Kórházon kívüli Születés a Király utcában
Beszélgetés Kozári Katával, Kulcsár Edinával, Molnár Eszter Ágnessal, Müller Ritával és Nagy Judittal, a Napút festőivel.
Egy korábbi interjúnkban Szoboszlai Annamária arról beszélt, hogyan került 65 új olajfestmény a budapesti Szent László Kórház hospice-osztályára (az interjú elolvasható itt: Képet az embernek!). A munka finanszírozására indított kampányt azóta sikerrel zárta a festőcsoport. Jövőbeni terveikről kérdeztük a csoport néhány tagját.
A festmények már a hospice-osztályon vannak. Milyen a fogadtatás? Mit hozott számotokra a kampány?
Kulcsár Edina
KE: A Kickstarter, mely egy közösségi finanszírozási forma itthon kevésbé ismert, és nincs is hagyománya. Ennek ellenére nagyon sok segítség érkezett Magyarországról, s a világ majd minden tájáról. Számomra a legemlékezetesebb momentum, hogy Malajziából, egy számunkra ismeretlen festőtől érkezett nagyobb összegű felajánlás. A kampány tehát ismertséget, barátságokat is hozott.
NJ: Az emberek példaértékűnek találják a kezdeményezésünket, különleges erejűnek a képeket, és értékként emelik ki az összefogásunkat. Úgy tűnik, e három tényező együttese szólította meg az üggyel és velünk együtt érző, gondolkodó embereket.
KK: Úgy alakult, hogy a képek felrakásakor többen is megfordultak a hospice-házban. Kíváncsian nézték, miket hoztunk a falakra. Őszinte örömöt, boldog mosolyt, meghatottságot láttam az arcokon.
Azóta új munkába kezdtetek. Az április 6-án nyíló kiállításotok számomra meglepő módon a Születés címet viseli. Halál után születés?
KK: A hospice-osztály számára végzett munka során sokszor azon kaptuk magunkat, hogy születést festünk a távozóknak, egy új születést…
Kozári Kata
KE: De a témát valójában Geréb Ági hivatása és sorsa hívta elő. Nekem megadatott, hogy háborítatlanul, bizalom-burokban szülessenek a gyermekeim. Azt is tudom, milyen, amikor ez nincs meg. Gondolj bele, milyen kevés születésábrázolás van!
MR: Valóban, a téma több szempontból aktuális. Egyrészt szeretnénk a Dr. Geréb Ágnes képviselte ügy mellett – a háborítatlan szülés-születés mellett – kiállni. Másrészt alkotó közösségünk is (újjá)születőben van. Az április 6-i magvát a háborítatlan szülés-születés témája adja. Ezt öleli körül egy válogatás az alkotóközösségünk tagjainak – a Napút Művészeti Akadémián végzett festőknek – az elmúlt tíz évben készített munkáiból.
Mi az oka annak, hogy csoportban alkottok?
MEÁ: Olyan korban élünk, amikor az individuum kiteljesedésre törekszik. Különösen egy művészhajlamú. Mindeközben viszont képes annyira elkülönülni, hogy
végül már fáj önmagának… Mert önmagában öncélúvá válik.
Molnár Eszter Ágnes
MR: Úgy látjuk, hogy a jövő a közösségi formáé. Egy közösség megtartó ereje nyilvánvaló, így van ez a művészet területén is. Évek óta együtt alkotunk, megtapasztalhattuk, ahogy egy közösség inspirálóan hat az egyénre, ugyanakkor az egyén – megtartva egyediségét – építeni, gazdagítani tudja a közösségét és önmagát egyszerre.
Többen közületek egyénileg is végeztek művészi alkotómunkát. Hogyan viszonyul az egyéni munka a csoportban végzetthez?
MR: Én évek óta aktívan, egyénileg alkotó iparművészként, textiltervezőként találkoztam a közösségi alkotással, és ezzel együtt a festészettel. Nem volt kérdés, hogy onnantól fogva mindkét forma az életem része. Így lett egyensúly bennem.
Müller Rita
Nagy Judit
NJ: Egy külső szemlélő „kolorista”, „szakrális”, „transzcendens”, akár mai „szimbolista” festőkként említhet meg bennünket. A „spirituális realizmus” kifejezés még nincsen a köztudatban. Ez a művészi út a természetfölötti szellemi valóságáról ad hírt.
Mire számítson az, aki április 6-án ellátogat a K11-be?
MEÁ: Minden kiállítás egyfajta mérföldkő. A Születés is az. Megünnepeljük azt, ahol most tartunk. Lezárjuk, aminek a végére értünk, s üdvözöljük a lezárásból születő újat, mely aztán fejlődik tovább a maga törvényszerűségei szerint. Erre az ünnepre hívunk mindenkit. A kiállítást Zsók Ágnes, a Napút Művészeti Akadémia egyik alapító tagja nyitja meg. És JaMese zenél!
Mit szeretnétek, mit kívánjak az elkövetkező hónapokra, évekre?
KK: Hogy legyen a Hospice-osztályra végzett munkánk precedens értékű, értse jól a világ, hogy a tudatosan, jó ízléssel megformált képekre szükségünk van!
NJ: Hogy találjuk meg mindig a következő lépőköveinket, ami az elvégzett művészi munkánkat mint impulzust egyre mélyebbre és messzebb viszi, a világba.
MEÁ: És szeretnénk értő-érző megrendelőket, a szó klasszikus értelmében vett mecénásokat.
- március 30.