Beszélgetés Fodor Annamáriával és Herczeg Adrienn-nel

Kortalan kortárs címmel új sorozat indul a Mozsár Műhelyben december 14-én.

A Fodor Annamária, Herczeg Adrienn, Járó Zsuzsa hármas kortárs írók műveiből állít össze előadást, minden alkalomra újat. Elsőként a botrány fogalmát járják körül. A lehetőséget a Független Színházművészetért Alapítvány pályázatán nyerték, az ötlet megvalósítását pedig a Manna Produkció segíti. A közös munkáról Fodor Annamáriával és Herczeg Adrienn-nel beszélgettünk.

- Mi indított benneteket arra, hogy pályázzatok?

Fodor Annamária a Kortalan kortársban

Fodor Annamária: Szeretnék mindent tudni a színházban. Több oldalról megismerni, nem csak a színészéről, mert minden szinten érdekel. Mindig is izgatott a jelmeztervezés, a fotózás, egy ízben rendeztem is. (A Babák című előadást a Budapest Bábszínházban mutatták be 2012-ben – a szerk.) Ezért most is egy összművészeti sorozatban gondolkodtam. Legyenek benne kortárs írók, fotók, színház. Ez a pályázat egy jó lehetőség. Felszabadultan szeretnénk kiteljesedni, egy kicsit kimozdulni a kőszínházból, mert a kinti lét szabadsága mindenképp izgalmas és felszabadító.
- Az első téma a botrány...
Herczeg Adrienn: Közösen dobáltuk be a kalapba azokat a témákat, amelyekkel foglalkozni szeretnénk. Hogy elsőként a botrányt tesszük színpadra, abban az is benne van, hogy szeretnénk felhívni a figyelmet a sorozatra.
- Péterfy-Novák Éva, Szabó T. Anna, Szentesi Éva, Kormos Anett, Dragomán György szövegei szerepelnek az első előadásban. Nagyon különböző stílusú írók, és többségükben nők.
FA: Nem volt ez tudatos törekvés, mégis úgy alakult, hogy most erősebb lesz a női vonal. Kiszolgáltatottság, szakítás, abortusz – ezek a női témák igen eltérő hangütésű írásokon keresztül szólalnak majd meg.

Herczeg Adrienn a Kortalan kortársban

HA: Többnyire rövid prózákat kaptunk, azzal a felhatalmazással, hogy bármit csinálhatunk velük. Nagy szabadságot jelent ez, húzhatunk, alakíthatunk a szövegeken. Lesz köztük monológ, szkeccses jelenet, mindehhez pedig Bercsényi Péter fog énekelni. Az egy külön élmény volt különben, amikor először megjelent közöttünk. Akkor már olvasta a szövegeket, és kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, például ugyanaz jut eszünkbe egy adott jelenetről, hogy mit lehetne még beleszőni. Ez a jó ebben a munkában, hogy egyfelé húzunk és hiszünk egymásnak, egymásban.
- Ezek szerint nincs rendező sem?
FA: Nincs, mindent közösen csinálunk. A próbafolyamat sem olyan, mint egy kőszínháznál, rövid, koncentrált munka, négy érdemi próbával, aztán jön az előadás, egy egyszeri, megismételhetetlen alkalom. Az előadáshoz társul egy fotókiállítás is Kállai-Tóth Anett munkáiból, és követi egy beszélgetés az adott témáról, amit Szily Nóra vezet majd. Minden alkalommal lesz egy meglepetésvendég is.
- Adrienn, a Vígszínház után milyen ebben a kis térben próbálni?

Járó Zsuzsa a Kortalan kortársban

HA: Pici tér, nagy öröm. Nagyon jó egy kicsit mást csinálni, más helyen, más emberekkel. Ez az előadás a mi közös gyerekünk. Történhet bármi 14-én, ez a miénk, így akarjuk. Sokkal személyesebb az egész, mint egy hagyományos előadás. Már az is, hogy miért azt a jelenetet választom. Nyilván azért, mert valamiért fontos nekem. Rajtam múlik, hogy mennyit vagyok képes megmutatni magamból. Nincs külső szem, magunkból építkezünk.
FA: Ez egy intim előadás. A szövegválasztás, a tér, az előadás utáni beszélgetés mind-mind ezt az intimitást erősíti. Itt nem csak a szerep látszik, hanem a színész, az ember is. Máshogy visszük vásárra a bőrünket. Azt szeretnénk, ha az is látszana, hogy ki az a Herczeg Adrienn vagy Járó Zsuzsa. Ezért mindenkiről készült egy rövid, egyperces kisfilm is, ezek Tóth Gergely munkái.
HA: Ezért aztán nem is ugyanazzal az izgalommal készülünk, mint egy másik bemutatóra, hiszen az is kérdés nekünk, hogy elég érdekesek vagyunk-e a nézőnek. Nagyobb a felelősség is, hiszen itt minden rajtunk múlik.
FA: Az is benne van az izgalomban, hogy ezek a kortárs szövegek máshol még nem hangzottak el. Jó, hogy mostanában sokan nyúlnak a kortárs irodalomhoz, és azt gondoljuk, hogy a mi közelítésünk is egy kísérlet erre. Szabadság van benne, és az, hogy – ahogy mondani szoktam – a kerülőutak boldoggá tesznek.
- Lehet már tudni, hogy mi lesz a következő téma?
FA: Januárban az ikon lesz a hívószavunk, már javában ostromoljuk a kiszemelt írókat.
- Készültök új premierre az anyaszínházatokban is?
HA: Igen, és én maradok a kortárs irodalomnál: Bartis Attila színművét, a Rendezést kezdjük próbálni januárban Szikszai Rémusszal a Házi Színpadon. Járó Zsuzsa pedig, aki a mostani beszélgetésen sajnos nem tudott itt lenni, Kovács D. Dániellel dolgozik majd a Szentivánéji álomban, ő lesz Titánia.
FA: Nekem nemrég volt új bemutatóm a Tháliában, a Moszkva–Petuski Tamási Zoltán rendezésében, és készülünk egy Két úr szolgája-átiratra, A főnök meg én meg a főnök címmel, amit Sebestyén Aba rendez majd. Közben pedig már tervezgetjük a következő előadásokat itt, a Mozsár Műhelyben.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

2016. december 9.