Ledarálták, nem tűnt el

Beszélgetés az „Írta és rendezte”-sorozat újabb bemutatójáról -

Turbuly Lilla: Villám gazdit keres – Jurányi ház, 2021. november 14.

A történet szerint egy kiskutyát kitesznek az erdőszélen. A kutyamama mellől ragadja el őt a gazdi, s hagyja sorsára. A kutyus a sűrűben egy sündisznóval, egy aranysakállal s egy vadmacskával találkozik, majd pedig egy házi macskával és egy embergyerekkel, akinél új otthonra lelhet. A sakál ezen a ponton újra felbukkan a mesében, de a kiskutya sikeresen elijeszti a betolakodót. A bemutató után két kritikus, Szoboszlai Annamária és Hajnal Márton, valamint egy író, Gáspár-Singer Anna beszélgetett felnövésről, terápiáról, identitásról – valamint felmosó mopról, reszelőről és húsdarálóról.

Szoboszlai Annamária: Hogy éreztétek magatokat az előadáson?

Hajnal Márton: Én annyira jól, hogy úgy éreztem, mintha nem is felolvasószínházban ülnék, hiszen erősen érvényesült a rendezés, a színészek pedig önreflexív módon reagáltak arra, hogy ez itt egy felolvasószínház.

1

Duna Orsolya és Matola Norbert / Fotók: Zalai Szilveszter

Gáspár-Singer Anna: Én is nagyon jól éreztem magam. Noha nem bábok, hanem hétköznapi tárgyak jelentek meg a színen, a tárgy-animációval kiegészített szövegnek hála, teljes előadásélményt nyújtott az est, s emellett a szövegen is jól szórakoztam.

Szoboszlai Annamária: Milyen természetű mesének látjátok Turbuly Lilla írását?

Gáspár-Singer Anna: A klasszikus mesei szabályokat követi. Megjelenik benne a hármas szám, mivel a főhős három vadállattal ismerkedik meg, klasszikus megoldás a próbatételek sora is. A találkozásnak a sünnel kitüntetett szerepe van, mivel a próbatétel végén tőle még jutalmat is kap: egy sündisznótüskét. Mindeközben az alapszituáció tragikus, mert a mese az anyja elvesztésével kezdődik, ebből kell kimozdítani a főszereplőt. Összegezve, a mese bizonyos értelemben klasszikus, de a valósághoz is erősen kapcsolódik. A klasszikus mese motívumait felhasználja, de azáltal, hogy egy új otthon, új család megtalálása a cél, a nézőpont realista. Emiatt felnőtteket is meg tud szólítani.

Hajnal Márton: A meseszerűséget és a hármas próbatételt – mely persze a felnőtteknek is érdekes lehet – azzal egészíteném ki, hogy nem feltétlenül az egyszerű megoldásokat választotta a történet. Nem adta magát, hogy a következő próbatétel mi lesz, és az sem volt világos, hogy pontosan milyen állomásokon kell végigmennie ennek a kiskutyusnak. Egy felnőttnek ilyen szempontból válik érdekessé a dolog, ugyanakkor a megoldandó probléma és a karakterek nagyon egyszerűek. Véleményem szerint az anya és az új gazda keresése összefügg egymással, az anya elvesztése áttűnt a gazda keresésébe, annyira, hogy az anya hiánya gyakran el is tűnik, mert ez egy mese, és a két dolog egymásra kapcsolódott. Tetszett, hogy a valahova tartozás mint érték fontossá vált benne, szemben az erdei függetlenséggel, vagánysággal. A másik pedig, hogy a kiskutya fejlődési folyamatának a része lett a süni mondata, mely szerint ő egy okos, bátor kiskutya. A kutyus ezt minden próbatétel alkalmával elismételte, mintegy magába építette, hogy az okosság és a bátorság benne identitássá váljék. Így lett belőle a történet végére tényleg okos és bátor kiskutya, aki képes arra, hogy elűzze a sakált. Tehát az otthon-, anya- és a családkeresés mellett ez egy felnövés-történet is.

3

Szoboszlai Annamária: Gondolkodtatok azon, hogy miért épp ezzel a három állattal találkozott a kiskutya?

Hajnal Márton: A süni támogató karakter, de nem tud az anyuka vagy a gazda helyére állni, nem tudja szeretni a kiskutyát a tüskéi miatt. A sakál magatartása ennek az antitézise, mert támadja a kiskutyát, illetve ki is akarta használni őt. A vadmacska pedig mintha a kettő ötvözete lenne: segíti a kutyust. Ez már egy harmadik fokozat, mert nem akarja őt kihasználni, viszont nem is tudja szeretni. Valamit valamiért alapon van a kutyussal. De erre mondom én, hogy nem egyértelmű, hogy az egyes állomások/találkozások mit jelentenek. Én ezt inkább pozitívumként említem, mert így felnőtteknek sem kiszámítható.

Gáspár-Singer Anna: Amennyire különbözőek voltak ezek az állatok, a találkozás velük annyiféle magatartást kellett hogy mozgósítson a kiskutyában. A sün rejtőzködése és téli álma szembesíti a kutyust a magára maradottságával. A sakállal szemben kifejezetten bátornak, a vadmacskával szemben leleményesnek kell lennie. A darab végén pedig saját árnyékát is átlépi. Kezdeményezővé kell válnia ahhoz, hogy lehetséges, új otthonából elkergesse a sakált. Ez valóban egy fejlődés- és felnövés történet, hisz a főhősnek meg kell tanulnia, hogy különböző helyzetekben különbözőképpen viszonyuljon a külvilághoz.

Hajnal Márton: Noha egyre leleményesebbnek kell lennie, a benne élő kedvesség és jóság állandó. A sün talpából kihúzza a tüskét, de ami még fontosabb, hogy a sakálhoz nem csatlakozik, mert nem akar más állatoknak ártani.

Szoboszlai Annamária: Láttok-e ebben a történetben terápiás mesei vonalat?

Gáspár-Singer Anna: Amíg néztem, nem jutott ez az eszembe. Talán a fejlődéstörténet, az otthon- és anyakeresés miatt megvan ennek is a lehetősége, ugyanakkor egyszerű meseként élvezhető.

42

Hajnal Márton: Ugyan egyszerűek a karakterek, de képesek rávilágítani megmutatott komplex problémákra. Ott van például a rossz gazdi, de a süni rögtön mondja a kiskutyusnak, hogy nem minden gazdi ilyen. Vagy, a házi macska nem igazán akarja befogadni a kiskutyust, mert félti a privilégiumait, de a kislány igen. Ezt én nem hívnám terápiásnak, de egy ilyen mese után jót lehet beszélgetni egy kisgyerekkel arról, hogy ő mit gondol, az egyik gazda miért akarta befogadni, a másik meg miért tette ki a házából a kutyát. Tehát fejlesztő aspektusa lehet a mesének.

Gáspár-Singer Anna: Továbbá felfűzhető a mesére az identitás keresése és megtalálása is. Ezek a vadállatok, a sakál és a vadmacska folyamatosan általánosságokat szajkóznak, mint pl. „mi vagy te?, kis kutyamutya”. Mintha kifejezetten a kutya önbizalmát akarnák megtörni. Ezért is mondtam az előbb, hogy saját árnyékán kell túllépnie ahhoz, hogy végül képes legyen elhinni, hogy ő kellhet valakinek, hogy őt is lehet szeretni, hogy otthonra találhat.

Hajnal Márton: Egyébként a süni is, bár jóindulatúan, de fiatalúrnak és Önnek szólítja a kiskutyát, tehát itt is feltűnik az identitás-kérdés. Egyébként, ha jól emlékszem, Villámon kívül csak a süninek volt neve. A sün bemutatkozott, plusz foglalkozását is említette. Érdekes, hogy három stáció van, de a sün mind a jótékonysága, mind csomó más miatt kiugrik ebből a hármasból.

Gáspár-Singer Anna: A sakálnak nincs neve, de úgy határozza meg magát, mint „holdra vonyító aranysakál”. Az identitás szempontjából fontos, hogy a kiskutya a történet végén nevet kap, addig a külső jegyek alapján csak egy kis fehér puli.

Szoboszlai Annamária: A darab nyelvezetét milyennek találtátok?

Gáspár-Singer Anna: Nagyon jól szórakoztam, élmény volt a szöveg. Mind a gyerekeket, mind a felnőtteket megérinti a nyelvezet. Olyan kiszólások vannak benne, mint például a „szívének legkedvesebb hancúrmancúrkája”, „dorombgép”, „pamlagcica”. Itt említendő a sün bemutatkozása is, mely szerint ő egy „okleveles rovarász”. Ezek viccesek. Ahogy a tárgy-animációnál megjelent a leleményesség, úgy a nyelv is nagyon leleményes. Csomószor nevettem.

21

Hajnal Márton: Szépen megmunkált, inkább irodalmi, mint színpadi a szöveg azzal együtt is, hogy a tárgyi leleményesség, a „húsdaráló” szintjét semmi sem tudta megütni. Ahogy ledarálták azt a szalámit…

Szoboszlai Annamária: Említettétek, hogy teljes színházi élményt nyújtottak a zalaegerszegi Griff Bábszínház művészei, Duna Orsolya és Matola Norbert, noha nem bábokkal, hanem animált tárgyakkal dolgoztak. A szöveg és a megvalósítás viszonyában hogyan látjátok az előadást?

Hajnal Márton: Először zavarba jöttem a hétköznapi tárgyakból megszületett szereplőktől (pl. amikor a felmosó mop fehér kis pulikutyává változott), meg az önreflexív utalásoktól. Nekem kellet 10-15 perc, hogy magára a szövegre tudjak figyelni, ha már felolvasó színházi előadáson ülök, ahol elsősorban a szöveg a főszereplő. Pillanatok alatt beszippantott ugyanis, ahogy reflektáltak arra, hogy itt nem lesznek „rendes” bábok. Ezek után nekem már fura elképzelnem mindezt „klasszikus” előadásként, klasszikus körülmények között. Remekül működtek ezek a hétköznapi tárgyak, már csak azért is, mert különböző tárgyi szintekről érkeztek a szereplők: a kidobott kutyus a szutykos felmosórongy, a vadállatok a konyhai reszelő és aprító eszközök, míg az új otthont ruhadarabok jelenítik meg. Ez van annyira ötletes és szórakoztató, hogy elvigye a figyelmem a szövegről.

Gáspár-Singer Anna: A nézőben erős várakozást idézett elő az indítás, a bábnélküliség, az eszközkeresés, a slapstick comedyket idéző esünk-kelünk pedig késleltetően hatott. Az ember egyre jobban várta, hogy szülessen meg végre a főszereplő kiskutya. Onnantól kezdve, hogy összerakták őt a mop-ból, beszippantott a dolog. Én elhittem minden tárgyról, hogy pontosan az, amit meg akar jeleníteni. Vannak kedvenceim. Amikor pl. a sünnek viszketett a tüskéje, akkor lereszelték az almát. A másik, ami már szinte horrorba visz át, amikor a sakált megtestesítő konyhai húsdarálón ledarálják a párizsit, az áldozatok szétmarcangolásának metaforájaként. Sőt, még darál hozzá egy kis paradicsomot is, hogy véres legyen. Hasonlóan ötletes, mikor a sakált egy mobiltelefon fényével vetett árnyék festi a falra, félelmetessé növesztve alakját.

Hajnal Márton: A színes szövegkönyvet is sokszor beépítették az előadásba, hol avarként, hol folyóként.

51

Szoboszlai Annamária: Van-e olyan rész ebben a szövegben, illetve a produkcióban, amin érdemes lenne még tovább dolgozni?

Hajnal Márton: Egyetlen, nagyon banális gondolatom, hogy a három próbatétel után – süni, sakál, vadmacska – újra egy (házi) macska következik. Lehet, hogy valamelyik macskát lecserélném másik állatra…

Szoboszlai Annamária: Igen, bár van ebben egy „tükörképiség”: a sakálnak megfeleltethető a kiskutya, a vadmacskának a házi macska, a sündisznónak a kislány.

Hajnal Márton: Igen, el tudom képzelni, hogy ez Turbuly Lillának is eszébe jutott, s hogy szándékos volt részéről a döntés. De ez a tükörképiség megbillen ott (vagy legalábbis meglepő), amikor a sakál a történet végén mint fenyegető lény visszatér. Egy egyszerű meseszerkezettől ez meglepő, mert egy ponton mégsem követi az egyszerűséget. Ehhez hasonló az a mozzanat, hogy a három erdei próbatétel után még jön egy negyedik is, a házi cica képében, akit meg kell győznie. Tehát az egyszerű meseszerkezethez picit zavaró furcsaságok társulnak. Ilyenkor a néző hirtelen nem tudja, mire is számítson.

Gáspár-Singer Anna: Ha ezeket az állatokat egymáshoz képest tükörként is értelmezhetjük, akkor az látjuk, hogy tele vannak választásokkal, és ezek egymással ellentétes választások. Például a vadmacska mindig hangsúlyozza, hogy ő a vad életet választotta, ő nem akar kapcsolódni és kötődni, míg vele szemben a házi macskának van otthona és gazdája, s azért nem akarja, hogy a kiskutya velük lakjon, mert nála pedig az abszolút kötődés és kisajátítás működik. Ezek választások. Engem ezért nem akasztott meg a dolog.

Hajnal Márton: Végül még szeretném hozzátenni, hogy nagyon szerettem a színészek alakítását. Nagy energiákkal dolgoztak, rengeteg ötlettel. Látszott, hogy ez egy felolvasószínház, de megtanulták a szöveget, ha azt a jelenet valamiért megkívánta.

Villám gazdit keres

Villám: Matola Norbert. A Kislány és a többi szereplő: Duna Orsolya.

Művészeti munkatárs: Zalai Szilveszter. Írta és rendezte: Turbuly Lilla.

„Írta és rendezte” – szcenírozott olvasószínházi sorozat, 4. rész

Jurányi Ház, 2021. november 14.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu