Turbuly Lilla: „Ilyen silányak jönnek?”

{tortags,283,1}

William Shakespeare: Minden jó, ha vége jó

... a forma mögött kissé elmosódott, hogy mi végre is ez a cirkusz.

A Katona József Színház nyári szünet előtti utolsó két bemutatóját a 25 éves Fehér Balázs Benő (Emilia Galotti), illetve a 72 éves Zsámbéki Gábor (Minden jó, ha vége jó) jegyzi. Nem egyszeri fiatalítási kísérletről van szó a „nagy öregek” mellett, ha csak az idei évadot nézzük, rendezett már náluk a szintén pályakezdő Kovács D. Dániel és Székely Kriszta (utóbbi a társulat tagja) is. Ha mindehhez hozzávesszük a színház évek óta jól működő ifjúsági programját, látszik, hogy a fiatal generáció iránti figyelem, a tehetségek helyzetbe hozása része a színház mindennapjainak.

minden1Pálos Hanna, Kovács tamás, Kovács Lehel, Szirtes Ági és Rujder Vivien / fotók: Szilágyi lenke

A generációk viszonya áll a középpontjában Zsámbéki Gábor rendezésének is. Az idősek részéről a figyelem itt sem hiányzik, a színház vezetőségének azonban minden bizonnyal jobb véleménye van az ifjúságról, mint az előadásban a francia királynak, aki a végén rezignált csodálkozással teszi fel a kérdést: „Ilyen silányak jönnek?” A fiatalok ellenben unják az idősek folyton ismételgetett tanácsait, bölcsességeit és bölcselkedéseit, nyílt szembefordulás helyett azonban a képmutatást választják, a szembe dicsérem, a háta mögött gúnyolom taktikáját. És hát nincs mit csodálkozni a király kérdésén, ezeken a fiatalokon kevés szeretnivaló akad. Bár ne általánosítsunk, a király értékítélete a férfiakra vonatkozik: elsősorban Bertramra (Kovács Lehel), az ifjú grófra és a darabban Lestyán fivérek néven futó „artistatársaira”. Bertram nem szereti Helénát, menekül a rákényszerített házasság elől, ez érthető, de lelketlenül bánik Diánával is, a legkevésbé sem érdekli, mi lesz a sorsa, ha ő már ráunt. A Lestyán fivérekkel együtt durván megtréfálják a halálfélelemmel rettegő pojácát, Parolles-t (Elek Ferenc játssza, kedvvel, színesen). Lézengenek az életükben, nem látszik irány, ami felé törekednének.

minden bezerediElöl: Bezerédi Zoltán

Heléna ellenben nagyon is céltudatos, mindenáron és minden eszközzel meg akarja szerezni Bertramot. Pálos Hanna alakításában mégsem érezzük „silánynak”, inkább egy hol kétségbeesetten, hol okosan küzdő lánynak. Amitől a cím erősen ironikus olvasatot kap, hiszen Heléna olyan valakiért küzd, aki ezt meg sem érdemli, és akivel legalábbis kétséges, hogy boldog lehet.
Zsámbéki Gábor az előadást cirkuszi közegbe helyezte, ez határozza meg a látványvilágot. Szlávik István díszlete és Szakács Györgyi jelmezei színeikben, formáikban Picasso cirkusztémájú festményeit idézik. Az előadás mindjárt egy valóban festői képpel, egy megelevenedett cirkuszi jelenettel indul, és a szünet után is arra megyünk vissza a terembe, hogy a fiatal színészek óriáslabdán, libikókán stb. gyakorolnak. A következetesen végigvitt cirkusz – világ metafora azonban nem csak a legfiatalabbaktól követel komoly fizikai teljesítményt. Szép és hatásos jelenet például, amikor Pálos Hanna, Szirtes Ági és Rujder Vivien lépkednek-egyensúlyoznak a jelenet dinamikáját pontosan tükrözően egy méretes libikókán. Vagy ahogy Rujder Vivien a nyitóképben a magasban sétál végig a kötélen, majd ugyanezt Diána és Bertram közös jelenetében a földön teszi meg. A látványhoz tartozik még az is, hogy a színészek többsége végig jelen van a színpadon, akkor is, ha éppen nem szerepelnek, ilyenkor oldalt vagy hátul figyelik a történéseket. Többször kiszólnak hozzánk, és a világítással is megszólítanak bennünket.

minden elekesKovács Lehel, Kovács Tamás, Elek Ferenc és Lestyán Attila

Az előadáshoz Várady Szabolcs dolgozta át Vas István fordítását. A szöveg friss és szellemes. Ez különösen a Bezerédi Zoltán által játszott udvari bolond megszólalásaiban szembetűnő, aki éppen éles eszű, frappáns megállapításaival tűnik ki, mondandóját sokszor humoros rímpárok színezik. Szerepéhez kapcsolódik a néhány aktuálpolitikai kiszólás is, például a vásárnapokról. Bezerédi láthatóan jól érzi magát ebben a szerepben, és a közönséghez is könnyed természetességgel kapcsolódik. Szacsvay László francia királya az előadás másik kiemelkedő alakítása: miután Heléna segítségével valamennyire úrrá lesz testi nyavalyáin, újra tisztánlátás, az emberi természet iránti kíváncsiság, és az a fajta bölcs belátás jellemzi a karaktert, amit Szophoklész minden más adománynál többre becsült.

minden jelenetJelenet

A rendezés az előadás végén egy gesztussal leválasztja a színészekről a szerepet: a ránk gyújtott fényben a jelmezt civil ruhára cserélik, és mintha már ott se lennénk, beszélgetni vagy éppen csókolózni kezdenek – nem a darabbeli párjukkal. Bennem viszont maradt bizonytalanság. Láttam egy cirkuszvilágba fordított, látványos előadást, sok finom összetevővel, a generációk egymást követő és egymást ritkán megértő folyamáról, de nem láttam azt a határozott nézőpontot, ahonnan az alkotók minderre ránéztek. Láttam egy szép előadást, amelyben a forma mögött kissé elmosódott, hogy mi végre is ez a cirkusz.

William Shakespeare: Minden jó, ha vége jó
Vas István fordítását Várady Szabolcs dolgozta át. Látvány: Szakács Györgyi, Szlávik István. Zene: Sáry László. Attrakciók: André Rolland. Dramaturg: Török Tamara. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Zsámbéki Gábor.
Játsszák: Szacsvay László, Kovács Lehel, Pálos Hanna, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Bodnár Erika, Gyabronka József m. v., Bezerédi Zoltán, Rajkai Zoltán, Szirtes Ági, Rujder Vivien e.h., Kovács Tamás e.h., Lestyán Attila e.h., Martinkovics Máté e.h., Vilmányi Benett Gábor e.h. és Vizi Dávid e.h.

Katona József Színház, 2016. június 4.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu