Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk –

Fölvetődnek olyan tipikus témakörök, mint a gyermekvállalás vagy a „kölcsönös beleegyezés” a szexuális aktusba fontossága…

Emlékszem a gyerekkoromból egy műsorra, Családi kör volt a címe. Színészek előadásában peregtek le előttünk a legkülönbözőbb családi drámák, majd szakértők elemezték a szereplők tetteit, döntéseit, melyek a krízis kialakulásához vezettek. Tudtam, hogy ez játék, de nem ez volt az oka, amiért különösebb megrázkódtatás nélkül néztem ezeket a történeteket, hanem, mert utána mindent ki lehetett vesézni, beszélni. S ha valamiről beszélhetünk, az már is kevésbé nyugtalanító.

Pálos Hanna és Jordán Adél / Fotók: Horváth Judit

Furamód hasonlóképp voltam a Szécsi Noémi regényéből (Egyformák vagytok) színpadra írt Egyformák vagyunk-kal is, noha ez az alig több mint félórás játék lényegében cselekménytelen, utána viszont kétszer annyi, tanulságos és tartalmas beszélgető-időt tölthetünk el a rendező Székely Krisztával, Jordán Adéllal és Pálos Hannával, az író Szécsi Noémivel, valamint az őket kérdező Ott Annával, a pesti Katona József Színház K:ORTÁRS sorozatában.

Huszonnégy óra 35 percben. Minden, ami lényeges, már megtörtént vagy majd eztán fog megtörténni. Egyetlen, időben elnyújtott képként jelenik meg a két negyvenes nő élete, a jogász Elzáé (Jordán Adél), és a történész Emé (Pálos Hanna). Ezek az életek hol fókuszban vannak, hol meg elmosódnak, egészen körvonaltalanná válnak. Pont úgy, ahogy az operatőr, mikor a kép saját méretét, hangját keresgéli a film/színház-i előadás elején, s objektívje élességét állítgatva, felülről pásztázza végig a sötét, monokrómban tartott színpadot. Talán az üres nézőtér is feltűnik egy pillanatra, én meg a tévé előtt ülve próbálom beazonosítani az állványzatot, a létrát, a reflektorokat… Vagy, ahogy nézőként eleinte fogalmunk sincs, hol vagyunk, milyen szituációban, hol zajlik a két főszereplő közti párbeszéd. De az elhangzó szavak, mondatok, a színésznők gesztusai eléggé konkrétak és élesek ahhoz, hogy előttünk álljon két zavaros, megrekedt, irányzékot vesztett nő hol tragikomikusnak tetsző, hol egészen groteszk belső drámája.

Jordán Adél

A produkcióban jó érzékkel keverednek a színház és a film műfaji sajátosságai, a képkivágások kiválasztásánál éppúgy, mint a színésznők megszólalásaiban. Sőt, marad extra tér a játék leleplezésére is anélkül, hogy zavaróak lennének a „köszönöm, átállhatunk a babaházra”, vagy a „Hanna, kapcsold le a lámpát” típusú munka-mondatok. Mindez szerves egységet alkot a Székely Kriszta „werk-film-színházi” rendezésében, melynek eredményeként létrejön az előadásnak egy olyan metaszintje, melyben egymás mellett, vagy inkább egymással átfedésben érzékeljük a lusta és kényelmes tehetetlenségben egyszerre fuldokló és kéjelgő Elzát és Emet, valamint a járványhelyzet miatt új műfajba-helyzetbe kényszerülő Jordán Adélt és Pálos Hannát. No meg persze az egész színházi világot. És magunkat.

Azon túl, hogy elhangzik jó néhány emblematikus mondat („peteéréstől peteérésig élek”, „sírhatnék én is, meghalt a nagyanyám”…), hogy fölvetődnek olyan tipikus témakörök, mint a gyermekvállalás vagy a „kölcsönös beleegyezés” a szexuális aktusba fontossága, a női kérdéseken keresztül olyan alapvető létkérdések hangosodnak ki a darabban, mint hogy milyen külső és belső tényezők akadályozzák az egyént abban, hogy célt, értelmet találjon az életének, még akkor is, ha egyébként támadást indítottak ellenünk... Ezek a kérdések nem nyomják el, inkább kordában tartják az anyagot, megteremtve a lehetőségét a hűvösebb fejjel történő átgondolásnak anélkül, hogy a rendező válaszokat akarna találni 35 percben.

Pálos Hanna és Jordán Adél

Az én anyagomat a fiam tartja kordában… A karanténhelyzet fokozódásának következtében ezen a héten ismét online oktatásban részesül, tehát célt vesztetten körülöttem köröz. Szörnyen unatkozik, és beszél. Egyfolytában. Én mondatról mondatra élek… Negyvenes nőként, anyukaként, kényszerátfedésben, ebédkészítés közben. Próbálok írni, meg élni. Nehéz. Hol a rendező? Vagy legalább a férjem? Eléggé lehetetlen vállalkozás. De azért kipréselek magamból valami hangzatosat, valami anyásat, hátha oldódik a szitu: édesem, ha nyűglődsz, az a te választásod. S ha végre elfoglalod magad valamivel, ami lelkesít, az is.

Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk

Technikai rendező: Török Marcell. Operatőr: Meister Natália. Vágó: Majszin Éva. Zeneszerző: Matisz Flóra. Hangmérnök: Párizs Misha. Fővilágosító: Lohár Antal. Látvány és jelmez: Pallós Nelli. Súgó: Boncza Anita. Ügyelő: Héricz Anna. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Székely Kriszta.

Szereplők: Jordán Adél, Pálos Hanna, Takátsy Péter, Bányai Kelemen Barna, Dankó István, Rujder Vivien.

K:ORTÁRS sorozat, Katona József Színház

Online bemutató: 2021. február 27.