Jordán Adél / AlkalMáté Trupp -

Ez a tizennégy év most, a Jordán Adélról készült előadással véget ért.

Tizennégy év alatt kamasszá nő egy gyerek. Öregecske lesz az autónk, matuzsálem a kutyánk. Kétszer kicserélődnek a sejtjeink. Eltelik egy fél emberöltő, kibírunk három és fél kormányzati ciklust, és jobbára még csak a kamatok fogynak a lakáshitelünkből.

Tizennégy év alatt egy színművészetis osztály tagjai mögött (fejenként mindössze évi két bemutatóval számolva) legalább háromszáz főpróbahét és premier, ki tudja hány társulat, szerződtetési időszakos gyomorremegés és szabadúszóként töltött év, örömmel fogadott és csalódásként megélt szerep áll. Tizennégy év alatt lehet házasodni és elválni, gyereket szülni vagy nem szülni, szülőt, nagyszülőt eltemetni, pályát váltani és visszatérni. És biztos pontként nyaranta újra összejönni, egymásról, egymással színházat csinálni. Az AlkalMáté történetét most nem idézem fel, ha akad olyan olvasó, aki nem ismeri, itt megtalálja.

Jordán Adél és Mészáros Máté / Fotók: Toldy Gábor

Ez a tizennégy év most, a Jordán Adélról készült előadással véget ért. A sorozatzáró epizódoknak kijáró figyelem és érdeklődés övezte. Ez jó. Az már kevésbé, hogy a róla megjelent cikkek jelentős része egyetlen jelenetét emelte ki címben, leadben, amelyről csak annyit írok, hogy rendezői és színészi szempontból is telitalálat: hogyan lehet klasszikus, időmértékes versformával és eposzi toposzokkal elemelni és igaznak megmutatni valamit, amit közéleti adok-kapokjaink a sárba rántottak.

Az előadás különben nem indul könnyen. A Benczúr kert ingatag és kényelmetlen székein ülve találgathatjuk, miért is a lassú, mesélős indítás – aztán persze kiderül, hogy hősünk a már említett eposzi kalandok sorát kénytelen bejárni az önmagára találásig. Kálmán Eszter célzottan kaotikus összbenyomást keltő színpadterve jól illik ehhez a mesélős alapszituációhoz. Egyszerre idéz színházi tereket (díszletraktárt, színpadot, nézőteret) és azt a mesebeli padlást, ahol minden megtörténhet.

Járó Zsuzsa, Jordán Adél és Mészáros Béla

Mindig kérdés, hogy van-e ideális határpontja ezekben a felvállaltan egy színészről szóló előadásokban a kitárulkozásnak, ha az a családtagokat, szerelmeket is érinti. Jordán Adél esetében ez különösen így van.Ő az osztálynak éppen az a tagja, akinek az egész életét születésétől kezdve a színház határozta meg, így azok a jelenetek, amelyek az osztálytársak esetében a (civil) családról, szülőkről szóltak, nála a színházról is szólnak, hiszen majd’ minden családtagja ebben a közegben él. Azt pedig, hogy édesanyja, Lázár Kati bőrébe bújni szinte garantált siker, már a Fenyő Iván-előadásból is tudjuk, ahol éppen Jordán Adél „festett” róla egy remek miniatűrt. Itt Mészáros Máténak jut ez a hálás feladat.

Ha már egyéni bravúrok: nem hagyható ki Dömötör András Máté Gábor karikatúrája. Az osztályfőnök-rendező megidézése az AlkalMáté-előadások visszatérő eleme és egyik fénypontja. És mivel a végéhez közeledünk – jöhet egy rekeszizom-fájdítóan mulatságos szeppuku – jelezve, hogy ez már tényleg az utolsó fejezet.

Mészáros Béla, Dömötör András, Mészáros Máté, Máthé Zsolt, Jordán Adél, Szandtner Anna, Czukor Balázs

DargayMarcell zenéje és a dalok (Máthé Zsolt szövegeivel) most is ütnek, a kezdetben komótos ritmus gyorsul.

Egy-egy jelenet erejéig visszatérnek a főiskolás évekhez, sőt, a nagymama megidézésével még a holokauszt korszakáig is visszalépnek. Többségük azonban már a felnőtt, pályával, társválasztással, gyerekneveléssel teli évekről szól. Hogyan nem kellene a szülők nyomába lépni, ami a gyereknevelést a színház árnyékában illeti? Főleg, ha szembejön egy fontos szerep. Hogyan lehet megtartani, vagy éppen elengedni, aki mellénk szegődött? Milyen kapaszkodókat, mankókat keresünk, ha valahogy elvesztettük önmagunkat? És ezek már olyan kérdések, amelyekkel a néző is azonosulni tud, legyen bár informatikus vagy közgazdászból lett kézműves pék. Amikor pedig a végén az Idő van azonos című, híres dalát éneklik, biztos vagyok benne, hogy minden kényelmetlen széken imbolygó néző, aki elért a „talán mégsem vagyok halhatatlan” életszakaszig, velük együtt énekli magában, hogy igen, „idő van”.

Jordán Adél

AlkalMáté Trupp

Játsszák: Czukor Balázs, Dömötör András, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Vajda Milán.

Látvány: Kálmán Eszter. Zenei vezető: Dargay Marcell. Zenei munkatárs: Hock Ernő. Dalszöveg: Máthé Zsolt. Rendezőasszisztens: Mátis Inez. Rendező: Máté Gábor.

Benczúr kert, 2021. augusztus 6.