Kutszegi Csaba: A lényeg a tao

Kaposvári Egyetem: Carmina Burana -

Gondolatok egy vizsgaelőadásról + FOTÓGALÉRIA

Az utóbbi időben igen gyakran észreveszem magamon, hogy taoistaként viselkedem a színházban. No, nálam ez nem azt jelenti, hogy társaságiadó-felajánlásra vadászom (mint teszi ezt hivatásszerűen nem egy színházi ember széles e hazában), hanem egyre inkább gyakorlatban is átérzem Lao-ce Az Út és Erény könyve című írásgyűjteményében magfogalmazott nagy igazságát, mely szerint nem a célba érés a fontos, hanem az odavezető út. Ennek az útnak egy kis szakaszát figyelhetjük meg a Kaposvári Egyetem III. éves színművész hallgatóinak Carmina Burana című tánc- és mozgásszínházi előadásán.

carmina1Fotók: Jókúti György

Nem egyszerűen arról van szó, hogy máshogy nézem az előadást, mert az színészetet csupán harmadik éve tanuló fiatalok vizsgaelőadása, hanem a látottak-hallottak hatnak rám máshogy: az észlelése a folyamatnak, amelyben egy csapat fiatal megszerzi a tudást és birtokba veszi a világ egy darabját, másfajta színházi élményt nyújt, extra, többrétegű jelentéssel bír. Ha ezeket a fiatalokat nézem, közvetlenül átérzem a színház értelmét. (Nem ide tartozik, de megjegyzem: a rutinból dolgozó, leginkább magyar TAO-igénylésre hajtó színházi alkotók-előadók produkcióiban sokszor éppen ez utóbbit nem találom meg.)

Az előadáson a fiatal színművészek minden akciója valóban hiteles, mert nem eljátsszák a fizikai színház kockázatát, hanem valóban kockázatot vállalnak. Blaskó Borbála táncművész-koreográfus és mozgástanár rendezésében feltárul a fizikai színházi stílus vagy ábrázolásmód rejtett értelme is. Az tudniillik, hogy a világ bármelyik élettelen tárgya végtelen csodákat rejt, ha élő testek használják-mozgatják, és az így létrejött interakciók az artisztikus mozdulatsorokban szüntelenül különös, többletjelentést kapnak.

carmina4

Jókora műanyag „fél hordókat” (talán szőlőtaposó kádak mai utánérzetei) gördítenek be férfiak a színpadra, majd leborítják őket. Közben kicsit engednek is belekukkantani – üresnek tűnnek. Ám hamar kiderül, nők kapaszkodnak, bújnak bennük – embriópózban. A fizikaiszínház-fogyasztás akkor élvezetes, ha a nézőben nem alakul ki a kényszer, hogy magában stikában szavakra fordítsa a látványt, megnevezze a megnevezhetetlen absztrakt jelenségeket, történéseket. Nekem eszembe sem jut buta kérdéseket feltenni magamnak, csak élvezem a látványt, és nemkülönben a közben felcsendülő muzsikát. Előbb a hordókkal, aztán különböző egyéb tárgyak használatba vételével újabb és újabb történések jelennek meg a színen, miközben folyamatos az éneklés és a zenélés. A legszebben a közös a capella részek szólnak, akad nem egy figyelemre méltó szólóhang, és nem ráz meg az sem senkit, hogy olykor-olykor nem csak a lányok mosolya hamiskás. Puritán eszközökkel totális színház épül, közös, intenzív jelenléttel. Az épülés is hangsúlyos: a koreográfiában motívumként működnek a visszatérő mozdulatszekvenciák és a szereplők tárgyakkal, eszközökkel, valamint egymással kialakuló testi kapcsolatai.

carmina5

Mindebben részt venni (Lao-ce szerint: az Úton végigmenni) felemelő élmény lehet (még ha nem is mindig ugyanúgy éli meg az összes közreműködő). Most a cél, az előadás valamennyi összetevőjének kiforrott, professzionális minősége egyáltalán nem lényeges. Ennél fontosabb, hogy az előadás valamennyi apró részletén érződik a koreográfus-rendező-betanító elhivatottsága, óvó tekintete, szakmai felkészültsége, valamint a hite a színházban – és főleg ez utóbbi már tükröződik a hallgatók mozdulataiban, gesztusaiban, színpadi jelenlétében. Mindez arra enged következtetni, hogy majd diadalmas lesz a célba érés is. Akkor kell majd különösen figyelni rá, hogy mutatkozzon rögtön egy újabb út, melyen megint élmény lesz – kicsit mindent újrakezdve – végigmenni.

Jókúti György felvételei az előadásról a fotógalériában innen elérhetők: Carmina Burana

Carmina Burana

A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar harmadéves színészhallgató osztályának előadása.

Szereplők: Bölkény Balázs, Cseke Lilla Csenge, Hermányi Mariann, Gergely Karácsony, Kisari Zalán, Kocsis Gábor, Kovács Panka, Kovács S. József, Péteri Lilla, Szász Júlia, Szurcsík Ádám, Varga-Huszti Máté.

Rendező-koreográfus: Blaskó Borbála.

Osztályfőnök Cserhalmi György.

Bethlen Téri Színház, 2018. február 1.       

 

© 2016 KútszéliStílus.hu