Kutszegi Csaba: A Hegedűs D. király

Lear király

Jelenléte annyira erős, hogy akkor is érezzük, amikor nincs a színen.

Szeretem az elegáns és jó minőségű színházat. Zsámbéki Gábor Lear-rendezéséről már az első percekben ez a két jelző jut eszembe. Aztán ifjúkori emlékek tolulnak fel bennem, ezek vegyesek: kellemesek is, és nem túl örömtelik is.

A Lear friss bemutatója a Katonában egy klasszikus darab klasszikus megrendezése – ízléssel, mértéktartással, mindent átható igényességgel. Színészközpontú az előadás, de a legvégén a rendező diszkréten, ám félreérthetetlenül belecsempész egy kis jól elhelyezett aktuális áthallást. Ha gonoszkodni akarnék, azt írnám, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a kötelező iskolai színházlátogatásokon hasonló előadások nyújtottak nekem és kortársaimnak mély (de nem ritkán fárasztó) élményt, és hasonló (idősebbek által utólag megmagyarázott) áthallások keltettek bennünk furcsa izgalmat.

Lear Katona JGy 009 Tóth Zsófia és Hegedűs D. Géza / Fotók: Jókúti György

Klasszikusan megrendezett klasszikusokat azért is érdemes repertoáron tartani, hogy velük karbantartsák a társulatot. Nyilván nemcsak szimfonikus zenekarokra és klasszikusbalett-együttesekre igaz, hogy ahhoz, hogy jól játszanak 20-21. századi alkotásokat, élesben kell tartaniuk azokat a készségeiket is, amelyek leginkább klasszikus darabok hagyományos előadásain pallérozódnak. Nézőként is jólesik az értelmezhető cselekményszál fordulatain logikusan és motiváltan fejlődő karakterek felépülését követni, élvezni a kortárs, de veretes nyelvet (fordító: Nádasdy Ádám) és a színészek pompás beszédtechnikáját.

Ez a Lear minden bizonnyal sokunk emlékezetében mint Hegedűs D. Géza megérdemelt nagyelőadása fog rögzülni. Pedig a Vígszínház meghívott művésze csak az elmúlt néhány évadból is legalább féltucatnyi alakítását (főszerepét) helyezhetné be „a nagyelőadásaim” című képzeletbeli mappájába. Mégis ez a Lear a leginkább az ő előadása. Kiválasztása nyilván tudatos része Zsámbéki Gábor rendezői koncepciójának, hiszen mi másért hívta volna meg őt vendégművésznek egy olyan társulatba, ahol kitűnő választék kínálkozik a szerepre (főleg olyan rendezőnek, aki a „fiatal Lear” vagy a „női Lear” elképzelését preferálja).

Lear Katona JGy 165 Hegedűs D. Géza és Pelsőczy Réka

Azért Hegedűsé az előadás, mert Zsámbéki mintha az egészet – abszolút Shakespeare-hűen – köré rendezte volna. Ezzel azt is üzeni, hogy szerinte jelenleg a Kárpát-medence magyarul játszó színészei közül ő a legalkalmasabb a szerepre. Az ereje teljében levő, kitűnő színész helyt is áll a kihívásban: a feszes, jeleneteit tempósan váltó előadásban a kidolgozott karakterváltozások magasiskoláját mutatja be. A kezdeti, hatalmát kézben tartó magabiztos király és a végső, értelmét annyira visszanyerő, hogy rossz döntését és rettenetes tragédiáját még felfogó, teljesen összetört aggastyán között hihetetlenül nagy a távolság. Ezt a távot Hegedűs D. nem egyszerűen leküzdi, hanem módszeresen bejárja: fokról fokra alakul, jellem- és alakváltozásai motiváltak, egymásból következnek, egyik váltást sem, a zuhanás egyetlen stációját sem érezzük nála hiteltelennek, erőltetettnek. Jelenléte annyira erős, hogy akkor is érezzük, amikor nincs a színen.

Pedig az összes partnere is kiválóság. Sőt: még az egészen fiatalok, az egyetemi hallgatók is becsülettel kitesznek magukért, ritkább és rövidebb jeleneteikben kialakult karaktereket hoznak. Különösen igaz ez az Oswaldot játszó Ujvári Borsra, valamint a Bohócként bemutatkozó Katona Péter Dánielre. Tóth Zsófia Cordelia szerepében „egyszerű mai lányt” alakít, és bár eleinte kicsit visszafogottan jeleníti meg a legfiatalabb testvér szuverén karakterét és különb voltát, a végére szépen, éretten, hitelesen adja az apját őszintén szerető leányt.

Lear Katona JGy 024 Pelsőczy Réka és Ónodi Eszter

A másik két nővér erőteljesebb figuráját színesen és pontosan építi fel Ónodi Eszter (Goneril) és Pelsőczy Réka (Regan). Ha az eleganciát és a jó minőséget személyekre vonatkoztatom, kettejükre illik a legjobban. A megjelenésük, a jelmezük, a viselkedésük egyaránt elegáns. Még a nagyobb érzelmi kitöréseik, féltékenykedésük, gyűlölködésük közepette sem fordulnak ki úrinő mivoltukból. Nem úgy Keresztes Tamás. Edgar (Gloster gróf fia) szerepében az elüldöztetése után figurájának minden kialakított ismérve hatalmas ellentétet képez korábbi önmagával – így fejezve ki a lecsúszottak uralkodó osztályhoz viszonyított helyzetét. A bevádolt, tönkretett Edgar meztelen, egy szál ágyékkötőben koldul, zavarodottan viselkedik, mozog és beszél. Keresztes, az extrém-expresszív alakok megformálásának nagy mestere szabályosan lubickol a szerepben.

Hasonlóan telibe találja Tasnádi Bencét Edmund figurája. A gátlástalan, aljas cselszövőt, az irritáló pofátlanságot, a tenyérbe mászóan pimasz képű és modorú törtetőt immár nagy rutinnal, és ezúttal is prímán adja a fiatal színész. A többi szereplő is erős, megbízható játékos. Egyaránt míves, elmélyült munka eredménye Bezerédi Zoltán Gloster grófja, Bányai Kelemen Barna Kentje, Rajkai Zoltán Cornwallja, Kocsis Gergely Albanyja, Dankó István Lovagja és Bán János Öreg bérlője.

Lear Katona JGy 039 Tasnádi Bence

A mának szóló üzenetet a végén Keresztes Tamás fogalmazza meg Edgarként – félreérthetetlen nyomatékkal, diszkrét érthetőséggel a közönségnek címezve: „E súlyos időknek meg kell felelnünk: / ne illem vezessen, csakis a lelkünk.” A Kádár korban egy ilyen záró gesztus azért maradhatott (esetleg) benne az előadásban, mert a rendszervédő hivatásos ideológusok általában nem értették a színház nyelvét. Ma meg már nem akad fenn rajta senki, még az sem, aki érti. Mert egyszerűen megszoktuk, hogy legalább a végére mindig kell valami: vörös farok, katartikus remény vagy értelmiségi jó tanács aktuális helyzetben.

William Shakespeare: Lear király (Katona József Színház)

Fordította: Nádasdy Ádám. Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Szakács Györgyi. Világítás: Bányai Tamás. Dramaturg: Török Tamara. Zene: Keresztes Tamás. Súgó:    Schaefer Andrea. Ügyelő: Héricz Anna. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Zsámbéki Gábor.

Szereplők: Hegedűs D. Géza, Ónodi Eszter, Kocsis Gergely, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Tóth Zsófia e.h., Kelemen Barna, Bezerédi Zoltán, Keresztes Tamás, Tasnádi Bence, Dankó István, Bán János, Ujvári Bors e.h., Szécsi Bence e.h., Gloviczki Bernát e.h., Katona Péter Dániel e.h., Jakab Balázs e.h.

Katona József Színház, 2021. június 15.                    

 

© 2016 KútszéliStílus.hu