Kutszegi Csaba: A kopasz dinoszaurusz

Fekete Ádám: reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg)

 …az antidarab színdarabba megy át, a beszéd visszanyeri gondolatközlő funkcióját, a szereplőkről kiderül, hogy mégis tudnak gondolkodni, érezni, hogy önálló személyiséggel is bírnak.

Óvatosan fogalmazok: hajlamos vagyok úgy látni (nem vagyok vele egyedül), hogy a kortárs (vagy korszerű) színházban nem a megírt szöveg a fő komponens. Hanem mi? Lehet sok egyéb. Pl. a csúcstechnológiával létrehozott színpadi vizualitás, a teljesítőképesség határáig hajszolt emberitest-mozgás, a dokumentarista tényközlés, szerepjátszás helyett hétköznapi emberek saját sorsának bemutatása saját maguk által, színházi előadáson színházi előadás helyett tudatos antiszínházi közösségi időtöltés…

rd 003Sipos György / Fotók: Mészáros Csaba

Erre most Fekete Ádám, aki generációjának és a mai magyar kortársszínház-játszásnak már az egyik ikonikus figurájának számít, csinál egy olyan előadást a Stúdió K-ban, amelyben szinte vagy elsősorban csak a szöveg dominál. Persze antiszínházi gesztusok bőven mutatkoznak a produkcióban, de azok is – amellett hogy színjátszásellenesek – leginkább kimódolt szövegváltozatokban és azok abszurd eljátszásában mutatkoznak meg.

rd 036Homonnai KatalinNos, e rövid bevezető után fragmentumokban összefoglalom, mit gondolok a Fekete Ádám írta-rendezte reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) című bemutatóról:

Fekete Ádám visszaemlékezéseinek tanúsága szerint Fekete Ádámot a színház inkább taszítja, mint vonzza… Egy nyelvkönyv példamondatait olvasgatta, amikor felfedezte, hogy a tankönyvben szereplők szájába adott mondatok lényegében ugyanazokat a közhelyeket, tartalmatlan kliséket, semmitmondó banalitásokat ismételgetik, amelyek a valóságban is alkotóelemei az otthoni társalgásnak. Felfedezi, hogy korunkban a beszéd elidegenül eredeti gondolatközlő funkciójától, s a tartalomtól elszakadva már csak a maga formális szabályainak engedelmeskedve alakítja a társalgás menetét.

Ez adja a kiinduló ötletet antidarabja, a reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) megírásához. Darabírás közben jobban megérti, miért éltek benne ellenérzések a színházzal szemben – a naturalista színház konvenciói zavarták, hamisnak érezte a naturalista színháznak azt a törekvését, hogy elhitesse nézőivel: a színpadon közvetlenül a valóságot látják… A reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) ragyogó expozíciónak bizonyul, amely lényegében magában foglalja a Fekete Ádám-i oeuvre majd minden sajátos jegyét. Mint műfaja is jelzi, antidarab, vagy közérthetőbben, drámaparódia. Szatírájának célpontja a világon mindenütt jelenlevő ember, meghatározása szerint „a bevett eszmék, jelszavak embere, az örök konformista”. Fekete az emberek önálló személyiségét érzi veszélyeztetve, szerinte a tömegek túlságosan is hajlamosak arra, hogy befogadják a készen kapott eszméket és jelszavakat, s ezért a tömegtársadalom egyre inkább egyetlen központból irányított automaták seregére emlékezteti őt...

Szereplői már nem tudnak egymással beszélni, mert már nem tudnak gondolkodni; nem tudnak gondolkodni, mert már nem tudnak érezni, nincsenek szenvedélyeik, már nem tudnak létezni, bárkik és bármik lehetnek, minthogy elvesztették önálló személyiségüket, ők valójában a „többiek”...

rd 034Songoro Laura

A reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) – mint a legtöbb Fekete Ádám-darab – igen egyszerű alaphelyzetekre épül, a mindennapi élet ezerszer megismétlődő, semmitmondó jeleneteire. Ezek a kezdetben valószerűnek tetsző helyzetek azonban lassan, majd egyre fokozódó gyorsasággal felbomlanak, a dolgok – mint az álomban – elvesztik természetes összefüggéseiket, minden mértéktelenné, képtelenné válik…

Fekete Ádámot – mint elmondta – nagyon meglepte, hogy színműve, amelyben a nyelv tragédiáját vélte megírni, milyen felszabadult, harsány nevetést vált ki a nézők körében. Hiszen komédiájában nagyon is elkeserítő, kóros folyamatokra kívánja a figyelmet felhívni, az emberek elszemélytelenedésére, a beszéd kiürülésére, az emberek közti kommunikáció ellehetetlenedésére. Mindez azonban csak az után juthat eszünkbe, hogy jól kinevettük magunkat A reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) komikus alakjain, mulatságos helyzetein, szellemes nyelvi fordulatain, szóviccein…

rd 044Pallagi Melitta és Lovas Dániel (a háttérben György Zoltán)Mielőtt plágiumért feljelentenének, gyorsan bevallom: e fenti, dőlt betűs szöveget nem én írtam, hanem Mihályi Gábor, jómagam csak egyszerűen elloptam tőle, majd kicsit átszerkesztettem: az Eugéne Ionesco nevet Fekete Ádámra, A kopasz énekesnő címet pedig reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg)-re cseréltem. Az eredeti cikket lásd itt: Eugéne Ionesco (1909 – 1994). http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/ionesco.htm

Azt gondolom, ez a cserebere nem sérti Fekete Ádámot (sőt!), valamint azt is demonstrálja: nincs új a nap alatt.

Egyébként a reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg)-et érdekes, tartalmas előadásnak gondolom, de ha már szöveg áll fókuszban antidarabban, nem hallgathatom el: amikor a darab tartalmi lényege, az üzenete megfogalmazásra kerül, a szöveg elveszti a következetességét, kicsit didaktikus helyzet-megmagyarázásba vált át. Arra gondolok, hogy – mintegy megoldási képletként – fősodorba kerül a több mint tízéves kómából ébredő hajdani gyermek Dani (Lovas Dániel) rácsodálkozása a felnőttvilágra, az eltűnt színes-őszinte gyermekkor kontrasztja a jelenlévő sivár-hazug felnőttkorral. Ekkor az antidarab színdarabba megy át, a beszéd visszanyeri gondolatközlő funkcióját, a szereplőkről kiderül, hogy mégis tudnak gondolkodni, érezni, hogy önálló személyiséggel is bírnak. Ugyanez a helyzet, amikor a hazatérő Zolit (György Zoltán) már nem ismeri meg a telefonáló anyja (Nyakó Júlia). Vagy amikor az elárvult Laura (Songoro Laura) éjszakára bekérezkedik Katához (Homonnai Katalin). A ionescói-Fekete Ádám-i abszurdot a színpadra visszatért, de ott nem zenélő sztármuzsikus Lajos (Spilák Lajos) és az előadás felütését adó pár (Melitta és György: Pallagi Melitta és Sipos György) képviseli végig következetesen.

Mindezek mellett és ellenére kifejezetten örülök neki, hogy Fekete Ádám olyan darabot írt és rendezett meg, amelyben a szöveg megírásával és eljátszatásával kísérletezik, várom a következő akár hasonlót, és ha majd módomban áll, megint írni is fogok róla – antikritikát.

reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg)

Díszlet: Márkus Sándor. Jelmez: Szabados Luca. Fény: Szapu Márk. Hang: Bartha Márk. Rendezőasszistens: Székely Rozália. Írta és rendezte: Fekete Ádám.

A reggelizők: Spilák Lajos, Homonnai Katalin, Sipos György, Pallagi Melitta,

Lovas Dániel, Nyakó Júlia, György Zoltán mv., Songoro Laura mv.

Stúdió K Színház, 2017. december 15.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu