Turbuly Lilla: Majdnem reménytelen?
Bohócok a Láthatáron Csoport: Én, te, mi –
A facebook-élet, a személyes találkozásokat sokszor kiszorító virtuális kapcsolatok korában a színház élő valósága felértékelődik.
Lakásszínház, színházi nevelési előadás, részvételi színház, interaktív színházi tárlatvezetés… A Bohócok a Láthatáron Csoport előadására mindegyik igaz, de nem hiszem, hogy a szakszerű vagy kevésbé szakszerű fogalmak túlságosan hívogatóan hatnának a terminológiában elmélyedni nem kívánó nézőkre. Az Én, te, mi egyszerűbben fogalmazva színházi társasjáték a párkapcsolatokról.
Ráadásul különleges térbe helyezték: a Kugler Art lakásgalériába, festmények és egy család mindennapi életének valós díszletei közé. Ez két szempontból is telitalálat: a lakás a párkapcsolatok legfontosabb helyszíne, olyan intim tér, ahol eredeti közegében élhető át egy kanapéra kuckózós beszélgetés vagy egy ajtócsapkodós kirohanás. A galéria pedig a keretjátékhoz ad alapanyagot: Szabó Veronika mintha egy tárlaton járnánk, művészettörténészként kalauzolja a nézőket a festményeken és a bemutatott jelenetekben látható párkapcsolati problémák között. Egyedi és izgalmas karaktert hoz, van benne sprődség, némi kékharisnyaság, irónia, sőt, időnként szarkazmus. De ez mindig a bemutatott helyzetnek szól, sohasem a nézőnek, velük mindig figyelmes, empatikus, ennek is köszönhető, hogy ahogy haladunk előre, a közönség egyre nagyobb kedvvel, egyre aktívabban vesz részt a játékban. (Zárójelben: Szabó Veronikát eddig egyszer láttam színpadon, A kisbaba című egyszemélyes performanszában, és ott is expresszív, bátor, formabontó jelenségként hívta fel magára a figyelmet.)
A játékba vonás lépéseit gondosan megtervezték. Belépőként mindjárt felírhattunk egy (vagy több) szót, ami a párkapcsolatokról eszünkbe jut. Ezen az estén a negatív, de legalábbis szkeptikus vélemények voltak túlsúlyban a „hajjaj”-tól a „majdnem reménytelen”-ig, de azért akadt olyan is, akinek a „megérkezés” ugrott be elsőre. A még inkognitóban leadott cetliktől fokozatosan jutottunk el addig, amikor már valószínűleg senkinek nem jelentett gondot, hogy megszólaljon, mert közben az alkotók barátságos közeget teremtettek körénk. Rövid jeleneteket láthattunk tipikus párkapcsolati konfliktushelyzetekről, amelyeket a színházi nevelési előadásokból ismert feldolgozó részek követtek (pl. kiscsoportos megbeszélés, amelynek eredményét aztán beépítik a jelenet folytatásába; a néző belépése a jelenetbe; egy jellegzetes kép vagy tárgy kiválasztása egy lelkiállapot megjelenítéséhez).
Az azonosulást az is segíti, hogy a fiatalabb és az idősebb nézők is találkozhatnak az életkoruknak, helyzetüknek megfelelő jelenetekkel. Buzási Fanni és Mangold Roland a házasság előtti, Feuer Yvette és Stubnya Béla a már együtt élő, gyermeket nevelő párok konfliktushelyzeteit jelenítik meg, de van olyan is, hogy a nézők castingolhatnak színészt egy jelenethez. A színészek a jelenetekben és a nézőkkel való kommunikációban is természetesen és közvetlenül vannak jelen.
Az Én, te, mi beleillik abba az irányba, amely művészet és nevelés, művészet és pszichológia határvidékén igyekszik segítséget nyújtani a mindkét összetevő iránt nyitott, kérdéseire választ kereső közönségnek. Sorra jelennek meg a meseterápiás, verses párterápiás könyvek, a színházi nevelési előadások igyekeznek a felnőttek felé is nyitni. A facebook-élet, a személyes találkozásokat sokszor kiszorító virtuális kapcsolatok korában a színház élő valósága felértékelődik. Még inkább igaz ez, ha a nézőknek is felkínálják a közös gondolkodás, a beszélgetés lehetőségét. Az Én, te, mi általam látott estjén a játszók és a nézők, valamint az egymásnak ismeretlen nézők között is megszületett valami – lehet, hogy csak arra a másfél órára, de arra mindenképpen érvényes – kapcsolat. És még az is elképzelhető, hogy ha valamelyik nézőnek az előadáson felvetett kérdéshez hasonló konfliktusa támad a saját „lakásszínházában”, eszébe jut az a közös bölcsesség, amire nézőtársaival jutottak, és kicsit másként reagál, mint e nélkül az este nélkül tette volna.
Én, te, mi
interaktív színházi tárlatvezetés
A szöveget a színészek improvizációi alapján Nagy Orsolya írta. Improvizációs tréner: Elek Ányos.
Játsszák: Feuer Yvette, Stubnya Béla, Buzási Fanni és Mangold Roland.
Játékmester, rendező és részvételi színházi szakember: Szabó Veronika. Dramaturg: Nagy Orsolya. Társ-rendező: Feuer Yvette.
Kugler Art Szalon, 2018. május 17.