Török Ákos: Mesterek találkozása a boncasztalon

Jérôme Bel: Jérôme Bel / Trafó

…a koreográfus száraz és pontos, nem ritkán önkritikus szövegét Udvaros Dorottya néhány ponton öniróniával pöttyözi.

Jérôme Bel lesz a Trafóban, gyere, érdemes!
– Ott lesz Jérôme Bel?

Ez a grammatikailag elsőre viharvertnek tűnő párbeszéd három órával az előadás előtt zajlott egy tánctudománnyal foglalkozó kötet könyvbemutatóján. A félreérthetőség oka, hogy Jérôme Bel Jérôme Bel címmel készített egy előadást, amely két alkalommal is látható volt a Liliom utcai színházban. És persze a francia koreográfus nem volt ott a Trafóban, merthogy ő részben éppen attól az, aki, hogy az ökológiai lábnyomának minimalizálása miatt Franciaországon kívül sosincs ott, ahol a darabjait előadják – de még ott se, ahol ő maga koreografál. Sőt, a társulata és a munkatársai sem mennek sehová külföldre. Legalábbis 2019 óta bizonyosan nem. De már a Gala című munkájának 2017-es Trafó-beli előadására (és előtte másik 47 helyre) is csak a „kottát” küldte el néhány asszisztensével együtt, és a darabot helyben verbuvált előadókkal mutatták be.

udvaros1Udvaros Dorottya / A fotók forrása a trafo.huOtt mindez persze egyszerűbb volt, mivel az előadás, a nomen est omen elvét szem előtt tartva, egy táncos gála volt. Ezúttal viszont, a lényegre törő címválasztás mellett, egy általa előadott és róla szóló „auto-bio-koreo-gráfia” került bemutatásra. Tehát, kicsit úgy, mint az okos leány a népmesében: a koreográfus nem volt ott és mégis ott volt. És ez itt nem csak egy hajánál fogva előrángatott hasonlat: Jérôme Bel egész koreográfusi pályáját – az érzékekre és az érzelmekre hatással szemben – az elemző intellektus („okosság”) jellemzi, és őt magát az előadásban Udvaros Dorottya játssza.

Jérôme Belről sokkal több szót nem is érdemes ejteni, akit érdekel, utánaolvashat, a magyarországi előadásai (főként a Gala) ugyanis a maguk idejében széleskörű médiavisszhangot kaptak. A megjelent cikkekből és interjúkból így akár bővebb információhalmot és részletesebb önreflexiókat is össze lehet gereblyézni, mint amit a Jérôme Bel című darabból kapunk. Az előadás maga végtelenül egyszerű: a koreográfus eddigi pályájának néhány pontját kiemelve mesél önmagáról. Folyamatosan reflektál magára, beszél a tánchoz, a művészethez fűződő viszonyának alakulásáról, mindezt videofelvételeken keresztül teszi, és egy ponton a 2017-es Gala szereplőivel élőben is illusztrálja. Megosztja az indítékait, elmondja felismeréseit és kétségeit. Kibeszéli, és ezzel mítosztalanítja magát. Helyette pedig felépíti egy színházról és táncról folyamatosan gondolkodó alkotó képét – azok számára is, akik semmit nem tudtak róla előtte. Ezek a gondolatok nem csupán a klasszikus színpadi táncformáktól esnek messzire, de távol állnak a kortárstánc legtöbb irányvonalától is. Mindebből következik, hogy azok számára, akik kevéssé nyitottak az ilyen jellegű újításokra, és a veretesebb (tánc)színházi nyelvezetet kedvelik, a Jérôme Bel jó eséllyel kútba dobott két óra. Bár ők nem is igen járnak a Trafóba.

udvUdvaros Dorottya

Az előadás kreatív fotóján Udvaros Dorottya egy „Jérôme Bel vagyok” feliratú pólót visel. Ez telitalálat, a kreatív csapat nagy dobása. Miközben utal a koreográfus Shirtology című darabjára, amelyben az előadó kereskedelmi forgalomban lévő pólókon szereplő üzenetekkel játszik el, egy másik játékra is invitál minket. Magára a Jérôme Bel címűre, amely egy egészen más produkció nálunk, mint amikor ugyanezt maga Jérôme Bel adja elő Párizsban. Látatlanban merészségnek tűnhet, de megkockáztatom, hogy a budapesti előadás izgalmasabb. Az egyik, bár kevéssé lényeges különbség, hogy a párizsi előadásokhoz a francia koreográfus jelenléte élményszinten óhatatlanul is hozzáadja mindazt, amit ő maga jelent a nézők számára – hasonlóan ahhoz, amikor egy papírlapra vetett krikszkraksznál nem mindegy, hogy azt Picasso vagy Kovács Pistike rajzolta. A Trafó-beli előadásnál ennek a hozzáadott értéknek a helyére az lép, amit Udvaros Dorottya jelent a számunkra. Az igazi különbség azonban nem ez.

udvaros3Részlet a Galából

A színész mindig valaki helyett/helyén áll a színpadon, még akkor is, ha ez a valaki, például egy önéletrajzi vagy egyenesen önvallomásos darabban ő maga. Idehozhatnánk a kortárs színházban, nálunk inkább a kortárstáncban jelenlévő törekvést a jelenlétre, vagy akár a dokumentarista színház olyan darabjait, mint például a Szívhangok Társulat Éljen soká Regina! című részvételi színházi előadását, ahol az alkotók mindent elkövettek azért, hogy a benne színpadra lépő, önmagukról mesélő résztvevők ne „szerepeljenek”. Bármennyire is illene egy ilyen esztétikai fejtegetés a Jérôme Bel intellektuális hangvételéhez, ettől most megkíméljük az olvasókat és önmagunkat is. Merthogy a Jérôme Bel ennél egyszerűbb, vagy éppen bonyolultabb, hiszen Udvaros Dorottya nyilvánvalóan nem Jérôme Bel. De egészen másképpen nem az, mint amennyire a színésznő Natasa volt és nem volt Ascher Tamás 1984-es Három nővér rendezésében. Natalja Ivonovna ugyanis egy drámaírói fikció, a Jérôme Bel szövege viszont egy Jérôme Bel által egyes szám első személyben megírt önéletrajz, a szerző szájából elhangozva már-már vallomás. Udvaros Dorottya tehát itt nem egy költött figura, de még csak nem is egyszerűen egy valós, hanem egy itt és most önvalló személy helyén áll.

udvaros4Jérôme Bel

Ez nem pusztán filozófiai és esztétikai okoskodás: ennek a „helyettesítésnek” zsigeri következményei vannak. Amikor Udvaros Dorottya szájából a legtermészetesebb tónusban elhangzik a darab első mondata: „Jérôme Bel vagyok”, két dolgot tehetünk. Elvileg elfogadhatjuk ezt az ajánlatot, és akkor egy „normális” színdarabot kapunk, ahol egy színész eljátssza a francia koreográfust. Ezt olyan közös pontok is megtámogatják, mint a tény, hogy mindkettőjük számára kiemelten fontos az ökológiai elkötelezettség és a klímakatasztrófával szembeni tettleges fellépés. Ekkor Udvaros Dorottya annyira lesz Jérôme Bel, mint Flaubert Bovaryné. Nem tudom, mások hogyan voltak vele, de nekem ez a váltás nem sikerült, igaz, különösebben nem is próbálkoztam vele. A másik lehetőség, hogy ezt a mondatot egy közös játékra történő invitálásként értjük és éljük meg: „mindenki tegyen úgy, mintha Jérôme Bel lennék, és én is úgy teszek, miközben azért jól tudjuk, hogy nem így van”. Ha így nézzük az előadást, egy huszárlépéssel távolabb kerülünk a szövegtől – egyszerűen megfogalmazva: sokkal kevésbé vesszük be, amit hallunk.

Nem tudom, kitől származik az ötlet, hogy a koreográfust ne férfi játssza, de az ötletgazdának tudnia kellett, hogy ennek a változásnak ez lesz a következménye. Ahogy Jérôme Belnek is tisztában kellett lennie ugyanezzel, ha rajta kívül bárki azt mondja az előadás elején, hogy ő Jérôme Bel. Úgy tűnik tehát, hogy maga a szerző eleve felkínálja ezt a játékot. Nem csupán az első, de az egyik utolsó mondat is azt látszik alátámasztani, hogy Jérôme Bel tudatosan tesz azért, nehogy túl komolyan vegyük őt. A darab végén ugyanis arról beszél, hogy miután kitette a pontot ennek az írásnak a végére, több előadást is készített. Ha belegondolunk, ez nem sokban különbözik a Gyalog galopp barlangszövegétől, ami egy rettenetes szörnyről tudósít, aki éppen közeledik, és úgy végződik, hogy „ááááááááááhhhhhhhhhhhhh”. Ahogy egy haldokló szerző nem írja le a halálhörgését, úgy egyetlen szövegnek sem lehet tudomása arról, mi történt utána.

udvaros2Az előadás alkotói

Ördög Tamás rendezésének legfőbb motorja amúgy is a leheletfinom humor: a koreográfus száraz és pontos, nem ritkán önkritikus szövegét Udvaros Dorottya néhány ponton öniróniával pöttyözi. A mondandója tekintetében komolynak ható darab ezeken a helyeken elmosolyodik, amit a színésznő nem mestersége nehéztüzérségével, még csak nem is előadói mosollyal, hanem szelíd hanglejtéssel, egy-egy kószáló mozdulattal és a szavak közötti szünetek alig érzékelhető megnyújtásával vagy éppen elharapásával ér el. Ördög Tamás színészként és rendezőként is anyanyelvi szinten beszéli a színészkedéstől mentes színjátékot, Udvaros Dorottya pedig mesterszinten valósítja meg ezt a fajta önazonos természetességet. Fekete joggingban odasétál az előadói pulpitushoz, beszél, majd visszaül az árnyékban lévő kis székére, és velünk együtt nézi a video-bejátszásokat, néhol szerzői kommenteket fűz a látottakhoz, újra kisétál, beszél, leül… Végül elköszön és kisétál.

Valószínűleg befogadói vérmérséklet, intellektuális beállítottság és a megivott kávék mennyiségének a függvénye, kinek mennyire tetszik, vagy éppen mennyire érződik vontatottnak az előadás, számomra azt est messze kiemelkedő pillanatai a koreográfus munkáiról készült felvételek és a Gala élőben bemutatott részlete volt. Akárhogyan is, a hazai Jérôme Belben egy korszakos alkotói pálya és egy korszakos színművész találkoztak egymással.

Jérôme Bel – Udvaros Dorottya – Ördög Tamás: Jérôme Bel

Magyar szöveg: Molnár Zsófia. Asszisztens: Lovass Ágnes. Gala próbavezető: Henrique Neves. Szöveg, videók, koreográfiák: Jérôme Bel. Rendező: Ördög Tamás. Előadó: Udvaros Dorottya.

Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2023. december 13.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu