Turbuly Lilla: Kritikus járvány idején
Miről írnak a színházi lapok, amikor bezárnak a színházak?
…ebben a nehéz időszakban a színészek, alkotók többsége talán még erősebben vágyik a visszajelzésre.
Utoljára száz évvel ezelőtt, a spanyolnátha járvány idején volt olyan (hosszú ideig zárt) helyzetben a színház, mint most. És ebből következően az 1920-as években működő kollégáink tapasztalhatták meg, milyen az, amikor hirtelen eltűnik, ami napjainkat és munkánkat alapvetően meghatározza: az élő színház.
A színikritikusok kicsinyke és egyre fogyatkozó csoportja persze szükségszerűen észrevétlen marad egy ilyen nagy társadalmi kataklizmában. (A Színházi Kritikusok Céhének ötven tagja van, és van talán még egyszer ennyi újságíró kolléga, aki időnként vagy rendszeresen színházról is ír.) Mi azonban ugyanazzal a dilemmával szembesülünk, mint munkánk és „szerelmünk” tárgya, a színház: hogyan lehet életben maradni járvány idején?
És itt nem elsősorban az egzisztenciális életben maradásról beszélek, hiszen a kritikusok túlnyomó többsége nem kritikaírásból és színházilap-szerkesztésből él – mivel ez a jelenlegi honoráriumok és a színházi lapok pályázatfüggő, ezért kiszámíthatatlan létezése miatt lehetetlen vállalkozás. Hogy lehet fenntartani ezeket a lapokat, hiszen ha hónapokra, egy-két évre leállnak, nagy eséllyel meg is szűnnek? Hogy lehet fenntartani a kritika visszajelző, nézőt orientáló, színházi emlékezetet szolgáló szerepét? És nem utolsósorban hogy lehet fenntartani a kritikus szellemi készenlétét, munkakedvét, szakmai életútjának folyamatosságát?
Jobb helyzetben vagyunk, mint száz év előtti eleink, hiszen a digitális járványkorszak több lehetőséget kínál minderre. Az első sokk óta eltelt több mint egy év pedig időt is adott arra, hogy lehetőségeket, utakat keressünk. Nézzük, hogy élt ezzel a színházi szaksajtó!
A nyomtatott lapok
Ma már csak két nyomtatott (elsősorban kritikákat közlő) színházi folyóirat jelenik meg: a Criticai Lapok és a Színház.
Előbbiben több az előadás-kritika, interjú, de megjelentet elméletibb, átfogóbb írásokat is. Utóbbi az előadás-kritikákat inkább az online kiadására tartogatja, a nyomtatott lapban tematikus összeállításokat, kerekasztal-beszélgetéseket közölnek, a többhangú kritika különféle változataival kísérleteznek.
A Criticai Lapok 2020 tavasza után megjelent számaiban is többségben vannak az előadás-kritikák. A nyomdai átfutás és a kéthavi, összevont számok miatt még az 5-6. számban is a karantén előtti élő előadásokról jelentek meg cikkek. A 7-8. számban azonban már több online előadásról is közöltek kritikát, és megjelent az első átfogó írás is Urbán Balázstól, Színházi monitor, avagy online színház a veszélyhelyzet idején[1] címmel. (Meggyőződésem, hogyha lenne olyan verseny, hogy ki nézte a legtöbb online színházat a kollégák közül, azt Urbán Balázs nyerné, ahogy korábban élő színháznézésben is mindig a dobogón állt, Zappe Lászlóval és Stuber Andreával osztozva az első helyeken.) Ebben a kétrészes dolgozatban sok olyan kérdés felmerül, amelyek részletekben több kritikusnál is megjelennek: a felvételek technikai problémái; az online nézés „gyakorlata” a csúszkától a félbehagyáson át az újranézésig; eltérő színházi stratégiák a nézőkkel való kapcsolattartásban; archívumok és friss online felvételek stb. Majd előadások, társulatok és alkotói pályák tartalmi vizsgálata következik, külön részben értékelve a határon túli és inneni társulatokat. Tanulmánya jó példa arra, amikor a kritikus kiapadhatatlan érdeklődéssel és hangyaszorgalommal igyekszik folytatni a munkáját, ugyanazon elvek alapján, mint korábban, de örömmel felhasználva az online színház lehetőségét is.
A Színház folyóirat szerkesztőségének tagjai egy, a 2020. szeptemberi számban megjelent beszélgetésben[2] összegezték privát nézői és kritikusi tapasztalataikat arról, hogy milyen berögződésekkel és milyen kísérletekkel találkoztak az archív felvételek dömpingjétől a nézőt az alkotó mellé emelni igyekvő kezdeményezésekig terjedő skálán. Emellett Streamház portré címmel nemzetközi kitekintést adtak német, angol és romániai magyar színházak és egy nemzetközi táncfesztivál online programjáról.
Nem kritikai szaklap, de a járványra reagálva hasonló tematikus különszámot[3] jelentetett meg a Nemzeti Színház Nemzeti Magazinja 2021 áprilisában. USA-ban, Németországban, Romániában és Svédországban élő szerzők számoltak be az ottani szabályozásról és a színházak járványstratégiájáról. A nemzetközi kitekintés után hazai színházigazgatókat kérdeztek működési és művészi nehézségeikről, túlélési stratégiájukról, online jelenlétükről és a közönséggel való kapcsolattartásukról. Széles körből merítettek: a Vígszínháztól a veszprémi Pannon Várszínházig, a Nemzetitől a Katonáig. Majd az összeállítás kitért arra is, milyen támogatási lehetőségek, munkajogi problémák merültek fel ebben az időszakban.
Az online lapok
Ezek a különszámok, tematikus összeállítások jól mutatják, hogy amikor a színház és az alkotók létezése veszélybe kerül, az alkotásokról a színházi újságírás fókusza is áttevődik az alkotókra, intézményekre. Ugyanezt jelzi az a sok-sok interjú, körkérdés, amely ebben az időszakban megjelent, elsősorban az online színházi sajtóban. Ezek közül több is azt járta körül, hogyan élik meg a járványhelyzetet, hogyan tudnak művészileg előre, de legalábbis nem hátra lépni az alkotók, milyen ötletekkel, új, kreatív megoldásokkal tudnak tovább dolgozni, és egyáltalán, miből, hogyan élnek a karantén hónapjaiban. De jutott idő visszatekintésre, életútinterjúkra is, amelyekre máskor, a folyamatos bemutatódömpingben kevesebb energia marad. Erre nyomtatott és online lapokban is találunk példát: a Színház NánayIstvánnal[4], lapunk, a Kútszéli Stílus Lábán Katalinnal[5] közölt ilyen visszatekintő beszélgetést. A Dunszt felületén is megjelent több, az internetes oldalakon szokatlan hosszúságú, mélyebb interjú színházi alkotókkal, akiket Török Ákos kérdezett.
A Tánckritika a hazai táncélet elmúlt tíz évét dolgozta fel egy ötrészes sorozatban, abból az alkalomból, hogy az online szaklap tízéves lett[7]. Ugyancsak tánctémában a kortárs táncosok karantén-tapasztalatairól jelent meg összeállítás a szinhaz.neten[8].
Kritikusok távolságot tartva a Vaskakas Bábszínházban 2020 októberében
Gyarapodtak az online beszélgetések, podcastok is. A Színházi Kritikusok Céhe korábban élőben tartott Kritikus Óra című rendezvényeiből készített online változatot. Itt egy-egy előadásról beszélgettek kritikusok és alkotók. Igaz, élőben is inkább a vidéki színházakban volt igény ezekre a beszélgetésekre, de így is említésre méltó, hogy egy kivétellel az összes beszélgetés vidéki és határon túli előadásokról készült.[9] Általában is elmondható, hogy az online színház oldotta a kritika főváros-központúságát.
A Revizora kezdeti tartózkodás után a novemberi lezárástól közöl online előadásokról kritikákat. A növekvő stream-kínálat és javuló technika láttán úgy látták, a kritikának felelőssége, hogy a nézőket e téren is segítse az eligazodásban[10]. Megnövekedett náluk az írott és a videó formátumú interjúk száma, és folytatták a tematikus beszélgetéseket is – szintén videó formátumban.
A szinhaz.net podcast-sorozatában foglalkozott olyan járványtémákkal, mint a színházi stream kérdése, vagy a színházak gazdasági nehézségei
Az Art7 online előadásokról készült kritikákkal és interjúkkal jelentkezett a járványidőszakban.
Szinte minden lap igyekezett gyorsan reagálni az online színházi kísérletekre – így volt olyan előadás vagy sorozat, amelyről sok írás született. Persze, itt is előnyben voltak az ismert és jól kommunikáló, így a kritikusokat jobban elérő színházak, mint a Trafó, a Katona József Színház vagy a TRIP.
És hogy saját lapunkról, a Kútszéli Stílusról is szóljak: az első, rövidebb lezárás alatt interjúkkal és évadértékelőkkel jelentkeztünk, de követtük az online kísérleteket is, például a TRIP lakásszínház-sorozatát. A nyári-kora őszi időszakban igyekeztünk minél több élő előadásról és fesztiválról hírt adni. A második, hosszúra nyúló lezárás alatt pedig sorjáztak az online előadásokról készült kritikák.
A kritikus szakma túléléséhez (járványon innen és túl) létfontosságú az utánpótlás, ehhez pedig a képzési lehetőségek bárki számára elérhető biztosítása. A kritikuscéh még a járvány előtt tervezte, és az első és a második hullám között élőben meg is tudta tartani kritikaíró szemináriumát. Ami azzal a jóleső tapasztalattal is járt, hogy igenis van érdeklődés a szakma iránt. Az elsősorban határon túli színházakkal foglalkozó Játéktér pedig a harmadik hullám alatt szervezett online workshopot a színikritika iránt érdeklődő fiataloknak.
A Színházi Kritikusok Céhének kritikaíró szemináriuma - 2020 nyarán még élőben
Arról pedig, miként éli egy kritikus a mindennapjait járvány idején, Stuber Andrea naplójából kaphattunk ízelítőt.
Vannak kollégák, akik ebben az időszakban keveset, vagy egyáltalán nem publikáltak, mivel az az álláspontjuk, hogy kritikát csak élő színházról érdemes írni. A többség azonban beállt az online előadást is nézők közé, és hullámzó lelkesedéssel, hézagosan vagy rendszeresebben, de nem függesztette fel a kritikaírást. Meggyőződésem, hogy ebben a nehéz időszakban a színészek, alkotók többsége talán még erősebben vágyik a visszajelzésre. Elsősorban a közönségtől, de van, aki a kritikától is. Nekünk pedig ugyanúgy tanulnunk kell az online színház világát, mint nekik. Keresgéljük, hogy mi használható az eddigi eszköztárból, milyen új lehetőségeink vannak. Hogy látjuk az online kísérleteket, értjük vagy félreértjük, hogy mit követel tőlünk ez a korszak? Kitartunk vagy feladjuk kritikus énünket? A kérdések szaporodnak, ahogy szerencsére az oltások is. Vajon száz év, vagy csak néhány évtized múlva hogyan értékelik majd utódaink a karanténszínház éveit? Múló történelmi epizódnak, mint a spanyolnátha színháztalanságát, vagy egy újfajta színházi világlátás kényszerű katalizátoraként?
- május 12.
[1] 1. rész: https://criticailapok.hu/archivum/2-uncategorised/39539-sz%C3%ADnh%C3%A1zi-monitor
[2] https://szinhaz.net/2020/11/14/mi-a-szinhaz-most/
[3]https://nemzetiszinhaz.hu/uploads/files/folyoirat/nm_VIII_4.pdf
[4]Bérczes László életútinterjúja Nánay István kritikussal a Színház 2021/3-4. számában jelent meg.
[5]https://kutszelistilus.hu/szinhaz/interju/726-ennek-a-korszaknak-vege
7https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1519-kutszegi-csaba-a-biralhatatlanok-elfeledese
https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1520-szoboszlai-annamaria-osszhang-es-disszonancia
https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1521-turbuly-lilla-ego-es-egyensulykeresok
https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1522-antal-klaudia-idoutazas
https://www.tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1524-megyeri-lena-lenyomatok
[8] 1. rész: http://szinhaz.net/2021/03/02/torok-akos-a-tucsok-telen/
[9] A beszélgetések a Színházi Kritikusok Céhe facebook-oldalán nézhetők vissza: https://www.facebook.com/szinhazikritikusokcehe