Turbuly Lilla: Cipeli a hátán

Samuel Beckett: A játszma vége -

…egy élete elején álló generáció közvetíti a létezés totális értelmetlenségét.

Abszurd időket élünk. Mi lehetne hát a féléves színházbezárás után az első színházi élményünk, ha nem egy abszurd dráma? Esetleg az életünk abszurditását feledtető, de legalábbis kinevető komédia? A szombathelyi színház május 15-én mindkettőre kínált lehetőséget a nézőtereket védettségi igazolvánnyal a zsebükben (félig) megtöltő nézőknek. Délután Caragiale Farsangjának Mohácsi-féle átiratát, este pedig a Márkus Emília teremben A játszma végét adták.

beckett1Nagy-Bakonyi Boglárka és Major Erik / Fotók: Mészáros Zsolt

De maradjunk Beckettnél! Szigorú szerző, részletes utasításai sok mindenben megkötik a darabjait színpadra állító alkotók kezét. Ilyen A játszma vége díszlete is a két ablakkal és a két kukával. Ambrus Máriának mégis sikerült egyszerű eszközökkel olyan játékteret alkotni, amely egészen bizonyosan beleég a nézők emlékezetébe. A színpad padozatát és hátsó részét erős műanyagháló borítja, ebből készült a függöny is. Nem tudom, megegyezik-e a két anyag, de a narancssárgának ezt az erős árnyalatát hófogókon látni, ahogy hosszan elnyúlva, éles kontrasztot alkotnak a fehér tájjal. Ez a szín energiát és életerőt sugároz, így ellenpontozza a darab sötét tónusait. Látványban pedig Hamm középkék szemeteszsák-ruhájával és a zöld kukákkal áll kontrasztban. Hamm szüleinek Benedek Mari szürke kukászsákokból tervezett ruhát. Ebben a műanyagvilágban egyedül Clov visel textil öltözetet.

Erős rendezői döntés, hogy a két főszerepet Zsótér Sándor fiatal, pályakezdő színészekre bízta. Ahogy az előadás színvilága, ez is ellentart az élet- és világvégi szövegnek. Egyszerre kérdőjelezi meg és teszi még tragikusabbá ezt a történet nélküli történetet, amikor egy élete elején álló generáció közvetíti a létezés totális értelmetlenségét.

beckett2Major Erik

Nagy-Bakonyi Boglárka (Hamm) és Major Erik (Clov) kettősében van valami izgalmas össze nem illés. Nehéz eldönteni, hogy ez a rendezői koncepció része, vagy egyszerűen eltérő játékstílusukból ered. Hamm figurája (gesztusai, mimikája, hanghordozása) inkább a felszínhez mozog közel. Néha leolvad róla a fölényes máz, a kegyetlenség, ilyenkor egy-egy pillanatra megvillannak a mélyebb rétegek, a félelem, a szorongás és a megrendülés. Major Erik pedigviszi az előadást Clov keskeny, szenvedéstől meggörbülő hátán. Ez a Clov már az első pillanatban egy jelenség, és úgy tud jelenség lenni, hogy a színész közben elhiteti: ehhez semmit nem kell csinálnia, egyszerűen van benne egy láthatatlan kapcsoló, melyet átállított Clovra. És már meg is változott az arca, a szeme, máshogy simul a haja. A játszma vége statikus darab, hiszen a négy szereplő közül három mozgásképtelen, így a dinamikát, a mozgást Clov képviseli. Major Erik kap hozzá egy létrát, amelyre a legkülönbözőbb módokon mászik fel, húzza-vonja maga után. Clov sántasága, görbedt kérdő- és felkiáltójel testtartása is sokat hozzátesz ehhez a jelenséghez. Jó látni, hogy a fiatal színész szkénés, figyelemre méltó Woyzeck-alakítása óta töretlenül fejlődik.

Németh Judit Nell szerepében méltóságát, egykori fényét méltatlan helyzetében, kukalétében is őrző asszony. Szerémi Zoltán (Nagg) a kiszolgáltatottság és az alkalmazkodni kényszerülés képét teszi hozzá az előadáshoz.

beckett4Németh Judit és Szerémi Zoltán

Ambrus Mária és Ungár Júlia fordítása megőrizte a korábbi magyar fordítások címét. Az eredeti francia és angol címek (Fin de partie; Endgame) utalnak a sakkra. A játszma egyrészt Hamm és Clov viszonylatában zajlik, elszakadásról és elszakadni nem tudásról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, önként vállalt szolgálatról és a szabadulni vágyásról hallhatunk sehonnan induló és többségükben sehová sem tartó, az elszakadást, a lezárást lebegtető párbeszédeket. A játszma másik szintje lehet Hamm és szülei viszonya, majd következhet a lételméleti-filozófiai megközelítés. Zsótér Sándor rendezésében ezek a szintek egyenként szétszálazva és összefüggéseikben is tisztán kirajzolódnak. Már amennyire ez egy ennyire talányos, a nézőnek az értelmezésben nagy szabadságot adó szövegnél lehetséges.

A röviden kopogó mondatok, a nyelvi és mozgásbeli ismétlődések és a csendek a karakteres látványvilággal kiegészülve feszült, intenzív játékot eredményeznek. Így lesz A játszma vége a szombathelyi színház újraindulásának erős felütése, amelynek abszurditását érthetetlen és elbizonytalanító mindennapjainkban talán jobban is értjük.

Samuel Beckett: A játszma vége

Játsszák: Nagy-Bakonyi Boglárka, Major Erik, Szerémi Zoltán, Németh Judit.

Fordították: Ambrus Mária és Ungár Júlia. Díszlet: Ambrus Mária. Jelmez: Benedek Mari. Dramaturg: Ungár Júlia. Súgó: Papp-Ionescu Dóra. Rendező: Zsótér Sándor.

Weöres Sándor Színház, Márkus Emília terem, 2021. május 15.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu