A Vadász Esélye – Szerb Antal Színház: 999 -

Nem a történetek jellemzik az előadást, hanem a nyomasztó atmoszféra.

Állandósult a krízis. Túl sokan vagyunk a földön. Születésszabályozás kellene. Elviselhetetlen a meleg. Szenteste besüt a Nap az ablakon. A klímaváltozás fenyegető rémétől szabadulni komoly erőfeszítést kívánna tőlünk, amelyre (nagyon úgy tűnik) nem vagyunk készek. A félelem uralkodik a mindennapokon, de az egyes embereken máshogyan látszik a rettegés. A szorongás az utóbbi két évben alapvető jellemvonásunkká lett, és nemcsak a Covid miatt. Az előadást nem egy fenyegetettség érdekli, hanem az általános félelem.

A Vadász Esélye és a Szerb Antal Színház 999 című, enigmatikus produkciója a Trafóban látható. A talány a feketében és szürkében játszó színlaptól kezdődik, amelyen sem a társulatok, sem a fellépők nevei nem szerepelnek.

Folytatódik a mozaikos szerkesztésű előadással, amely nem ad biztos fogódzókat a nézőjének. Több történet elevenedik meg a színpadon, de a lappangó és a nyílt kétségbeesés váltakozva uralja a színpadot. Nem a történetek jellemzik az előadást, hanem a nyomasztó atmoszféra. Ezt utóbbihoz sokat tesz hozzá a vizualitás.

A Szőke Zsuzsi tervezte sivár színpadi falanszter műanyaggal határolt falainak áttetszőségével, átjárhatóságával többféle asszociációra ad lehetőséget. Az ember, vagy annak sziluettje állandóan látható. A nézővel szemben elhelyezett hosszanti falon túl homályos alakok tűnnek fel. Addig is sejtjük a nehezen kivehető alakjukat, amíg a színpadra nem érnek. Soha sincsen teljesen világos a színpadon, a Nap sugarai messze járnak.

Először magára az összeomlásra gondolhatunk, amelyről annyit hallunk mostanában. A műanyag keretezte téren kívül semmi sincsen már a világon. A katasztrófát átvészelt néhány ember próbál igazodni a megváltozott a körülményekhez. Az anya szeretné felnevelni a gyerekét, de erre már nem nyílik lehetősége.

Kivétel nélkül eljön az idő, amikortól lehetetlen titkolni a félelmeket. Ilyenkor nincsen tovább, mert megmutatkozik az aggodalommal terhes lélek. Kapcsolódási kísérletek történnek. Az előadás komoran abszurd vonásai azok a pillanatok, amikor a karakterek próbálnak úgy viselkedni, mintha a világon még minden a régi lenne.

Izgalmas olvasata lehet az előadásnak a laboratóriumnak berendezett tévéstúdió. A túlélő realityben az ember többféle fénytörésben, különböző traumatikus helyzetekben kénytelen megjelenni. Ezt az interpretációt erősíti a hiányos színlap is, amely idézi dr. Zágoni Miklós fizikus Az emberi tevékenység és a klímaváltozás című írásának néhány passzusát. A tápot a sejttel állítja szembe a citátum.

András Gedeon és Csépai Eszter

A színlap fotóján szigorúan művi a környezet. Fentről műtőlámpa világítja meg az asztalt. A sejtek megállíthatatlanul növik tele a fém asztalra helyezett, átlátszó falú tálkát. A tápnak és a térnek egyre kevesebb a helye a lombikban. Ez alapján a 999 központi metaforája annak beláttatása a nézővel, hogy az ember a sejt, a tápanyag pedig a Föld gyorsan merülő erőforrásai. Az előbbiek sohasem adják abba az osztódást, és egymásra nőve többrétegű sejtrendszert hoznak létre. A sejt makacsul pusztítja saját környezetét.

Kozma Gábor Viktor, aki nemcsak rendezte, hanem a főszerepet is játssza, az előadás médiuma. Ő a 999. lépés előtt álló sejt. E lépés után éppen fele arányban lesznek a lombikban a sejtek és a tápanyagok. Kozma figurájának kísérletét látjuk az idő megállítására. Az utolsó pillanatokban felvillannak előtte képek a múltból – ezek a történetek láthatók a színpadon.

Az elgondolkodtató, és az apokalipszis közhelyeit kerülő 999 műfaja szerint sci-fi. Az abszurd hideglelős, kegyetlen humorához azonban több kellene. Nincs bátorsága a rendezőnek az egyöntetű drámiaságot a szorongató humortól elválasztó vonalon túl játszatni a szituációkat. Összességében a 999 ötletes sztorijai nem sokkal járnak előttünk az időben. Egy hosszas folyamat végén vethetünk egy utolsó pillantást a múltba. A jövőt meg jobb nem kutatni.

999 (A Vadász Esélye – Szerb Antal Színház)

Dramaturg: Kiliti Krisztián. Látványterv: Szőke Zsuzsi. Maszk: Huszár Kató. Zeneszerző: Pásztor Márk. Asszisztensek: Ágh Barbara és Balla Anett. A rendező munkatársa: Bélai Marcel. Rendező: Kozma Gábor Viktor

Játsszák: András Gedeon, Balogh Fanni, Csépai Eszter, Kozma Gábor Viktor, Szekeres Blanka, Zádor Fanni.

Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2021. november 20.