Beszélgetés Tordai Terivel és Cseh Judittal -

Negyedik bemutatójához érkezett a Bethlen Téri Színház és a Manna Egyesület Találkozások programja. A kezdeményezés lényege, hogy fiatal rendezők tapasztalt mentorokkal és két, különböző generációhoz tartozó színésszel dolgoznak együtt, hogy közös munkával hidalják át a generációs különbségeket.

A Nőkből is megárt... Pataki Éva regényéből készült, amit maga a szerző írt át színpadra. A szereposztás különlegessége, hogy az anya–lánya kettőst anya és lánya: Tordai Teri és Horváth Lili játssza. Az előadást Cseh Judit rendezi, akit mentorként Mészáros Márta segít. A bemutató előtt néhány nappal Tordai Terivel és Cseh Judittal beszélgettünk.

- Gáspár Annától hallottam, hogy a Béres Ilonával közös, máig nagy sikerrel játszott előadásotok, a Szkalla lányok ötletével te kerested meg, ahogy most is benned merült fel először, hogy Pataki Éva regényét jó lenne színpadra vinni. Az az ember vagy, aki küzd azért, ha lehetőséget lát valamiben?

Tordai Teri és Cseh Judit / fotók: Ribárszki Viktória

Tordai Teri: A Szkalla lányok megérintett, de ahhoz, hogy előadás születhessen belőle, kellett Gáspár Anna, akit még abból az időből ismertem, amikor az Új Színházban volt stúdiós. Mivel tudtam, hogy megmaradt a színésznőlelke, nyugodt szívvel adtuk a kezébe magunkat. Magam is nagyon fontosnak tartom a generációk találkozását, ez is egy ilyen találkozás volt vele. Fontos, hogy mi, nők tudjunk egymásnak segíteni, nyúljunk a másik után. Olvastam Pataki Éva regényét, szerettem, és azt gondoltam, hogy jó lenne eljátszani Lili lányommal. Ő most már háromgyerekes édesanya és szabadúszó, nincs színház mögötte. Így aztán ismét Anna kezébe adtam magunkat, ő hozott össze minket Judittal. Vagyis mindenki mozdult egyet: én léptem Anna felé, ő megkereste Juditot, aki most együtt dolgozik velünk – megszületett a kör. Hiszek abban, hogy nekünk, nőknek kezünkbe kell vennünk az életünket, nem szabad passzívan arra várni, hogy majd valaki meglátja bennünk a lehetőséget, lépni kell. Juditra nagy szükség volt, hogy a forgatókönyv lehetőségei kiteljesedhessenek. Tudtam vele menni, úgy érzem, megtalálta ennek a szkeccsekből összeálló darabnak a stílusát.
(Cseh Judit harmadik rendezése a mostani. Egy monodráma után másodiknak egy nagyon más témájú és stílusú, mondhatni, „férfias” előadást rendezett a Sanyi és Aranka Színházban, a Bankhitelt. )
- Hogyan jutottál a Bankhiteltől a Nőkből is megárt... rendezői székébe?

Cseh Judit: Az előadás témája (anyaság, anya–lánya kapcsolat, nagymamaság, öregedés) miatt Anna női rendezőre gondolt, és valószínűleg szerepet játszott az a szempont is, hogy színész vagyok. Ezért nekem nagyon fontos, hogy a színészek jól érezzék magukat a rendezésemben. Semmit nem erőltetek rájuk, nem a saját önmegvalósításom a fontos, hanem a közös munka. Együtt fedezzük fel, hogy milyen is ez a darab, együtt találjuk ki a stílusát.
T. T.: Juditnak már csak azért sem volt könnyű dolga, mert itt nincsenek előképek, mint mondjuk egy Csehov-drámánál, ki kellett találni a teret, a szituációkat, a kapcsolatokat. Mi pedig beleléptünk az ő fantáziájába. Ebből a szempontból ez egy rendhagyó feladat, amit én nagyon élvezek.
- A regényhez képest változott a cím: Nőből is megárt a nagymama helyett Nőkből is megárt... lett. Más az előadás nézőpontja, mint a regényé?
Cs. J.: Igen, itt nagyobb hangsúlyt kap a lány karaktere. A regény középpontjában – már csak az önéletrajzi ihletettség miatt is – az anya áll, mi viszont mindkettejük történetét szeretnénk megmutatni.
T. T.: Én kértem, hogy változtassunk a címen. Egy kicsit attól is tartottam, hogy ha a nagymamaságot hangsúlyozzuk, az leszűkíti a potenciális közönséget. Pedig itt nem kizárólag a nagymamaságról van szó, az előadás sok vonatkozása a fiatalabb korosztálynak is érdekes lehet. Meg aztán a nagymama szó a magyar színházban óhatatlanul behívja Csiky Gergelytől A nagymamát.
- Belenézhettem a próbába. Horváth Lili a lány mellett a pszichiátert is eljátssza.
Cs. J.: És megjelenik egy harmadik szerepben, a szerető feleségeként is.

T. T.: Érdekes, Lilinek sokkal hamarabb megvolt mind a három karakter, mint nekem a saját egyetlenem. A nagy első fellángolás után valahogy elakadtam, rágörcsöltem erre a nagymamaságra. Attól féltem, hogy egy nyafogó öreglányt formálok belőle. El kellett fogadnom magamban ezt a szerepet, még akkor is, ha azt szoktam mondani, hogy én nem születtem királynőnek, jobban szeretek udvarhölgy lenni. De abból az első! (nevet) Egyszóval ennél a szerepnél kellett, hogy fogják a kezemet, hogy Judit azt mondja, legyek önmagam. És a humor is sokat segített. Mint fiatalabb koromban, amikor azzal volt problémám, hogy rendre magasabb voltam a színpadi partnereimnél, azt is humorral oldottam meg.
Cs. J.: Igen, a humor képes továbblendíteni. Engem is, amikor válság van az életemben, a humor ránt ki belőle. Tudtam, hogy ez Teriben is benne van, csak kellett egy kis biztatás.
- A díszlethez régi családi fotókat használtatok fel. Ezek a ti családi fotóitok?
Cs. J.: Nagyobb részük igen. Ez is jelzi, hogy van személyes viszonyunk a történethez. Az én családomban is hasonló a helyzet, mint az előadásban: ketten vagyunk testvérek, és a bátyám külföldön él. Fontosnak tartottam, hogy a fiú, ha csak telefonon is, de megszólaljon, jelen legyen a családban. Ahogy nálunk is a hangjával tud csak jelen lenni a testvérem.
T. T.: Ebből a szempontból ma még jellemzőbb ez a történet, mint amikor Pataki Éva megírta. Nagyon sok nő megéli azt, amit én mondok a színpadon: „A lányom férjhez ment, a fiam külföldön, egyedül maradtam.” Ilyenkor jól jön a munka, amibe kapaszkodni lehet. Nekem a játék, a színház nagyon fontos. Ha nem játszhatnék, abba belehalnék.
- Judit, te milyen irányban indulsz tovább? Rendezel vagy játszol legközelebb?
Cs. J.: A rendezéssel kapcsolatban eddig is úgy találtak meg az emberek és a feladatok. Most úgy adódott, hogy a következő munkám is rendezés lesz, Mrożek-darab, az Egy nyári nap a Pesti Magyar Színház kamaratermében.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

2017. február 2.