, amikor is bírósági tárgyalás formájában az osztály kinyilvánítja véleményét a nyári előadások iránt érzett elkötelezettségéről, érveket és ellenérveket sorakoztat föl Száraz Dénes álláspontját is megjelenítve. Ez a rész civil marad, már-már zavarban érzi magát a néző, hiszen egyértelműen érződik rajta, hogy erre maguknak a színpadon állóknak van szükségük. Újabb, nézők előtt tett fogadalom ez az elkövetkezendő hétéves periódus végigvitelére.

száraz


Az előadás kicsit nehezen indul, nem érthető a zeneszám gyakorlása közben tetten ért osztály erőlködése, aztán a végére teljesen világos lesz, a fogalmazás nehézségét jelenti ez, amikor is záróakkordként megszólal végre a dal, a dal Száraz Dénesről, Száraz Dénesnek. Felszabadult lesz az osztály, mert úgy érzi, feldolgozta Száraz Déneshez fűződő viszonyát, és megkönnyebbül. Az előadás azért mondható jónak, mert ezen az úton magával rántják a közönséget is, nem magába forduló önmarcangolást látunk, hanem szórakoztató jelenetek, frappáns, néhány mondatos szlogenek egymásután történő váltogatását. Az előadás igazán nem feleltethető meg műfaji vagy formai követelményeknek. A zeneszám próbája és a bírósági jelenet után kezdődik el a címszereplő életének és a hozzá fűződő viszonynak a bemutatása. Nincsenek ellene, hiszen „vele" vannak, és ezt az empatikus hozzáállást nem csak a cím fejezi ki. A szórakoztatás jegyében ugyan időnként kissé túlzásba viszik a karikírozást, de ez stílusjegy, és ezért gond nélkül túl is lehet lépni rajta.

száraz-portré


Száraz Dénest magát mindig más fiúosztálytársa személyesíti meg (köztük a már rendőr Gál Kristóf is, akinek pályaváltoztatását sajnálhatja a színházi szakma). Az eddigi hat előadásban a címszereplőnek mindig megvolt a lehetősége, hogy a saját bőrébe bújjon, a velük készített interjúkból kiderül, hogy ez micsoda nehézségekbe ütközik, hiszen a szerep és önmaguk összeütközésbe kerülnek. Erre most nem kerülhetett sor. Azonban a többiek időnként saját magukat „játszva" jelentek meg, a tárgyalásos részben a már hat kisorsolt osztálytárs mondta el véleményét, illetve közülük Kovács Patrícia az előadás vége felé szintén magát alakította, amikor „Száraz Dénessel" visszaemlékezve rá, megbeszélték főiskolai kapcsolatuk mineműségét. Ez is zavarba ejtő hatást váltott ki, aminek egyszerűen az lehet az oka, ami a tárgyalásos rész „civilszerűségének" is. Ezekben a jelenetekben a színész önmagát alakítja, ami egy meglehetősen furcsa szituáció, nem mindennapi.
Tényszerűen megtudjuk Száraz Dénes életéről a főiskola idején érzett kívülállását, magánéleti válságait, a sport iránti rajongását, egy tévésorozatban több éven keresztül játszott szerepét, az ebből adódó országos ismertségét, a család iránti szeretetét, szlovák-magyar kettős identitását. A sportimádatot vették figyelembe a díszlet és a jelmez kialakításakor: a háttérben egy nagy mászófal látható, amelyet ilyen-olyan alkalmakkor használatba is vesznek... Illetve mindenki edző ruhát ölt magára. Ez az ötlet túl egyszerűnek is tűnhetne, ha az előadás maga nem lenne képes összetetten fogalmazni, és megértetni velünk, hogy mekkora erejű, mit jelent egy igazán jó közösség. Így az utolsó képre el tudjuk felejteni, hogy mit viselnek, hogy mi van a háttérben, csak annak örülünk, hogy ott vagyunk és részesei lehetünk ennek a különleges eseménynek.

Asszisztens: Mátis Inez. Rendező: Máté Gábor.
Szereplők: Czukor Balázs, Dömötör András, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Vajda Milán.

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, 2013. augusztus 2.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu