Varga Kinga: Oroszlánok Aquincumban – Aquincumban
Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban
Az oroszlánbőgést motorzúgás idézi meg. Fricskaként megkapjuk tehát a mai korba ágyazottságot, de nem erőltetetten, csak pillanatokra, jelezvén a drámaszöveg mai olvasatát. Merthogy ennek az előadásnak a szöveg a főszereplője.
Az Aquincumi Múzeum kertjében kialakított szabadtéri színpadon hagyománya van ókori darabok vagy ókori témát feldolgozó darabok előadásának. Ez idén nyáron sem alakult másként. Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című drámája a Pannónia provincia végső pusztulása előtti órák történéseinek, valamint a különféle rémült reakcióknak a bemutatása. Menni vagy maradni? Hősiesen helytállni a nehéz időkben, vagy az értékeket felmarkolva hátra sem fordulni és menekülni? Határhelyzetben vesztegelő szereplők, motivációjuk szerves következménye a drámai szituációnak. Utolsó mentsvárként oroszlánokat éheztetnek az ellenség lefegyverzésére, pótcselekvésként a közös veszély okozta összefogás helyett. A központi figura Lupus, a sírfeliratokat verselő költő. Számára nem kérdés a helyben maradás, nagyobb probléma megtalálni a nagy szerelmet. Nincs kétség a felől, hogy figurája írói alteregó, rajta keresztül az egész mű ars poetica-jellege kibontakozik, ritka őszinte feldolgozásban.
A színház- és drámatörténet felől megközelítve az eredmény egyként jelentős. A bemutató a megírását követően közel húsz évvel zajlott le a Gyulai Várszínházban 1982 júliusában, Iglódi István rendezésében, Básti Lajos főszereplésével. A szerző ezt már nem élhette meg. A korabeli kritikák szerint az első felvonás helyszíne maga a várszínpad, míg a másodiké a nézőktől távoli tószínpad volt. Ahhoz, hogy onnan hallani lehessen hangszórókat alkalmaztak, amivel eltávolították a színészek játékát, amit így az impozáns látvány ellenére sem lehetett élvezni. Az előadást befejező kriptajelenetet pedig (melyben a boldogságot végre egy tiszta szerelem jegyében megtaláló Lupus a barbárok előli menekülés céljából belülről bezárja a kripta ajtaját) Iglódi gitáron játszó fiatalok temetői szeánszává tágította.
A mostani előadásig újabb harminc év telt el. A színháztörténeti adatbázis nem mutat a közbeeső évekre találatot. A helyszín ismételten szabad ég alatti, sőt: ritka egybeeséssel a darab és az előadás helyszíne megegyezik. Ez szerencsés találkozás, a megvalósulás szempontjából azonban nem mérvadó, az előadás nem reagál a valóság és fikció térbeli találkozására. Ami számít, hogy a kamarajelleg dominál (amit a kritika a '82-es előadás első felvonásának erényeként emelt ki), tizenegy színész szerepkettőzésekkel, minimális eszközhasználattal, kis térben játszik. (A térhasználat a színpadi porondra és az azt félkörívben körbeölelő nézőtéri sorokra terjed ki.) A jelmezek tógaszerű, latin kort megidéző ruhaneműk, levetve azokat atléták és alsógatyák bukkannak elő. Az oroszlánok körül tevékenykedők egyszer csak orvosi köpenyben és sapkában tűnnek föl, vérfolttal az oldalukon, az írnok madártollat használ, miközben egy kis notebookon pötyög. (Lupus a verseit írógépen írja.) Az oroszlánbőgést motorzúgás idézi meg. Fricskaként megkapjuk tehát a mai korba ágyazottságot, de nem erőltetetten, csak pillanatokra, jelezvén a drámaszöveg mai olvasatát. Merthogy ennek az előadásnak a szöveg a főszereplője. Ritkán találkozni magyarországi prózai színházi előadásban olyan esetekkel, amikor az irodalmi szöveg ennyire tapinthatóvá válik. Amikor a rendezés nem kerekedik felül a drámaszövegen, hanem annak rendelődik alá. Ehhez elengedhetetlen a színészek szép szövegmondása, ez itt maximálisan megvalósul.
Kardos Róbert Lupusként és Maszlay István Feroxként (az ellenség földjéről menekült, a valóságra egy-egy jól irányzott mondatattal rámutató koldus) végig egy szerepet játszik – utóbbi néha oroszlánbőrbe is bújik. Papp János kocsmáros és helytartó, Bede Fazekas Anna hentes özvegy és helytartóné, Tőkés Nikoletta Sabina I. és Sabina II. (Lupus két szerelme, a vad és szenvedélyes szerető illetve a boldogságot előlegező múzsa egyszerre). Kerekes József bél- és madárjósként, Urbán Tibor főparancsnokként, Mészáros András Sabina I. féltékeny, felbőszült, a pénzért a sírokat is felforgatni kész férjeként tud emlékezeteset mutatni. Egri Bálint, Kékesi Gábor és Kovács Gergely hol Lupus költőtanítványaiként, hol gyakorlatozó polgárként, hol erőszakoskodó légiósként, hol oroszlánok ápolóiként tűnik fel, és még a helytartó írnoka is közülük került ki.
Fotók: Puskál Zsolt
Ez az előadás többet ér annál, mint hogy egy nyáron hét alkalommal előadják. Az intellektust mozgatja meg, nincsenek benne rendezői manírok. És a magyar nyelv dallamosságának ritka élvezetéhez juttatja a nézőt.
Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban
Aquincumi Múzeum szabadtéri színpada, 2014. július 5.
Szereplők: Kardos Róbert, Tőkés Nikoletta, Kerekes József, Maszlay István, Papp János, Urbán Tibor, Bede Fazekas Anna, Mészáros András, Egri Bálint, Kékesi Gábor, Kovács Gergely; zene: Kovács Áron Ádám, mozgás: Schmidt Eszter; rendezőasszisztens: Magyar György; rendező: Papp Dániel.