Varga Kinga: Ememberség vagy embertelenség

Péterfy Gergely: Kitömött barbár

A regény tulajdonképpen egy emlékállítási gesztus, az emlékezés, a történelmi trauma kibeszélhetőségét, illetve éppen a ki nem beszélhetőségét járja körbe, és mutat fel egy arra lehetséges alternatívát.

Turbuly Lilla: Dühös angyal

VAT Színház: Angyal, angyal, vigyél az égbe

Ha valaki azt hinné (én is ez a valaki voltam), hogy jó két óráig egy börtöncellában játszódó, kétszereplős észt drámát nézni filmen, eredeti nyelven, szinte felér egy ízelítővel az életfogytiglanból – az téved.

Kutszegi Csaba: Tényleg meghágott a vadszamár…

Shakespeare: Szentivánéji álom

David Doiasvili Szentivánéjije keménykedő, formális rendezői önmutogatás. Az előadásnak bár minden részlete gondosan ki van találva, összhangzó értelemmel az egész nem bír.

Varga Kinga: Julcsi naplója

Turbuly Lilla: Kosársuli; Viszlát, kosársuli!

...ideális világot mutat be, ahol a gyerekek segítőkészek, és érzékelik az elesett emberek problémáit, nem ítélik el társaikat mogorvaságuk miatt, hanem felfejtik annak indítékait.

Kutszegi Csaba: Házhomlokzat-színház

STEREO Akt – Szputnyik Hajózási Társaság: Leselkedők – panico insecto –

Ragályként terjed a kísérletező színházban, hogy az előadásokban előre megírt szövegre nincs szükség, vagy nem kell azt rendesen megírni, mert magasabb érték a színészek improvizációja, mely szabadságot biztosít és előcsalja a kreativitást.

Sárosi Emőke: Lepuhított, gondolkodós…

Hályogkovács Alkalmi Társulat: Szentivánéjjel

Az athéni meghallgatás helyszíne agoraszerű puszta terület – egy fém hordóval és a felismerésre váró ténnyel: jelen koncepcióban egy szerepet nemtől függetlenül több színész alakít.

Varga Kinga: Oroszlánok Aquincumban – Aquincumban

Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban

Az oroszlánbőgést motorzúgás idézi meg. Fricskaként megkapjuk tehát a mai korba ágyazottságot, de nem erőltetetten, csak pillanatokra, jelezvén a drámaszöveg mai olvasatát. Merthogy ennek az előadásnak a szöveg a főszereplője.

Turbuly Lilla: Nyomolvasó, a városi indián

Térey János: Átkelés Budapesten

Érzelmekről amúgy kevés szó esik, de hát nem csoda, ha – a záró novella címével szólva – a szeretetlenség útja köveződik egy újabb jégkorszak felé.

Varga Kinga: Hivatások bűvkörében

Gál Kristóf – az Alkalmáté Trupp előadása

Gál Kristóf önvallomása („de hiszen nekem Máté Gábor volt az osztályfőnököm, én színész vagyok") adja meg az értelmezési keretet, a színészi-rendőri identitás estén végigvonuló kettősségét.

Kutszegi Csaba: Johanna madeleine-je a zserbó

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A keménységet, amit a balettórán tanult, alkalmazta az életben, a konok kitartást, amire az életben kényszerült, kamatoztatta a táncban. Mindeközben milyen unalmas lehetett Svájcban élni...

© 2016 KútszéliStílus.hu