Beszélgetés Szilágyi Bálinttal

...amikor Rosalie elfogadná a halálát, akkor fiatalítják meg. Bármi megtörténhet vele, velünk. Ebbe nem feltétlenül jó belegondolni.

- A köpenicki kapitány, az Alszanak a halak?, a Rosalie elmegy meghalni és Az aranjuezi szép napok című előadásod alapjául is egy német mű szolgált. Honnan ered a német irodalom szeretete?

Fotó: Kállai Tóth Anett

- Két évet gimnazistaként, egyet pedig egyetemistaként éltem Bécsben és valahogy pont ezek lettek életem legfontosabb évei. A németet második anyanyelvemnek tekintem, kultúrájukat és irodalmukat is nagyon megszerettem. Rendezőként élvezem azt a lépéselőnyt, hogy vannak művek, amiket itthon nem ismernek.
- Miért tartod fontosnak, hogy rendezőként te magad fordítsd le a kiválasztott művet?
- A fordítás az az út, amely elvezet a mű megértéséig: segít átlátni a struktúrát, hogyan épül fel a szöveg. Kénytelen vagyok minden mondatnál, szónál elgondolkozni. Rá kell jönnöm, hogy mi mit jelent. Sokszor ennek a tudásnak csak egy részét használom fel rendezés közben, van, ami megmarad puszta érdekességnek, de sosem lehet tudni, hogy melyik az a részlet, amilyik segíteni fog.
- Ha jól tudom, a Stúdió K-ban bemutatott Rosalie elmegy meghalni című rendezésed során dolgoztál együtt először dramaturggal.
- Hasonló helyzetek azért már voltak korábban. Az Operában Kenesey Judittal, A köpenicki kapitánynál Németh Ákossal dolgoztam közösen. Most nem egy színdarab, hanem David Kehlmann novellája volt a kiindulópont. Azon is el kellett gondolkozni, hogy ki mit mond. Hársing Hildával közösen dolgoztunk a szövegen. Először még mi sem tudtuk, milyen módon lesz ebből előadás. Írjunk egy színdarabot, dramatizáljunk, vagy hagyjuk meg az epikát? Végül az utóbbi mellett döntöttünk, a szövegen szinte nem is módosítottunk. A történetmeséléshez próbáltunk meg egy helyzetet teremteni. A novellában szereplő Írót mi egy Bábosra cseréltük. Az ő történetét igyekeztünk kidolgozni, kiegészíteni, elsősorban játékban. Ehhez kapcsolódik Spilák Lajos szerepeltetése is. Eredetileg csupán egy Író/Bábos van a történetben, azonban egy váratlan ponton felbukkan egy ismeretlen férfi a novellában, akiről senki, még az Író sem tudja, hogy kicsoda. Nagypál Gábor eleve javasolta, hogy szerepeljen Lajos is az előadásban, kézenfekvő volt, hogy ő legyen az ismeretlen férfi, aki egyszer csak átveszi a történet irányítását.
- Egy tökéletesen megszerkesztett metaszínházat látunk, melynek egy ponton váratlanul vége szakad...
- Minden arra utal, hogy színházban vagyunk, a végén azonban megpróbáltunk egy kis csavarral élni, hogy mégsem egy klasszikus értelemben vett színházban játszódik a történet, hogy nem csupán egy színházi előadásról, hanem egy különleges alkalomról van szó.
- Rosalie e marionett bábuban ölt testet. Hogyan esett erre a bábtechnikára a választás?
- Van ebben a technikában valami mutatványosság, ugyanakkor mély filozófiát is magában hordoz: a fentről irányítás, a zsinórokon rángatás erős képi és nyelvi metafora. Nem utolsósorban pedig ez a technika tette lehetővé Rosalie történetének fordulópontját, a látszólagos happy endjét, a megfiatalodást.
- Rosalie átforgatása bennem nagyon rossz érzést keltett, hiszen rögtön párhuzamot vontam a saját létezésemmel, hogy nem tudhatom, ki mikor ír valamit bele, vagy éppen át a történetemben.
- Valóban, pont amikor Rosalie elfogadná a halálát, akkor fiatalítják meg. Bármi megtörténhet vele, velünk. Ebbe nem feltétlenül jó belegondolni.
- A kérdés, hogy ki az alkotó alkotója? Ki vezeti a Nagypál Gábor által játszott művész sorsát? Talán épp az idegen?
- Spilák Lajos az a Dr. Freytag, aki fogadja az embereket és aláíratja velük, amit kell, funkciója szerint pedig az előadás zavaró tényezője: ahogy Rosalie történetében a külvilág teljesen közömbös az egyén problémájával szemben, úgy Rosalie és Spilák karaktere is folyton megszakítja, szabotálja a Bábos előadását. Bár Gábor és Lajos karaktere látszólag szemben áll egymással, mégis együtt fejezik be az előadást.
- Nagypál Gábor és Spilák Lajos színészi természetéből adódik a humor, melyet az előadás az abszurddal társít.
- Az alaphelyzet abszurd. Sokszor mondjuk, hogy majd legközelebb ezt vagy azt fogjuk csinálni. Itt ezt egy olyan ember mondja, aki meg fog halni. Tehát nem lesz legközelebb. Az ember nem tudja elképzelni, hogy egyszer nem lesz, mindig abban gondolkozik, hogy mit kell tennie, mi a dolga. Rosalie-nak nincs több dolga. Ez tragikus, de ugyanakkor felszabadító.
- Az elmúlás visszatérő témája a rendezéseidnek.
- Igen. Ahogy visszatérő témája a színdaraboknak. Talán mert a legfontosabb kérdés tényleg a „Lenni vagy nem lenni?”. Melyik mit jelent? Mi a különbség? Melyiket hogy kéne? Ezen még sokat kell törnöm a fejem.

Az interjút Antal Klaudia készítette.

2016. július 22.

A Rosalie elmegy meghalni az Ugródeszka-sorozatban került színre, melyben negyedéves bábrendező szakos hallgatók mutatkoznak be a Manna Produkció szervezésében.
Az előadás legközelebb a szegedi Thealteren lesz látható július 28-án, a Kövér Béla Bábszínházban.