Beszélgetés Szirtes Balázzsal -

Nem is a konkrét ügy érdekel, hanem ami mögötte van: hogy milyen az, amikor valakit megvádolnak, alaptalanul akár. Mi a feladatunk társadalmilag, mi egyénileg egy ilyen szituációban?

Szirtes Balázs legújabb, egyszemélyes előadása a Mozsár Műhelyben bemutatott Szépkisnap. A premier után beszélgettünk.

- Mesélj a pályádról! Hogy jutottál el az egyszemélyes színdarabokhoz?

Szirtes Balázs / fotók: Kállai-Tóth Anett

- Színész szakra jártam a Színművészeti Egyetemre, ahol 1998-ban végeztem. A diploma megszerzése után sokáig keresgéltem a helyem, nem akartam mindenáron tartozni valahová, ha az nem a „legjobb hely”. Adta magát a szabadúszás. Öt-hat éve készülök célirányosan ezekre a most játszott produkciókra. A Szépkisnap mellett játszom angolul egy The Importance of Being Oscar című darabot az RS9 Színházban, és A kis herceget. Tavaly óta ismét hallgató vagyok a színműn, a Doktori Iskolában, ahol az egyszemélyes színház a témám. Különleges szelete a színháznak ez a műfaj, és ennek körüljárása, leírása érdekel.
- Nemcsak főszereplője, de fordítója is vagy a Szépkisnap című darabnak. Régóta foglalkozol ezzel a szöveggel?
- A szöveg maga elég régen megvolt már, angol eredetiben. Tervezgettem, hogy szeretném megcsinálni; végül A kis herceg sikerén felbuzdulva vágtam neki ennek az új előadásnak. Elsőként elkészült a fordítás, majd a Független Színházművészetért Alapítványban (ők bérlik a Mozsár Kávézótól a teret) kitalálták, hogy indítanak ott egy játszóhelyet. Kiírtak egy pályázatot, ahol aztán többek között nyert a Szépkisnap is. Innentől felgyorsultak az események. Augusztus végén írták ki a pályázatot, szeptember végére kiderült, hogy nyertünk, és decemberben már be is mutattuk a darabot.
- Úgy tudom, hogy egy másik előadás is sikerrel pályázott, amelyben szerepelsz.
- Az az előadás egy Horgas Ádámmal közös projekt, egy kétszereplős darab, márciusban lesz majd a bemutató, és áprilistól folyamatosan műsoron lesz, ami azért is jó, mert a darab címe Április Párizsban. Ez egy kétszemélyes darab, Botos Éva kolléganőmmel fogjuk játszani.
- A Szépkisnap a családon belüli erőszak témáját dolgozza fel, pontosabban egy családapával szembeni vád(askodás) folyamatán halad végig. Célotok volt a társadalmi probléma bemutatása?
- Nem akartunk kimondottan ezzel a témával foglalkozni, nem ehhez kerestem anyagot – a témát a darab maga adta. Engem nem is a konkrét ügy érdekel, hanem ami mögötte van: hogy milyen az, amikor valakit megvádolnak, alaptalanul akár. Mi a feladatunk társadalmilag, mi egyénileg egy ilyen szituációban?
- A négyjelenetes monodráma folyamatában mutatja meg Eddie, a megvádolt apuka életét, aki a közönséghez beszélve meséli (vallja) végig a család történetét a vád kipattanásától az ügy lezárásáig. Nehéz volt azonosulni a figurával?

- Elsőre talán nem is fogott meg annyira a főszereplő karaktere – aztán többszöri elolvasás után egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A szöveg egy munkásfiú szemszögéből íródott eredetileg. Emiatt az angol szöveg igen szlenges, ami nehézkessé tette számomra a szerepet. Aztán rájöttem, hogy ebből vissza lehet venni, nem kell feltétlen a főszereplőnek gyári munkásnak lennie, lehet egy fokkal intellektuálisabb is, nem kell állandóan azt mondania volt helyett, hogy „vót”. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy én fordítottam a szöveget, hiszen már a fordítás pillanatában tudtam, hogy én fogom mondani, és eszerint tudtam alakítani a szöveget – hogy ne legyen annyira idegen tőlem.
- Mesélj a próbafolyamatról!
- Amikor elkezdtük a próbákat B. Török Fruzsinával, nem is olyan régen, már nem álltam teljesen nullán. Az ilyen egyszemélyes daraboknál az a viszonylag kemény, hogy a kezdetektől tudni kell a szöveget. Ez életem első fordítása, megszerettem és teljesnek láttam a szöveget, így ezzel is volt egy kis nehézség: elengedni néhány részletet.
- A díszlet minimalista, egy, a hátsó falat borító gyerekrajzból áll, mely egy konyhát ábrázol. Mi indokolta ezt a választást?

- A díszlet erre a térre készült, bár adódott a darab szerkezetéből is: a négy jelenet három helyszínen játszódik, az első és utolsó a családi konyhában, egy amerikai-konyhaszerűségben, majd a két közbülső egy motelszobában és egy rendőrségi fogdában. A Mozsár adottságai jók, hiszen a középső színpad mellett két oldalról van két kieső ficak, amit a két zárt jelenethez használtunk. A választásnál fontos volt, hogy egyszerű legyen a díszlet, főként financiális okok miatt. Arra törekedtünk, hogy se több, se kevesebb ne legyen, mint ami feltétlen szükséges. A gyerekrajz az én ötletem volt, hiszen a gyerekek körül forog a történet – a szórólap is ennek alapján készült. Konzultáltunk egy gyermekpszichológussal arról, hogy egy gyerek egy ilyen szituációban, egy apa általi zaklatásos ügyben mit rajzolna.
- Van az előadásnak, lehet, a monodráma jellegéből és témájából adódóan egy vallomásos, talán klubszerű hangulata, melynek segítségével sikerül mindvégig kétségek között tartani a nézőt, hogy vajon a férfit ért vádak igazak-e. Szándékolt ez az elbizonytalanítás?
- Sokan mondták a szünetben, nem tudják, hogy higgyenek-e Eddie-nek, vagy ne. Én azt tartom jónak, ha útközben derül ki, mi történt, amellett, hogy direkt elbizonytalanítani nem akartunk. Ha mégis van ilyen érzés a nézőben, az jó.
- A „boldog” vég emiatt hatott hamisnak?

- Van egy ilyen mondat az utolsó részben: „Minden együtt töltött nap ajándék”. Próbáljuk az életünket összerakni, pedig a nézőkkel együtt látjuk, hogy nem felhőtlen a lezárás, mégis tovább kell lépnünk, boldognak kell lenni valahogy.
- Az interaktivitás láthatóan nagyon fontos része az előadásnak. Miért?
- A monodrámák egyik legizgalmasabb kérdése, hogy kihez beszél a főhős. Erre a legkönnyebb megfejtés eddig az, hogy a nézőkhöz. A nézők a partnereim, velük beszélem meg ezt az egész dolgot. Egy idő után rossz néző nélkül próbálni, olyan, mintha a főpróbákon nem lenne ott a partner egy többszereplős darabban. Kellenek azok az energiák, így azt mondhatom, hogy valójában csak a bemutatón született meg az előadás. Örülök, hogy feloldódtak az emberek, főleg ilyen nehéz témában. Nagyon örültem, hogy nem süllyedtek be a székbe a témától – például a végén, amikor szó szerint lekenyerezem a nézőket, merthogy elfogadják a szendvicset, amivel megkínálom őket. Jó, hogy a téma ellenére tudnak nevetni, feloldódnak, mégse összelapítva mennek el a színházból.
- El tudod képzelni más helyszínen a darabot?
- Egy klasszikus nézőtérrel és esetleg egy nagyobb szakadékkal köztünk talán nem működne.
- Mi lesz az előadás sorsa?
- A decemberi két előadás után januárban is lesz még két időpontunk. A hely még új, így nem láthatjuk, hogy mi lesz pontosan, de a cél, hogy itt, a Mozsárban menjen havi kétszer a darab. Remélem, a MANNA égisze alatt utazni is fog az országban.

Az interjút Hutvágner Éva készítette.

A Szépkisnap legközelebb december 20-án lesz látható a Mozsár Műhelyben.

2016. december 15.