Kutszegi Csaba: A lényeg, hogy nincs lényeg

TÁP Színház – Milena Marković: Babahajó

...csak bámulok magam elé, mint széplélek a Szorokin-előadáson. Lehet, erre apellál a rendezői szándék is: én nem tudom, hogy ő mit akar, őt meg nem érdekli, hogy én mit értek meg belőle.

A Babahajó a fináléval kezdődik: a szereplők kijönnek a függöny elé, közösen elénekelnek egy dalt, majd mélyen meghajolnak, és várják a tapsot, mely kicsit kényszeredetten, de el is kezdődik. A nézők nagyobb része szolidan megelőlegezi a bizalmat a játszóknak, cserébe korai jelzést kap a publikum: ne csodálkozzon senki, ha ma este minden a feje tetejére áll, a vég lesz a kezdet, a kezdet meg a vég, az élet a színházi médiummal belemászik a mesébe, a mese meg átszivárog az életbe... Hogy mindjárt az elején határozottan tisztázódjék az igazából egyáltalán nem bonyolult képlet, a közösen énekelt dal már az első sorával, mintegy jó tanáccsal szolgálva, felszólít mindenkit: ha rossz az élet, menekülj mesébe!

babaha2Hegedűs Barbara és Gera Marina / fotók: Drucker Dávid

Na, de mi van, ha a menekülők sorsa a mesében ugyanolyan rossz lesz, vagy még rosszabb? Akkor hova meneküljenek? (Zárójelben megjegyzem, hogy az előadáson ezt így kérdeznék meg: hova a p.csába, avagy hova a f.szba meneküljenek? Vajon miért ódzkodunk tőle, hogy a kritikában „csúnya" szavakat írjunk le? A kritikaírás mért nem fejlődik, kortársizálódik a színházzal egy tempóban?)
Az előadáson persze be is bizonyosodik, hogy a mesékben, főleg a kortársizált meserészletekben sokkal perverzebb és galádabb történetek esnek meg az oda menekültekkel, mint az életben (pedig menekültek gyalázásáról mostanság közeli felvételek is szép számmal állnak rendelkezésünkre). Ezen nincs is mit csodálkoznunk, mert mindenki megtapasztalhatta, hogy már a Grimm fivérek korabeli kortárs meséi is igen gazdagok horrorisztikus elemekben. Ennek ellenére nézők és színházcsinálók ezúttal is közmegegyezünk: mi, nézők ismételten rá fogunk csodálkozni arra, hogy manapság a mesék mennyire megváltoztak, ezért cserébe a színházcsinálóktól kapunk néhány újabb hogyant. Ugyanis a mi már régóta nem meglepő, kezdeni sokkal inkább a hogyannal lehet valamit.

babaha3Egger Géza és Terhes Sándor

A kortárs színház nem is erőlködik már azon, hogy a mi tekintetében újdonsággal szolgáljon, minden erejével az újszerű-másszerű hogyan interpretálására koncentrál. Eklatáns példája ennek, amikor Terhes Sándor a hófehérkés részben vén, perverz Tudorként a Morgót alakító Egger Gézával jórészt azon értekezik, hogy a buliba idehurcolt fiatalkorú lánynak (értsd: Hófehérkének) ki hányadikként hogyan vegye el a szüzességét. Terhes egyszer csak leragad három szónál („hogy egy agy"), és azokat a debilitás különböző fokain, sorrendjüket, hangsúlyukat cserélgetve, kimondásukat intenzív mimikával kísérve, eltérő hangerővel és mögé értett jelentéstartalommal ismételgeti hosszú másodpercekig, talán egy teljes percen át. Mondandójának értelme nincs, a mit kérdése fel sem merül, csak a hogyané, a hogyan meg nyilván azt hivatott érzékeltetni, hogy mennyire agyatlanul romlott és gátlástalan ez a Hófehérkét erőszakoló mocskos törpe csürhe. Terhes játéka remek és hiteles, a nézőtéren mégis csak kevesen kuncognak, jómagam sem tudom, hogy – stílszerűen – mi az apám fülét csináljak, csak bámulok magam elé, mint széplélek a Szorokin-előadáson. Lehet, erre apellál a rendezői szándék is: én nem tudom, hogy ő mit akar, őt meg nem érdekli, hogy én mit értek meg belőle. Csak úgy elvagyunk egymás mellett, hol Terhessel, hol Terhes nélkül.

babaha6Egger Géza és Gera Marina

Az előadáson Terhes nélkül is tanúi lehetünk nagyszerű színészi alakításoknak. Nekem például nagyon tetszett a már említett Egger Géza Békaként nyújtott alakításának a hogyanja az éppen Királykisasszonyként megjelenő főhősnővel, Gera Marinával abszolvált jelenetben. A jelenet arról szól, hogy a befutott galériatulajdonos-menedzser Béka a támogatásért cserébe marhára meg akarja kefélni a fiatal tehetséges festőnő Királykisasszonyt, tehát ebben a történetrészletben sincs meglepő újdonság, mondhatni szokványos igaz mesét látunk, de a hogyan itt kifejezetten szellemes (Egger beszéd közben fel-felbrekegő békalénnyé változik át bravúrosan). Hasonlóan jól sikerült Medvéék családi jelenete: Gera Marinával együtt kitűnő benne Dékány Barnabás (Medvebocs), Hegedűs Barbara (Medve anyu) és Csillag Botond (Medve apu). Az előadásban még számos tehetséges pillanat sejlik fel, de a produkció összességében inkább csak sokszor hallott kérdéseket vet fel bennem, mintsem tartalmasan elgondolkodtatna, avagy igényesen-korszerűen szórakoztatna. És nemcsak „korszerűtlen" mondanivalót, célt és alkotói szándékot nem lelek benne, de nem érzékelek felkavaró, vagy eredetiségével ható kortárs kontextust sem, sőt, a Táp Színházra jellemző abszurdféle humort sem igen látom csillogni. A szünet nélküli, több mint kétórás előadáson néha konkrétan unatkozom.

babaha9Tímár Éva és Dékány Barnabás

A mit és a hogyan mellett a kortárs művészetekben gyakran merül fel a hatás és a lényeg kérdése is, a fogalompárok adott kontextusban egymás szinonimái lehetnek. A Jancsi és Juliska-részben a testvérpár (Dékány Barnabás és Gera Marina) az idős, zseniális festőnő Boszorkány (Tímár Éva) művészi titkait akarja megtudni-megszerezni. Művészetről vitatkozva, Gera Marina-Juliska itt kimondja: „engem nem a hatás érdekel, hanem a lényeg". Jómagam a kérdésről a Babahajó után sem tudok többet. Az előadás alig hatott rám, lényeget meg nem találok benne. Ez utóbbival kapcsolatban két opció lehetséges: (1) vagy nem értem a lényeget, (2) vagy az a lényeg, hogy nincs lényeg.

Milena Marković: Babahajó (TÁP Színház)
Fordította, átírta: Fekete Ádám, Sándor Júlia. Dramaturg: Sándor Júlia. Dalszövegek: Máthé Zsolt. Díszlet: Juhász Nóra. Jelmez: Pócsik Lujza. Fénytervező: Mocsár Zsófia. Zeneszerző: László Attila. Zene, hang: Bartha Márk, Kristóf Márton. Video: Juhász András. VJ: Szabados Luca, Szapu Dániel
Koreográfia: Takátsy Péter. Bábkészítő: Horváth Márk. Műszaki vezető, fény: Bredán Máté. Konzultáns: Szenteczki Zita. Produkciós vezető: Imely Zoltán.
Produkciós munkatárs: Zágoni Nóra. Rendező: Vajdai Vilmos.
Szereplők: Gera Marina, Tímár Éva, Terhes Sándor, Dékány Barnabás, Gera Marina, Gergely Katalin, Csillag Botond, Hegedűs Barbara, Egger Géza.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. szeptember 11.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu