Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya; Beaumarchais: Figaro házassága – KRITIKA

A legszebb arcát mutatta április utolsó napján a kecskeméti főtér.

Napsütés, harsogóan zöld fák, sok virág, ráérősen korzózó emberek és – jelezve, hogy a közelgő májussal az esküvői főszezon is beköszöntött – menyasszonyok, vőlegények, ünneplő rokonság és sürgölődő fényképészek keringtek a városháza és a szomszédos templomok között ide-oda. Kedve lett volna elbliccelni az embernek, hogy a napfényről bemenjen a színházba. Pedig ott is (majdnem) minden az esküvők körül forgott, hiszen délután a Dorottyát néztük meg a nemrég megnyitott Kelemen László Kamaraszínházban, este pedig a Figaro házasságát a nagyszínházban. Előbbit Réczei Tamás, az utóbbit pedig Keszég László rendezte.

Szemenyei János és Märcz Fruzsina a Dorottyában

Csokonai és Beaumarchais kortársak voltak, a francia szerző éppen abban az évben, 1799-ben halt meg, amikor Csokonai a Dorottyát írta. A Figaro házassága húsz évvel korábban, 1778-ban született. A forradalom előhírnökének is tartott darab az arisztokrácia előjogainak, életvitelének ostorozása mellett éppen úgy a nemi szerepek XVIII. századi felfogását tükrözi, ahogy a Dorottya is. Egy nő életcélja itt csak a házasság lehet, mégpedig a társadalmi és anyagi szempontból is legelőnyösebb jelölttel. Ha ez nem sikerül, a közösség megvetésével, kiközösítéssel kell számolnia. Így van ezzel szegény Dorottya is a maga hatvanegynéhány évével és fogyatkozó fogsorával.
Ráadásul a színházcsinálók sem igen foglalkoznak vele, ritkán viszik színpadra. A Színházi Adattár mindössze négy adaptációt jelez, köztük egyet Vidnyánszky Attilától 1999-ből, még a beregszászi időkből. A legutóbbi pedig Gál Tamásé, aki a Csavar Színházzal rendezte meg 2012-ben.
Ha a darabot jó kétszáz év elteltével előveszik, megkerülhetetlen a női szerepek változására, vagy változatlanságára rákérdezni. Az mindenképpen erős döntés, hogy Réczei Tamás Dorottya szerepét a fiatal és szép Märcz Fruzsinára osztotta, és az elcsúfítása is csak jelzésszerű. A színésznő nem is vén banyát játszik, hanem inkább egy, a megszabott keretekbe nem illeszkedő, de oda – egészen megaláztatásáig – beilleszkedni vágyó nőt, egy kívülállót. A bosszúállás tüzelte szabadságharc után azonban Dorottya boldogan fogadja a Gráciák varázslatát, fiatalodik vissza és lép be a feleségszerepbe. Annak ellenére, hogy a jelenet idillikussága akár iróniának is értelmezhető, az előadás nem alakít ki határozott álláspontot erről a kérdésről. Mintha a rendezőt ebben a történetben jobban érdekelné Csokonai alakja. A vígeposzban olvasható, megduplázott előhanghoz hozzátesz még egy keretet, amelyben a szerelmében csalódott Csokonai – Szemenyei János megformálásában – hozza a sokat ivó, mulatozó, szoknyák után bolonduló költőképet. De még ennél is hangsúlyosabb a szerelmében csalódott, folyton A reményhez című versét idézgető Csokonai, aki nemes bosszúként „számol le” a női nemmel a Dorottyában.

Dorottya - jelenet

Annak, hogy a vígeposz ritkán került színpadra, az lehet az egyik nyomós oka, hogy – műfajának megfelelően – epikus jellegű, és ez ebben az előadásban is megmutatkozik: Szemenyei János a narrátor szerepét is eljátssza, és előfordul, hogy a színészek egyszerűen illusztrálják, amit tőle hallunk. Mai fülnek a nyelvezete sem egyszerűen befogadható. (Csak egy példa: nem vagyok benne biztos, hogy a fiatalabb nézők mindahányan értették, mi az a nagy felhajtás a folyton matrikulaként emlegetett könyvecske után.)
Az előadásban nagy hangsúlyt kap a mozgás, Gergye Krisztián koreográfiája, ami sokszor idézőjelbe teszi, stilizálja a látottakat, ezzel erősítve a lehetőségként felbukkanó ironikus olvasatot. Gergye, ahogy több utóbbi munkájában, itt is használ bábokat. Az ember nagyságú, stilizált női és férfi alakok játékba vonása bizonyos pontokon (pl. Éris megjelenítésénél) egyértelmű nyereség, máskor nem tűnik teljesen indokoltnak. A látvány- és hangzásvilág emlékezetes része a madárkalitkaszerű építményben zenélő vonósnégyes (a díszlet Kiss Borbála munkája).

Figaro házassága - jelenet

A Figaro házassága tisztább képlet, kevesebb kérdőjellel. Keszég László, amikor a bemutató előtt az előadásról kérdezték, azt mondta, hogy szórakoztató és gondolatébresztő előadást szeretne rendezni. A szórakoztatás csont nélkül megvan: pörgő, lendületes előadás született, szellemes poénokkal. Beaumarchais szövegéhez, amit Hamvai Kornél természetes, mához igazított fordításában hallhatunk, a színészek is hozzáteszik a maguk poénjait, de mértékkel és ízléssel.

Trokán Nóra és Zayzon Zsolt a Figaro házasságában

Ami a gondolkodtatást illeti, ha az első éjszaka joga Beaumarchais óta átkerült is a jogtörténetbe, a női, emberi kiszolgáltatottság, a hierarchikus viszonyok igazságtalansága annál erősebben van jelen. Mindez ott van a nevetés mögött is, és főleg ott van Zayzon Zsolt monológjában, amikor annyi veszteség után utolsó mentsvárát, a bizalmát a szerelmében látszik elveszíteni. Figarója egyébként a megszokottnál visszafogottabb, intellektuálisabb jelenség. Kettejük kapcsolatában Trokán Nóra Susannája az abszolút főnök. Őt meg egyszerűen jó nézni, amilyen természetességgel létezik a színpadon. De az egész társulat jó teljesítményt nyújt Porogi Ádám csapongó, maflácska Querubinjától Kocsis Pál nagyra nőtt gyerek Almavivájáig (aki azt hiszi, hogy a környezetében mindenki játékszer, és neki minden játékszer jár).
A látványvilág a mához áll közel. Cziegler Balázs levegős, elegáns játékterét szépen egészíti ki Berzsenyi Krisztina jelmezeinek piros-fehér-kék színvilága.
Ez a Figaro házassága nem fog forradalmat generálni, de üdítő, szerethető előadás. A nőkről meg annyit, hogy a kerti jelenetekben ott van a háttérben egy kinagyított kép, egy férfiarcél, talán a szerzőé, talán Querubiné, de nem, itt a nők szövögetik a sorsszálakat – esküvői szezonban és azon kívül is.

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
Díszlet: Kiss Borbála. Jelmez: Zöldy Z. Gergely. Koreográfia: Gergye Krisztián. Zenei vezető: Látó Richárd. Zenészek: Látó Richárd, Tóth Jázmin, Kovács Mihály, Kiss Dániel. Ügyelő: Berki Zoltán. Súgó: Ba Éva. Rendezőasszisztens: Sirkó Anna. Rendezte: Réczei Tamás.
Játsszák: Märcz Fruzsina, Magyar Éva, Bányai Mirjam, Hajdú Melinda, Decsi Edit, Szemenyei János, Pál Attila, Orth Péter, Kiss Zoltán, Aradi Imre, Szóke Roland, Erdődi Zsolt, Szőllősi Krisztina, Nagy Nikolett.

Beaumarchais: Figaro házassága
Fordította: Hamvai Kornél. Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Berzsenyi Krisztina. Dramaturg: Enyedi Éva. Zeneszerző: Márkos Albert. Súgó: Arató Andrea. Ügyelő: Czeglédi Ákos. Rendezőasszisztens: Tóth Kata. Rendezte: Keszég László
Játsszák: Kocsis Pál, Csapó Virág, Zayzon Zsolt, Trokán Nóra, Porogi Ádám, Danyi Judit, Ferencz Bálint, Sirkó László, Demeter Helga e.h., Körtvélyessy Zsolt, Váry Károly.

Kecskeméti Katona József Színház, 2016. április 30.