Antal Klaudia: Mozdulatlan utazás

Peer Gynt-előadások –

Lehetetlen küldetésnek tűnik az ibseni mű gazdag képi és gondolatvilágát egy az egyben színpadra átültetni…

Két hónap leforgása alatt két Peer Gynt-adaptációt is láthatott a budapesti közönség: Polgár Csaba középiskolások számára készített színházi nevelési előadása a Káva Kulturális Műhely és a HOPPart Társulat koprodukciójaként született, Hegymegi Máté pedig a Stúdió K-val közösen dolgozta fel helyspecifikus előadásként Ibsen százötven évvel ezelőtt írt ötfelvonásos drámai költeményét.

Alkotóként és néző-olvasóként is hatalmas kihívást jelent Ibsen monstruma, hiszen nagyon sok olyan kérdést és problémát vet fel – például az önazonosság, az önmegvalósítás, a felnőtté válás vagy épp a felelősségvállalás kapcsán – melyek önmagukban is megérnének egy-egy előadást, másrészt a (nép)meseszerű és a romantikára jellemző elemek rengeteg interpretációs lehetőséget nyújtanak az egyes jelenetek értelmezésekor. Lehetetlen küldetésnek tűnik az ibseni mű gazdag képi és gondolatvilágát egy az egyben színpadra átültetni, de nem is kell, hiszen egy előre körülhatárolt fókusz mentén sem kis feladat nekivágni Peer Gynt történetének. E vállalásban központi szerepet kell betöltenie a dramaturgnak, aki a húzásokkal, esetleg szerepösszevonásokkal szövegszinten is kiemeli a rendezői koncepció irányát.

hoppart peer gyntKÁVA-HOPPart: Peer Gynt / a kép forrása: szinhaz.org

Polgár Csaba (aki maga is játszotta a dráma címszerepét az Örkény Színház 2012-ben bemutatott előadásában, Ascher Tamás rendezésében - a szerk.) rendezésének alapkérdése, hogy mi elől menekül Peer, éppen ezért Róbert Júlia dramaturggal csupán Åse haláláig mesélik el a történetet. A másfél órára megvágott szöveg önmagában kerek egész, minden egyes szerepnek megvan a maga történeti íve, és Peer mellett a női karakterek is hangsúlyosakká válnak. Åse, Solvejg és Ingrid – akárcsak Peer – menekülnek valami elől: Åse a múltba révedve próbál a jelentől megszabadulni, Ingrid a nem kívánt vőlegényjelölt elől fut Peer karjaiba, Solvejg pedig a családját hagyja hátra. Az előadás dramaturgiai tetőpontján a résztvevőknek arra nyílik lehetőségük, hogy e három nő szemszögéből vizsgálják meg a fókuszként kijelölt kérdést, illetve hogy megfelelő indoklással maradásra, vagy távozásra bíztassák a főhőst. A Hegymegi-rendezés fókuszpontjának meghatározásában kevésbé van a segítségünkre a szöveg: Garai Judit kevés húzással és apróbb dramaturgiai változtatásokkal – például a levágott ujjú férfi helyett Ingridet temetik Peer hazatérésekor – él, vagyis nem ágyaz meg a rendezés központi kérdésének.

peer1Stúdió K Színház: Peer Gynt / fotók: Slezak Zsuzsi

A fókusz kijelölésének másik fontos eleme Peer karakterének meghatározása és a szereposztás: a Káva-HOPPart előadásban Kardos János egy fiatal, álmodozó, nagyra nőtt kópét alakít, akire egyszerűen nem lehet haragudni. Ott áll a felnőtté válás kapujában, de figyelme folyamatosan elterelődik a nagybetűs élet kérdéseiről. Állandó kelléke a valóságot elhomályosító, a képzeletet pedig felszabadító füstgép. Igazi kamaszkori szerelem fűzi Solvejghez, aki szemérmes tinédzserlányként követi őt az erdőbe. A Stúdió K-s produkcióban Nagypál Gábor már koránt sem egy fiatal suhancot, hanem a fiatalkori lehetőségeit elhalasztó, a céljait már rég elvesztő, a valóság elől alkoholba menekülő, kiégett férfit játszik. Nem a fantáziája, hanem az alkohol növeszt neki szárnyakat, és repíti egyik kalandból a másikba. Ellenszenvesen hat a közeledése az angyali és fiatal Solvejg felé, és érthetetlen, hogy a tiszta és ártatlan lány, miért nem hagyja faképnél a nála idősebbnek tűnő, lecsúszott életet élő Peert. A köztük lévő kapcsolatot remekül tükrözi az a jelenet, amelyben úgy tűnik, mintha Peer a lányt akarná gyengéden megérinteni, valójában azonban csak a Solvejg háta mögött lévő pálinkásüveghez nyúl óvatosan.

peer2Nagypál Gábor Hegymegi Máté rendezésének keretét az utazás adja: a menyasszonyszöktetés után a falu népe és vele együtt mi, nézők is buszra szállunk, hogy utolérjük Peeréket. A buszos utazás teljesen megszakítja az előadás menetét, bár a szereplők többsége velünk együtt utazik, a színházi esemény csak a kőbányai pincerendszernél folytatódik. Az utazás így csupán praktikus funkciót tölt be, és később, az alagútrendszerben történő vándorlás sem jelent többet a helyszínek közötti mozgásnál, mely több okra is visszavezethető: a nézők például sosem Peerrel együtt utaznak, hanem csupán követik őt busszal vagy gyalogosan, így nem alakul ki a főszereplő és a közönség között kapcsolat, miközben az egész előadás Peer utazására van kihegyezve. Másrészt Nagypál Gábor Peerjének utazása statikus: hiába vándorlunk át a Stúdió K épületéből a kőbányai pincerendszerbe, majd a Dreher villába, végül pedig a Bakáts téri altemplomba, jelenetről jelenetre ugyanaz az állapot jellemzi a főhőst, és amikor szövegileg az idős Peer történeténél járunk, akkor valójában ugyanazt a figurát látjuk, mint az előadás elején. Hegymegi Máté Peer Gyntje egy elhalasztatott élet már rég lezárt történetéről mesél, arról, hogy miképpen tért ki Peer a lehetőségei és céljai elől, hogyan vált azzá, akivé lett – mindeközben a kezdet és a vég teljesen megegyezik. Nem utolsósorban pedig, hiába a pincerendszer és a villa lenyűgöző látványa, melyek alapvetően jól is illeszkednek a gynti történethez – például a villa lepukkantsága remekül szimbolizálja Peer hazugüzletember-énjét, az alagútrendszer pedig a kerülő utakra épülő életvitelét – a tér nem válik az előadás és az utazás szerves részévé. Egy helyspecikfikus előadás esetében a helyszínnek és a produkciónak olyannyira eggyé kellene válnia, hogy elképzelhetetlen legyen a máshol történő megvalósítása, jelen esetben azonban a tér nem töltődik fel többletjelentéssel, nem derül ki, hogy Peer miért épp itt és nem egy erdőben vagy (a tervezett) kórházban barangol.

peer3Kurta Niké

Ettől függetlenül az előadás képei igazán emlékezetesek: olyan, mintha egy hatalmas képeskönyvben sétálnánk, melynek lapjai Kálmán Eszter és Fekete Anna munkáját dicsérik. A ruhák fehérsége és a fólia könnyedsége tökéletes kontrasztját adják a pincerendszer sötét tereinek és kőtömbjeinek. A fehér jelmezek egy pillanat alatt válnak munkásruhából orvosi köpennyé vagy épp menyasszonyi ruhává, az átlátszó fóliával pedig könnyedén varázsolnak magas vitorlákat, koronát vagy hullazsákot a színészek. A színészi játék legizgalmasabb pontjait számomra azok a részek adják, amikor egy-egy gesztus vagy mozdulat válik a jelenet központi elemévé, például amikor az anya ölelése fullasztó szorításba fordul át, vagy amikor Peer császárnak titulálja magát, és ütemes mellkasdobolásával szinte beszakítja a tüdejét. Ezt a sűrítést, mely egyes jelenetekben olykor-olykor feltűnik, hiányolom az előadás egészéből, illetve még azt a komplexitást is, mely például a Kohlhaasra jellemző, hogy tudniillik a zene, a mozgás és a verbalitás egyenrangú kifejezőeszközként van jelen benne.

Peer Gynt (Káva Kulturális Műhely – HOPPart Társulat)

Dramaturg: Róbert Júlia. Látványtervező: Izsák Lili. Színész-drámatanárok: Bori Viktor, Kardos János, Milák Melinda, Szilágyi Kata, Terhes Sándor, Tóth Orsi. Rendező: Polgár Csaba.

2017 tavasza

Peer Gynt (Stúdió K Színház)

Fordította: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa. Dramaturg: Garai Judit. Zene: Kákonyi Árpád. Kórus: Faust Fiúkórus, Incze Zsóka vezetésével. Fény: Eőry Zoltán. Jelmez- és díszlettervező: Fekete Anna, Kálmán Eszter. Rendezőasszisztens: Tóth Réka Ágnes. Rendező: Hegymegi Máté.

Játsszák: Nagypál Gábor, Homonnai Katalin, Horkay Barnabás, Kurta Niké, Lovas Dániel, Meszléry Judit, Nyakó Júlia, Pallagi Melitta, Sipos György, Spilák Lajos.

  1. június 9.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu