Turbuly Lilla: Sebekből született

Pornó – Feleségem története; Amikor…

A népmesék hangján szólal meg, de a diktatúra kis- és nagystílű mesterkedéseit, a benne élő ember botladozásait láttató iróniával.

Nyolcvanas évek, Románia. A Gyulai Várszínház Erdélyi Hét című rendezvénysorozatának első két előadása ebből a korszakból merített. Közös bennük az is, hogy a szerzők saját családi történeteiket írták tovább, mindkét esetben úgy, hogy a Ceaușescu-éra ábrázolása túlmutat a konkrét korszakon, a művek bármikor és bárhol megszólalhatnak ott, ahol emberi szabadságról és művészi felelősségről szeretnének beszélni. Ennek megfelelően az előadások is elemelkednek a kisrealista ábrázolásmódtól, de ezt eltérő módon teszik.

Pornó - Feleségem története / Sinkó Ferenc és Imre Éva / A fotók forrása: Gyulai Várszínház

A Pornó – Feleségem története a Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös bemutatója. Főszereplője egy színésznő, akinek az a „bűne”, hogy a színházat, ahogy az életét is a maga teljességében és szabadságában szeretné megélni. Utcagyerekeknek, „kis koszosoknak” játszik, ezek a szabadtéri előadások pedig egyre több embert vonzanak, a szolidaritás kis szigeteivé válnak. A figyelemfelhívó és nagyon másra asszociáló cím forrása a színésznő belügyi megfigyelésekben használt fedőneve.

A közönségtalálkozón hallhattuk, hogy Visky András darabja voltaképpen gyászfeldolgozás is, amelyben gyermekük elvesztésének traumáját igyekezett kiírni magából. Az előadás meglepetése, hogy a Visky házaspár megfigyeléséről készült jegyzőkönyvrészletek a szerző hangján szólalnak meg. Így ér össze a két pólus, az áldozat és a besúgó, akik mindketten ugyanannak a hatalomnak a „teremtényei”.

Árkosi Árpád rendezése – kapcsolódva az utcai színjáték darabbeli megjelenéséhez – használja a commedia dell’arte néhány elemét. Valamennyi férfiszerepet egyetlen színész, Sinkó Ferenc játssza. A férj („az Ember”, ahogy a feleség emlegeti) szerepében maszk nélkül, minden más szerepben pedig maszkban jelenik meg. Az előadás hangfekvését is többnyire a commedia dell’artéból ismert felfokozottság, harsányság jellemzi, ellenpontnak néhány visszafogottabb, líraibb jelenettel.

Pornó - Feleségem története / Imre Éva 

Bocskai Gyopár egyszerű, jól használható teret tervezett: két gördíthető, egyik oldalról elfüggönyözött „ruhásszekrény” alkotja a díszletet, amelyeket a szereplők folyamatosan, a cselekménynek megfelelően tologatnak, így jelezve a helyszínváltásokat. A szekrények hátoldalára krétával felrajzolható az utcai előadás díszlete, máskor a kemény fának csapdosott cipők csattanásai teremtik meg az utcai zavargások hangulatát.

A „kis koszosok” cipőit rejtő zsák már az első percben fontos szerepet játszik: a Feleség a hátán cipeli be a zsákot, amely az előadás egésze felől nézve a vállalt feladat és a Feleségre, szélesebb értelemben a rendszernek kiszolgáltatott emberekre nehezedő terhek, tragédiák képi szimbólumává válik. Imre Éva vékony, kezeslábasba bújtatott alakja a nagy zsákkal egy képben foglalja össze azt is, ahogy a színésznő ezzel a szereppel elbír. Játékosság, erő, szenvedély van benne, és arányérzék, amitől a tragikus jelenetek sem hajlanak pátoszba, pedig ha leírom, hogy fehér lepel, elvetélt gyermek, fény felé lépkedés, nagyon úgy hangzik. És mégsem, mert az előadás és a színészi játék (beleértve Sinkó Ferenc alakváltozatait is) mindezekhez megadja a fedezetet. Cári Tibor zenéje pedig az egyensúlyt és az érzelmeket a harsánysággal távolabbra tolt, és ezzel általánosabb szintre emelt jelenetekhez.

Pornó - Feleségem története / Sinkó Ferenc és Imre Éva

Az Amikor... a marosvásárhelyi Spektrum Színház előadása, amelynek az ősbemutatóját tartották most Gyulán. Bogdán Zsolt öt novellát választott Bartis Attila valójában nem, csak a Magyar Elektronikus Könyvtár szerint létező „Tizenegy novella” című gyűjteményéből. (Az írások a Kéklő pára és A Lázár apokrifek című kötetekben jelentek meg eredetileg.) Történeteket árvízben elúszott, Maros-szagú bárányokról (Engelhard), csótányirtó költőkről (Károly), egy hányatott életű és halálú gesztenyefáról (Bohumil), a nagy költözködés előtti csomagolás lehetetlen vagy mégis lehetséges módjáról (A Vámos és az Úristen) és végül arról, hogyan mondjuk magyarul, hogy elrepedt az aortája (A magyar nyelv rövid története).

Amikor... / Bogdán Zsolt

Bogdán Zsolt kivételesen szép orgánumát hallani már önmagában öröm. „Van egy mellkas, melyben orgona működik” – ahogy Gabnai Katalin írta róla az Ady-estje kapcsán. És ezzel az orgonával úgy meséli el nekünk Bartis Attila történeteit, hogy közben egy képi világot is felépít köréjük. Nem előre, hanem az előadás közben, a szemünk láttára épül fel ez a világ folytonos jövés-menésből, papírból hajtogatott madarakból, gyurmaföldbe tűzködött vesszőkből, egy kitáruló és bezáruló szekrényből, golyóba gyúrt képű, részünké vált erdélyi nagyjainkból. A népmesék hangján szólal meg, de a diktatúra kis- és nagystílű mesterkedéseit, a benne élő ember botladozásait láttató iróniával.

Amikor... / Bogdán Zsolt

Van ebben az előadásban valami víztiszta, nemes egyszerűség és természetesség, amitől beszélni is nehéz róla. Olyan magától értetődő az egész. Bogdán Zsolt átszűri magán ezeket a történeteket, és úgy szólaltatja meg, hogy azt érezzük, másként nem is lehetne. Amikor pedig később újraolvassuk a novellákat, jó esély van rá, hogy sehogy máshogy, csak az ő hangján fogjuk hallani.

Visky András: Pornó – Feleségem története / Gyulai Várszínház, Kolozsvári Állami Magyar Színház

Játsszák: Imre Éva, Sinkó Ferenc. Díszlet és jelmez: Bocskai Gyopár. Zene: Cári Tibor. Koreográfia: Sinkó Ferenc. Rendező: Árkosi Árpád.

Gyulai Várszínház, Kamaraterem, 2020. augusztus 1.

Bartis Attila: Amikor… / Spektrum Színház

Öt Bartis Attila-novellából összeállította, a díszletet készítette, előadja és rendezte: Bogdán Zsolt.

Gyulai Várszínház, Kamaraterem, 2020. augusztus 2.