Teremtmények / Katona József Színház

Más lenne a robusztus testalkatú, meztelen Rába Rolandot a Teremtmény szerepében filmen, biztonságos távolságból nézni…

Tárnoki Márk először kapott lehetőséget, hogy a Katona József Színházban élőben rendezhessen. Okkal, hiszen bizonyított már a regényből monodrámává átgyúrt, kitűnő Pillangóval; rendezett jól működő operettet (Sybill); láthattunk tőle több, bátran kísérletező előadást (Hagyaték, A per) – és a Katona idei K:ORTÁRS című online sorozatában ő jegyzi az igen sikeres, háromrészes Szavalóversenyt.  

Most ismét egy regényhez nyúlt, Mary Shelley műfajteremtő művét, a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt sűrítette mindössze 80 percbe – felemás eredménnyel.

Rába Roland / Fotók: Horváth Judit

Az előadásnak kétségkívül van atmoszférája. Ehhez nagyban hozzájárul Giliga Ilka látványvilága. Mi, nézők úgy ülünk a nézőtéren, mintha egy hajóban lennénk, és az alsó szint egymástól elkülönülő rekeszeiből néznénk a fedélzeten zajló játékot. Szemmagasságban a színészek lába van, akik nemcsak a terem első részében játszanak, hanem a nézőtéri rekeszek közötti térben is. Fehér leplek az oldalfalakon, a néhány berendezési tárgy szürke és fémszínű . Nemcsak az északi-tengeri jelenetek, de az egész játék alaphangulatát megadja ez a hideg, üres tér.

A történetet – Hajós Zsuzsa átiratában – sajátos flashback-technikával mesélik el. Az Északi-tenger jégfogságában rostokoló hajóskapitány (Elek Ferenc) talál rá a teremtményét kereső Frankensteinre (Bányai Kelemen Barna), aki elmondja neki a történetét. De ezen a kereten belül is előbb értesülünk a következményekről, mint az azokhoz vezető folyamatról. Így bizonyos jeleneteket újra látunk, csak más szemszögből.

Bányai Kelemen Barna és Rába Roland

Hogy milyen alapgondolatra épül fel az előadás, az világosnak tűnik, még úgy is, ha nem olvassuk el hozzá a színlapot. Frankenstein teremtménye, ahogy a hajóskapitány is, egyszerű(nek tűnő) dolgokra vágynak: társra, barátra, megértésre. Egyikük csendesen, sokáig várakozva, másikuk a maga egy tömbből faragott termetének és természetének megfelelően vadul és erőszakosan. „Milyen feltartóztathatatlanul válunk azzá, amik végül leszünk…” – ahogy a színlap mondja.

Amitől ez az előadás (nyilván tudatos rendezői döntés nyomán) biztosan kívül esik sokak színházi komfortzónáján, és amitől még megrögzött színházba járóknak sem jó nézni, hogy ezt az „azzá válást” színházhoz mérten meglehetősen naturalista módon mutatja meg. Nyilván más lenne a robusztus testalkatú, meztelen Rába Rolandot a Teremtmény szerepében filmen, biztonságos távolságból nézni, mint karnyújtásnyira, a nézők feje fölé emelkedve. Miközben színészi játéka a mesterség oldaláról nézve is lehengerlő. Még azt is eléri, hogy a végére megérezzük a Lény iszonyatos magányát, és egy kicsit megsajnáljuk érte.

Tóth Zsófia és Szécsi Bence

Nehéz dolga van mellette a többi színésznek, hiszen óhatatlanul magának követeli a néző figyelmét. Elek Ferenc önironikus hajóskapitányának van módja a Teremtménytől függetlenül létezni, megszólalni, a többi szerep főleg a hozzá való viszonyulásról szól. Bányai Kelemen Barna Frankensteinjének így marad az elborzadás és a rettegés, hogy kit szabadított a világra. (Nem véletlen, hogy ebben a változatban nem is ő a címszereplő.) Mindenki hozza a tőle megszokott minőséget: Pálos Hanna Frankenstein menyasszonyaként, Bezerédi Zoltán több szerepben, amelyek közül a vak öreg azért is érdekes karakter, mert ő az, aki nem „első látásra” ítél. Tóth Zsófia két szerelmes nőt és egy, magát férfi matróznak kiadó, viselős asszonyt is játszik, Szécsi Bencének is három szerep jut. Mindkét fiatal színész tehetséggel és érezhető ambícióval kapcsolódik a társulathoz.

Elek Ferenc, Bezerédi Zoltán és Szécsi Bence

A cím többes száma utal arra, hogy az alkotók szándéka túlmutat Frankenstein egyetlen művén, az emberi természetről, alapvető vágyainkról, eleve elrendeltségről, megváltatlanságról is szólni akarnak. A többes szám utal a hajón megszülető kisbabára, egy új, ki tudja, milyen tulajdonságokkal, életúttal született teremtményre. Nyugtalanító és kellemetlen előadás született a Kamrában, és ez valószínűleg nem áll távol Tárnoki Márk rendezői szándékától. Ez a fajta direkt megmutatás azonban kontraproduktív is, hiszen kikapcsolja a nézői képzeletet, és némi ellenkezést is kelt a ránk kényszerített direktség miatt. A Pillangó jelzésekkel és szöveggel megidézett világa sokkal nagyobb szabadságot hagyott a nézőnek. Gyanítom, többségünkhöz az a megközelítés áll közelebb.

Teremtmények / Katona József Színház

Mary Shelley Frankenstein című regénye alapján írta: Hajós Zsuzsa.

Játsszák: Bányai Kelemen Barna, Rába Roland, Pálos Hanna, Elek Ferenc, Bezerédi Zoltán, Szécsi Bence és Tóth Zsófia.

Látvány: Giliga Ilka. Jelmezkivitelező: Böhm Katalin. Dramaturg: Fekete Ádám. Zene: Baráth Bálint. Hang: Wirth Tamás. Fény: Lohár Antal. Súgó: Fejes Vera. Asszisztens: Hornung Gábor. Rendező: Tárnoki Márk.

Katona József Színház, Kamra, 2021. december 18.