Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál 2017 – 1.

...akivel be lehetne világítani az energiatakarékos sötétbe borult egerszegi éjszakát.

Nem szeretném elkiabálni, hiszen még csak a félidőnél járunk, de nagyon úgy tűnik, hogy az ötödik évadra sikerült megismertetni és megszerettetni a zalaegerszegiekkel a fesztivált: többen jönnek, és nem csupán egy-egy előadásra, sokan kettőt-hármat is választanak a kilencből. Persze, megállapításomat nem egzakt adatokra, csak saját tapasztalataimra és magánbeszélgetéseimre alapozom. Annak például külön örültem, hogy volt (matektagozatos) tanítványomat is ott láttam a nézőtéren, akivel színházban utoljára akkor találkoztam, amikor gimnazista korukban zrínyis bérlettel jártak oda, és hát az nem mostanában volt.  

Gáspár Anna (Manna Egyesület) és Tompa Gábor (Kvártélyház) megnyitják a fesztivált / a fotók forrása: Kvártélyház

Pedig a nyolcnapos program nem megy biztosra, annak ellenére sem, hogy találunk benne zenés darabot, mint például a Megadom magam, a címe alapján felhőtlen romantikát ígérő vígjátékot (Április Párizsban) és a Dumaszínház keretében készült előadást is (És a függöny felhördül). De van benne olyan „fekete ló”, mint a marosvásárhelyi egyetemisták vizsgaelőadása, a Kiadjamagát, Mrozek-abszurd (Egy nyári nap) és helyspecifikus, ide készült produkció is (Mindenki Egerszegre!). A felnőtt programot idén egy gyerekelőadás egészíti ki, a Marica Bábszínháza Cipőmeséje.  

A fesztivál országos premierrel indult: a Terminál Workhouse és a Manna közös produkciójával, a Két Verona Kft-vel. A fiatal társulat tavaly már járt Egerszegen, akkor a Szentivánéji álomból készült M/Ámor vagy amit akartok című Shakespeare-átirattal érkeztek. Most sem lettek hűtlenek az angol klasszikushoz, ezúttal A két veronai nemest írta át házi szerzőjük, Dancsecs Ildikó.

Két Verona Kft. / Mészáros Piroska, Rusznák Adrienn, Gerlits Réka és Gyöngy Zsuzsi (a háttérben Molnár Gusztáv)

A makkoshotykai kocsma után idén a budapesti és milánói irodaházak világába vittek el bennünket. Bevallom, négy nap múltán nem tudnám egészen pontosan visszaidézni, hogy ki kibe és milyen sorrendben szerelmes az előadásban, de ez a kavarodás a néző fejében valószínűleg nem áll messze az alkotók szándékától. A húszas-harmincas generáció párkeresési botladozásait, a kapcsolatok törékenységét, billegését és újrarendeződését tették színpadra. Shakespeare-t ugyan többször emlegetik és néhány szó szerinti idézet is elhangzik A két veronai nemesből, de ez a darab nem olyan ismert, hogy a néző feltétlenül ráismerjen, vagy éppen számon kérje az eredeti cselekményszálakat. Az külön vicces, amikor kiigazítják az Itália földrajzában némileg eltévedt mestert, aki ott utaztatja tengeren hőseit, ahol tengernek éppen nyoma sincs.

Molnár Gusztáv első rendezése az előadás, de rendhagyó abból a szempontból is, hogy a színész általában nem nőfaló nagymenőket játszik, hanem esendő kisembereket, veszteseket. Itt azonban fordított a leosztás, Jászberényi Gábornak jut a botladozó lúzer szerepe, igaz, Molnár Gusztáv karaktere is megjuhászodik a hirtelen rátörő szerelemtől.

Jászberényi Gábor és Rusznák Adrienn

Az előadásban a szöveggel egyenrangú szerepet kapnak a cselekményhez nem szorosan, de hangulatukban pontosan kapcsolódó dalok, zenei betétek. A színésznők, Gerlits Réka, Rusznák Adrienn, Mészáros Piroska és Gyöngy Zsuzsa énekesként is imponáló teljesítményt nyújtanak. A kultgyanús, önmaga farkába harapó kutyás dalnál (Bocsárdi Magor zenéjére Molnár Gusztáv írt szöveget) például csak úgy áradt az energia a színpadról, gyanús, hogy ha Mészáros Piroskát a nóta erejéig rákapcsolták volna a városi elektromos hálózatra, pár órára kifényesedett volna az energiatakarékos átalakítás következtében éjszakára meglehetős sötétbe borult Egerszeg. Könnyed, kellemes, ízléssel és jó ötletekkel színpadra tett előadás a Két Verona Kft., minden bizonnyal hosszabb utóéletre számíthat.

A második nap abszolút teltházat hozott, igaz, ebben nyilvánvalóan szerepe volt a Quimbynek is, a Váci Dunakanyar Színház és a Manna produkciója, a Megadom magam (r.: Kis Domonkos Márk) ugyanis a dalaikra épül. A két előadás között azonban van egy alapvető különbség: míg a Két Verona Kft. esetében a zene fontos része ugyan az előadásnak, de a darab is megáll a lábán, és így nem borul fel az egyensúly, a Megadom magam esetében ez sajnos nem mondható el. Itt nem a darabhoz kerítettek zenét, hanem a népszerű Quimby-dalokat körítették szöveggel. Olt Tamás darabja azonban kevésbé sikeres vállalkozás, mint a szintén általa jegyzett, és a fesztiválon tavalyelőtt látott Minden kezdet nehéz, hát még a versenyzongora.

Megadom magam / Krausz Gergő és a Revue zenekar

A Megadom magam középpontjában két fiatal találkozása és szerelme áll, akiket a fiú nővére ismertet össze, egy tragédia azonban megtöri a jól induló kapcsolatot, és egy titokzatos, sötét alak és segítői kísértik a szerelmeseket. A flashback-technikával felépített történet elején azonban a lányt üldözik a démonok, később ellenben a fiút, és ezt az ellentmondást nem oldják fel. De a cselekmény ezt leszámítva is vékonyka és kiszámítható. Bakos-Kiss Gábor titokzatos kabátos démona több lehetőséget nyújt a szerepformálásra, amivel a színész él is, ahogy Krausz Gergő, Mikecz Estilla és Molnár Gyöngyi is megteszik a tőlük telhetőt, a dalok pedig (köszönhetően a Revue zenekarnak is) tényleg jól szólnak, ahogy a négy kortárs táncos (Sebestyén Tímea, Gulyás Anna, Samu Kristóf és Zambrzycki Ádám) jelenléte, valamint a koreográfia is jót tesz az előadásnak. A „zenés láss ezer csodát” megjelölés a színlapon tulajdonképpen pontos: ha nem színházat várunk, hanem a Quimby-dalok szcenírozott megszólaltatását, akkor nem fogunk csalódni.

A harmadik estén Mrozek egyfelvonásosát, az Egy nyári napot láthatta a közönség. Az előadás márciusi bemutatójáról írt kritikánk ide kattintva olvasható. Járó Zsuzsával és Mészáros Mátéval készült interjúnk pedig itt érhető el. Mostanra az előadás beérett, feszesebb, magabiztosabb formáját mutatta, a színészi játékmódok is közeledtek egymáshoz.

Egy nyári nap / Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Ágoston Péter / fotó: Kállai-Tóth Anett

Mészáros Máté kedd este is színpadra lépett Az étkezés ártalmasságáról című monodrámával. Ahogy azt az említett interjúban elmondta, igen nagy kihívás volt számára a másfél órás Parti Nagy Lajos-szöveg, és meg kell küzdenie azzal, hogy előadás közben ne arra gondoljon, hogy mit hagy ki belőle. Mindebből semmi sem érződött, Mészáros Máté magabiztosan uralta a szöveget és a színpadot. Parti Nagy Lajos írása egy csodaszerrel üzletelő, erősen piknikus alkatú ügynök monológja, aki egy vidéki kultúrházban sózná rá a nagyérdeműre az Emese amerikai-ősmagyar gyógyírót, miközben üzleti- és élettársával, Ilikével is monologizál, aki nem tűnik fel a színen egyetlen pillanatra sem.

Parti Nagy Lajos szövegét, poénjait lehet szeretni és nem szeretni, akár egyetlen személyben is. Magam többször szeretem, néha nem. Ebben az előadásban mégis az a fontosabb rész, amit Mészáros Máté tesz bele saját magából, az ember önmagával, saját alkatával, külsejével és belsejével folytatott örök harcából, az érdesség és pökhendiség mögé bújtatott komplexusokból és fájdalmakból, az Ilikékkel vívott örök harcból. Esendőség és cinizmus különleges, egyedi ötvözete az, amit a színpadon láthattunk.

Az étkezés ártalmasságáról / Mészáros Máté / a fotó forrása: Manna Egyesület

Az interjúban Mészáros Máté azt is elmondta, hogy úgy érzi, még nincs meg a játékában az a többlet, amitől érződik: ez az ember tényleg szereti az ő Ilikéjét. „I like Ilike” – ahogy a szövegben elhangzik. Kedd este, úgy nagyon a vége felé volt egy pillanat, amikor a nézőtér felől úgy érződött, hogy már megvan.

Mindeközben a k2 Színház színészei járják a várost, hol a piacon tűnnek fel, hol egy kocsmában, hol a múzeumban, hol a Díszpinty nevű kávézó teraszán. Helyiekkel beszélgetnek, titkok után kutatnak, és készülnek a szombati előadásra, hogy megmutathassák, hogy látják ők az egerszegieket.

Zalaegerszeg, 2017. július 5.