Kelet-Nyugati Alkotóműhely: Felejtő -

Fiatalokról, fiataloknak szóló mesék – pandamedvéken és a puzzle-darabokon keresztül.

A Kelet-Nyugat Alkotóműhely égisze alatt született meg Létmányi Attila rendezésében a Felejtő című előadás. A Bethlen Téri Színház Ambíció-sorozatában, műfaji megkötés nélkül, fiatal alkotók kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. Nagyon friss a csapat, és nagyon lelkesek. Tele vannak hittel, reménnyel, közlésvággyal, így nem meglepő, hogy a szerelem és a halál pillanataira koncentrál az este – a lengyel Michal Walczak Homokozó és a román Matei Visniec A pandamedvék története, amiként azt a szaxofonos meséli el, akinek egy barátnője Frankfurtban lakik című drámájának felhasználásával.

Rákosy Anikó / Fotók: Futár Ernő

Két találkozás történetét meséli el az előadás. A pandamedvék… szaxofonosa egy számára ismeretlen nővel ébred, és nem emlékszik semmire. Alkut köt vele, hogy kilenc éjszakát kap, mialatt megismerheti. Ez az egyszerű szüzsé szépen belesimul korunk dinamikus, kicsit felszínes kapcsolati rendszerébe, amit a lány ledérsége, fehér lepedővel fedett meztelensége és a férfi nyitókérdése („Szeretkeztünk?”) kompakt világgá transzformál. Azonban ez csak a választható olvasati világok egyike. Látszólag egy gyenge randizás állomásaiból kapunk egy-egy jelenetet: a férfi meg akarja kapni a bohókásan furcsa francia lányt – igen, itt minden prekoncepciónak jut hely –: főz neki, sztorizik az életéről, kifigurázzák a nézőtéren ülőket. Aztán a lány hoz egy láthatatlan ajándékot, majd sikerül egy közös belső világot teremteniük, ahol már szavak nélkül, gondolatokkal is tudnak kommunikálni, ahová tovább lehet lépni – a beteljesülést óhajtó végtelen felé… A záró kép egy fájdalmas társadalmi (tükör)kép, amelyben a „szomszédok” elmagányosodott, kényelmüket féltő ketreclakók, akiket zavar a szag és az üzenetrögzítő zöreje, miközben mellettük haldoklik valaki. Ez a kilenc éjszaka egy utolsó alku a kufár halállal, egy rejtett dans macabre – egy végső találkozás, impulzus, szerelem és feloldódás-vízió a végtelenben, talán a halál angyalával.

Székhelyi Dániel

Vincze Erika és Székhelyi Dániel párosa kedvesen szemérmes. Nincs harsány szexualitás bennük, sem nagy amplitúdó az alakításukban, de aranyosan pandásak. És az előadás működik, mert Visniec drámája nagyon jó alapanyag: világának kafkai, brechti képei ismerősek, érthetők, befogadhatók, a szürrealitás utáni vágyakozás pedig lehetséges azonulási pontot ad a nézőnek. A minimalista díszlet- és eszközhasználat (a fehér lepedők) az asszociációk áradásának sem szab határt. Így lehet a hálószoba lepleiből labirintus, ajtó – és a második rész homokozója is.

A szintén kortárs Walczak darabja férfi és nő kapcsolatáról, gyerekek felnőttes játékairól és felnőttek gyerekes viselkedéséről mesél: nüánsznyi történet egy kapcsolatról, néhány négyzetméteren. Egy kisfiú a homokozójában egyedül játszik. Majd megjelenik a nő (a kortalan telepi famme fatale), jelen esetben a szomszéd kislány a babájával, valamint a hangulatingadozásaival, a csábító szépségével, a duzzogásával és a megfoghatatlanságával. Jön, felkavar, majd távozik. Végleg.

Székhelyi Dániel és Vincze Erika

Rákosy Anikó és Székhelyi Dániel lubickolnak a kamasz szerelmek bátortalan helyzeteiben, az óvodások gyerekes, és a házaspárok zsémbelődős helyzetkomikumai adta lehetőségekben. Székhelyi karaktere humor forrása: egy batman pólós, kicsit verekedős, szakállas kissrácból hervadt virágot szorongató dadogó kamasz lesz, aki szembesül a világ igazságtalanságával. Hiszen a kis szerelme elköltözik. Kiszolgáltatott, szomorúszemű mackóként zárja az estét. És hat, mert olyan zsigeri emóciókat katalizál, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindenki volt kerekszemű, naiv kisgyerek és lélekfájós kiskamasz. Nincs mit tenni: kuncogunk, és együtt érzünk.

A gyermekkortól egészen a halál pillanatáig tartó ívről mesél az este, és kísérletet tesz az emberi identitás és létezés jelen idejű felmutatására. Nincs katarzis, csak egy játékos konklúzió: (pár)kapcsolati puzzle-darabokként létezünk, éltető erőnk a kapcsolódás lehetősége.

Felejtő (Kelet-Nyugati Alkotóműhely)

Díszlet, jelmez: Hajdú Levente. Rendező: Létmányi Attila. Előadják: Rákosy Anikó, Vincze Erika, Székhelyi Dániel.

Ambíció sorozat

Bethlen Téri Színház, 2018. szeptember 28.