Varga Kinga: Hivatások bűvkörében

Gál Kristóf – az Alkalmáté Trupp előadása

Gál Kristóf önvallomása („de hiszen nekem Máté Gábor volt az osztályfőnököm, én színész vagyok") adja meg az értelmezési keretet, a színészi-rendőri identitás estén végigvonuló kettősségét.

Újabb év, újabb kalapból kihúzott név. Idén Gál Kristóf került sorra, a színészi pályát a rendőrire változtató osztálytárs. Horvai István és Máté Gábor volt osztálya, a legendás jelzőt azóta magáénak tudó Alkalmáté Trupp összeáll nyaranta, és tagjai valamelyik társukról készítenek előadást. Maguknak. A szakmának. Az érdeklődő civil közönségnek. A vallomásos jelleg, a legbensőbb magánügyek, a sok ismerős, a magyar színházi élet fősodrába tartozó fiatal színész, a sajátos közösség viszonyrendszerének alakulása miatt ezek az alkalmak eseményszámba mennek. Minél inkább telik az idő (és idén ez már a nyolcadik alkalom), a játszókhoz egyre több szerep, benyomás kötődik. Patinásodik az osztály, miközben magunkénak érezzük őket, mint a játszók az évek során gyűjtött tapasztalataikat. És szerencsére a színészi, színházi munkával kapcsolatos tapasztalatokat gyűjtik, hiszen a diplomát szerző tizennégy osztálytársból – az egy Gál Kristófot kivéve – a többiek a pályán maradtak.

gal kris1

Mészáros Béla, Mészáros Máté, Jordán Adél, Dömötör András / fotók: Dömölky Dániel

A helyszín idén, ahogy már tavaly is volt, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház. A zsámbéki elvonulások után, amely a tagok elbeszélése alapján a kötöttségek nélküli első időszakot jelentette, ez a mostani a felelősség súlyát jobban magukon érző fiatalemberek etapja.
A pályaelhagyó Gál Kristóf áll a produkció középpontjában, valaki, aki a színészi hivatást a rendőri hivatásra cserélte, és akit csak irigyelni lehet azért, hogy hivatásból kettő is jutott neki. Az előadáson egyértelművé válnak a váltással járó lelki vívódások, egy jellemes, tartással teli ember nehézségei. A felütés, a rendőrt (vagyis magát) alakító címszereplő és a kihallgatott, jobb napjaiban díszletmunkásként kenyeret kereső bűnöző (Máthé Zsolt játssza) egymásra találása, és benne Gál Kristóf önvallomása („de hiszen nekem Máté Gábor volt az osztályfőnököm, én színész vagyok") adja meg az értelmezési keretet, a színészi-rendőri identitás estén végigvonuló kettősségét. Mindez például olyan helyzetkomikumban bomlik ki, mint amikor a helyszínen magát álcázni kívánó rendőr a színészmesterség órán tanultakból próbál meg építkezni.

gal kris3

Mészáros Béla, Vajda Milán, Gál Kristóf, Dömötör András

Gál Kristóf hol önmagát játssza, hol a többiek alakítják őt. Ebben nincs megszerkesztettség vagy különösebb túlbonyolítottság. Például a naivitással megáldott egyik színészt, aki a rendőri kifejezéseket és a hitelesség megkívánta mozdulatokat felmérni, megtanulni érkező színházi szakemberek egyike, Gál Kristóf játssza, és akkor a rendőrcsoport a többiekből verbuválódik. A jelenet megint csak a két hivatás közötti határmezsgyét próbálja körülírni.
A jelmezek, a színpad berendezése tematikusan építkezik Gál Kristóf életének az osztály által fontosnak vélt momentumaiból. Így alapjában meghagyják a csupasz színpadi feketeséget, amelyben kettős fehér csíkok futják körbe a tárgyakat, a talajt. Értelmet ez leginkább a kanapé széthúzásakor nyer, amikor egy fehér kontúrral körberajzolt alak körvonala tűnik fel, a bűntény helyszínén a halott elhelyezkedését felidéző krétarajz mintájára. A játszók is fekete ruhát hordanak, ami pedig a bábszínészi mesterséggel hozható összefüggésbe. Ugyanis mint megtudjuk, Gál Kristóf felesége bábszínész, ebből is adódik a bábok többszöri feltűnése, mozgatása. Az egyik csúcsjelenet (nyugodtan állítható, hogy az előadást látók erre egyként emlékeznek), a feleség potenciális szeretőjét megformáló báb-alak, akinek beolvas a féltékeny férj. A bábot hárman mozgatják, Mészáros Máté kölcsönzi hozzá a hangját.

gal kris2

Jelenet

Az előadás, ahogy azt a szórólap feltünteti, vallomásszerű. Ebből adódóan a színpadi történések legbensőbb magánéleti problémákat feszegetnek, tárnak a nyilvánosság elé. Színház, persze hogy színház, amit látunk, mégis zavarban érezhetjük magunkat egy házasság válságtüneteinek bemutatása, egy ember valláshoz fűződő viszonyának kitárulkozó elemzése láttán. Kicsit olyan érzés ez, mint amikor egy idegennel találkozunk, és az hirtelen megnyílik nekünk és beszél magáról: megtisztelve érezzük ugyan magunkat, hogy a bizalmába fogadott, ám egy kicsit zavarba is jövünk. Néhol talán túlságosan priméren kapjuk az információkat, a színházi távolságtartás közvetítő közege nélkül. Nem úgy, mint a Járó Zsuzsa megformálta prostituált vallomástételekor, amikor is a prostituált és az ágya mellett ülő nyomozó, "Gál Kristóf" kettőséből meghitt színházi pillanat jön létre.
Így vagy úgy, örülünk annak, hogy létezik ez a formáció, hogy a pályaelhagyó Gál Kristóf színészről készülő előadást nézhetjük, amelyben Gál Kristóf a főszereplő. Hogy tudunk róla, hogy számon tarthatjuk. Az osztálytársak meg is fogalmazzák a sajnálatot, amiért most már nem főállású színész, de azzal vigasztalódnak, és akkor már vigasztalódjunk mi is azzal, hogy újabban szóvivőként dolgozik, és a kifejezőkészségét a nyilvánosság előtt kamatoztatja, rámutatva a hivatások közötti nem is olyan lehetetlen átmenetre.

Gál Kristóf (Alkalmáté Trupp)

Asszisztens: Mátis Inez. Rendező: Máté Gábor.
Játsszák: Czukor Balázs, Dömötör András, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Vajda Milán.

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, 2014. augusztus 1.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu