Soharóza – Halas Dóra – Nagy Fruzsina – Bartha Márk – Fekete Ádám: Az Ügy -

Divatbemutató? Koncert? Nézhetjük így is, úgy is, én színháznak láttam. Meglepő, különleges és jó színháznak.

Catwalk-koncert a Székely fonó ötletére felépítve? Őrülten hangzik, pedig egyszerűségében nagyszerű ötlet. A népdalok világában az emberi élet minden fontos, helytől és időtől független momentuma, történése ott van a születéstől a halálig. Akkor pedig miért ne lehetne egybejátszatni a mai nagyvárosi élet ügymenetét ezzel a világgal? És miért ne lehetne a Kodály által egy akkori jellegzetes közösségi tevékenységre felfűzött népdalvilágot egy mai emblematikus nagyvárosi térre, a kifutók, divatbemutatók világára adaptálni? Így lesz a fonóból a fonódó villamosok városának ironikus látlelete. Divatbemutató? Koncert? Nézhetjük így is, úgy is, én színháznak láttam. Meglepő, különleges és jó színháznak, látvány, zene és szöveg szerencsés találkozásának.

Fotók: Jókúti György

A nézők kétféle pozíciót választhatnak maguknak. Ülhetnek a kifutóvá alakított színpad két oldalára, és ebben az esetben maguk is az előadás részévé válnak. Az eredeti nézőtéren helyet foglaló nézőtársaik ugyanis őket is az előadásbeli divatbemutató közönségének láthatják. A megfelelő nézőpont megválasztása amúgy is az előadás egyik kulcskérdése. Úgy ránézni egy hagyományra, úgy adaptálni, hogy az ne legyen erőltetett, frissnek és érvényesnek érződjön, nem könnyű. Zenei szempontból sem. Bevallom, falusi lányként, több éves pávakörös múlttal is hajlamos vagyok odébb tekerni a rádiót, ha egy népdal-összeállításra kapcsolom be. Miközben vannak kedvenceim, amelyeket időről időre dúdolgatok magamban. A népdalokkal szemben nálam jóval nagyobb ellenállást tanúsító kritikus kollégámat viszont azzal győzködtem, hogy ezek a feldolgozások biztos, hogy neki is tetszeni fognak, ezért ne maradjon le az előadásról. Laikus zenehallgatóként nem tudom megmondani, hogy mitől, de Halas Dóra népdalátiratai frissen és természetesen szólalnak meg, a Soharózától már megszokott színvonalon. Az énekesek színészi-előadói képességei persze nincsenek teljesen egy szinten, mégsem marad komoly hiányérzet, mindenki elbír a neki jutott feladattal.

A Fekete Ádám által részben vagy egészben átírt dalszövegek játékossága, iróniája, az, ahogy ráböknek nagyvárosi életünk egy-egy árulkodó tünetére, folyamatos aha-élményt jelent a nézőnek. ( Kivéve akkor, amikor az énekesek szövegmondása nem teljesen érthető.) Hallunk KATÁ-s cégről, szakhatósági engedélyről, lebetonozott parkokról, a „tündöklő erdők” végéről, (ál)rokkant parkolásról és virtuális asszisztensről (bár itt nem Vandának hívják, mint a Telekom telefonos robotkisasszonyát, akivel az előadás másnapján volt szerencsém társalogni), és nem marad ki a pajzánság sem. Vannak az eredeti népdalszövegekből vett, alaposabban körüljárt és újraértelmezett fogalmak is a szövegben, ilyen például a tartozás (tartozni valakihez, tartozni valakinek) és a romlás.

Az epizodikus felépítésű előadásnak egy, az egész estén végighúzódó szála van: a szerencsétlen kisember megpróbáltatásai, akinek a lakcímkártyáján véletlenül elírták a házszámot. Ő az, aki mit sem sejtve, vidáman és bizakodva lép be a hivatal kapuján, hogy aztán egyre vörösebb arccal és egyre ziláltabban tűnjön fel az ügyintézési labirintus újabb és újabb kanyarulataiban.

Nagy Fruzsina jelmezeit pedig tényleg látni kell (ezért tettünk a cikkhez a szokásosnál több fotót). Sárga csekkekből összeállított szoknyák (a feladó rovatban: Soharóza, Budapest, Jurányi u. 1.); viaszosvászon banyatankokba bújtatott nyugdíjasok mamusszal a lábukon; a terhességet és a megszületett gyermek babakocsiját egyaránt magukban rejtő ruhák; tojástartó dobozokba öltözött zombik vagy modern busók; plexibúrába zárt call-centeresek; a bő gatyák és tollas kalpagok futurista változatai (a gatyákon térképvázlatokkal) és még lehetne sorolni.

Ebből a nagyvárosi látleletből, a kicsit őrült, dekadens kavargásból kimaradnak a sötétebb ellenpontok. A sárga csekkek és a banyatankos öregek még ott vannak, de ennél tovább nem mennek az alkotók. Az előadás alatt ez nem fogalmazódott meg bennem hiányérzetként, most is talán csak azért, mert a cikkírás napján a hajléktalanság kriminalizálásáról és az az elleni tüntetésről szólnak a hírek. Nyilván nem a szociológiai teljesség, a város rétegzettségének megmutatása volt a cél, és a címmel is jelezték, hogy a fókuszban a hivatali gépezet működése áll, de hát nem csak az a baj, ha valakinek elírják a lakcímkártyáját, még nagyobb, ha nincs is neki.

Az Ügy így megmarad az (ilyen vagy olyan jelzőkkel ellátható) középosztály ügyének és előadásának, annak azonban remek.

Soharóza – Halas Dóra – Nagy Fruzsina – Bartha Márk – Fekete Ádám: Az Ügy

A Trafó és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál közös produkciója.

Koncepció: Halas Dóra, Nagy Fruzsina, Bartha Márk.
Előadók: Al-Farman Petra, Asbóth Szaffi, Biksz Judit, Birtalan Ilona Liliána, Bogdán Tamás, Botka Dóra, Eckhardt Fanni, Elek Judit Sára, Eörsi Sarolta, Göttinger Klára, Jankó Dániel, Justin Laura, Karosi Roland, Kégl Lóránt, Lokody Ákos, Lovász Ákos, Majkut Sarolta, Nagy Kata, Nagy Lilla, Nagy Zsófia, Perényi Luca, Rácz Dóra, Remes Zsófia, Sebők Anna, Simon Júlia, Sipos András, Somogyi László, Szalontai Bálint, Szilvay Máté, Tamási Borbála, Tárnoki Tamás.

Zenei vezető, zeneszerző: Halas Dóra. Jelmeztervező: Nagy Fruzsina. Elektronika: Bartha Márk. Dramaturg, szövegíró: Fekete Ádám. Koreográfia: Cuhorka Emese. Díszlet: Balázs Juli. Fény / Lights: Kovács ÁronJelmezasszisztens:Tamási Borbála, Szelei Móni, Bartos Letícia, Ébner Aletta, AlixAbele. Fejdíszek: Az MKE másodéves látványtervező BA hallgatói. Népi ének korrepetítor: Annus Réka. Hang: Gulyás-Szabó Gábor. Műszaki vezető: Éltető András. Rendezőasszisztens:Szokol Jutka, Bogdán Tamás.

Rendező: Halas Dóra, Nagy Fruzsina.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. október 10.