Gangaray Youth Ensemble: Fragments; Senga Dance Projekt: Párhuzamos dimenzió / Bethlen Téri Színház -

A Párhuzamos dimenzió hatásaiban rokona az előző este egyik-másik kisebb etűdjének.

A Gangaray Youth Ensemble névre hallgató formáció programja fontos továbbtanulási és megmutatkozási fórumot jelent a tánciskolákból frissen kikerült hallgatók számára. Ennek keretein belül fellépési lehetőséget is kapnak. A produkcióikból készült összeállításnak lehetett szemtanúja az, aki március 11-én ellátogatott a Bethlen Téri Színházba.

Mivel a beszédes elnevezésű Fragments öt rövidebb, önálló etűdből álló programot takar, nehéz lenne egybefüggő előadásként tekinteni rá, de ezt valószínűleg a szervezők sem kívánták senkitől. Ennek megfelelően az egyes darabokat a maguk tömörségében is érdemes önálló egészként kezelni.

Az első, a Lost (in) life leginkább a felhasznált háttérzaj okán ragad magával: az ugyanis nem más, mint a budapesti metróban felvett természetes emberi tömeg morajlása. Izgalmas kísérlet erre koreográfiát alkotni, az eredmény látványos, egyúttal felveti a kérdést, hogy vajon van-e ritmusa az életnek. Az eleinte külön utakon mozgó három táncos egy adott pillanatban azonos koreográfiát kezd el táncolni, ez pedig az addigi látszólagos esetlegesség után kifejezetten meglepetésként hat. A hirtelen egymásra találás arra utal, hogy már az azt megelőző külön utakon megteremtődött a szereplők saját belső ritmusa, még ha ez a nézőnek az első pillanatban nem is tűnt fel.

A Lost (in) life kísérlete mindenképpen megérdemelne egy, az itt látható kb. 15 percnél hosszabb továbbgondolást is. Az ezt követő Fake reality című szóló már koncepciójában is szándékosan elveszettebbnek tetsző darab: a táncos főhőse minden dinamizmusával együtt is feszült, zavart állapotot jelenít meg. A sugallatos cím egy étkezési zavarokkal kínlódó táncosra utal, akinek a szerveuete az étkezéssel és a tánccal egyaránt küzd. A Fake reality által megjelenített figura kitartóan egyensúlyozik precizitás és fájdalom határán. Az este harmadik etűdje, a Virtti egyértelműen a legdinamikusabb darab, még azzal együtt is, hogy a hangháttere tartogat némi meglepetést: a koreográfia jórészt kegyetlen, a végletekig felfokozott emberi kacajokra készült. Nyitva hagyott kérdés, hogy a táncosok mozgás közben megfigyelhető, hasonlóan bátor vigyorokba forduló arcjátéka vajon csak az előadók spontán érzelmi megnyilvánulása, vagy a produkció szándékos és tudatos része-e. Én ez utóbbira szavazok. Ez a szám az intenzitásának köszönhetően hat erőteljesen.

A szünetet követő két produkció közül a Where is she című az est nehezen megfejthető jelensége, tudniillik része néhány teljes színpadi elsötétítés, amelynek köszönhetően a közönség többször is tapsolni kezd. Néhány nagyobb díszletelem (egy kisebb asztal és egy fotel) is szerepelt benne: ezek elérendő célt képeznek a játéktér különböző pontjait bemozgó szólistának. És amennyire megadja a díszlet a Where is she jellegzetességét, olyannyira fontos a jelmez a Do you? című záró darabban. A gésák világát idéző öltözet leginkább egy speciális létgyakorlat résztvevőjére emlékeztet, főleg a táncos által használt legyezők miatt.

A Senga Dance Projekt Párhuzamos dimenziója a maga szűk egy órájában is képes teljes értékű előadásként működni. A különlegessége talán éppen abban keresendő, hogy semmi különös nincs benne: mind kivitelezésében, mind pedig mondanivalójában kifejezetten klasszikus előadásnak hat, még ha ezt egy mai témán, a digitalizáció problémáján keresztül követi is el.

Legfontosabb hatásaiban rokona az előző este egyik-másik kisebb etűdjének. Például az eszköz- és díszlethasználatában a Where is shere hasonlít. A díszlet egy asztal és két szék, amelyeknek egyfajta lokalizációs szerep jut: mintha ezek a tárgyak lennének a valóság legbiztosabb pontjai, amelyekhez a realitáshoz ragaszkodó, teljesen hétköznapi ruhában létező női karakter viszonylag hosszasan kapcsolódik – akár annak árán is, hogy éppen e ragaszkodás miatt tartósan egyedül marad. Az ugyancsak hétköznapi öltözetben jelenlévő férfi partnere ritkán van vele, neki fontosabb a virtualitás hajszolása, amely dimenziót két másik, rövidebb és csillogóbb ruhájú táncosnő jeleníti meg.

A karakterek közötti dinamika afféle macska–egér játék módjára formálódik: olykor a hétköznapi dimenzió táncosnője is kibújik a bútorok nyújtotta realitás védelméből, hogy kísérletet tegyen férfi partnere meghódítására, ám amint megjelennek a rivális virtuális tér nőalakjai, ez a kísérlet inkább kétségbeesett kergetőzésnek hat, mint bármi másnak. E kergetőzés egyik fontos eleme a szemkontaktus, a tekintet, ami – mint az arcjáték része – ugyancsak visszautal az előző este egyik etűdjére, a Virttira. Csak amíg ez utóbbiban az arcjáték ösztönösebb, zsigeribb, egyénileg is értelmezhető gesztusként működik, addig a Párhuzamos dimenzió karaktereinek tekintete sokkal inkább egymásról vagy egymásnak szól. A férfi tekintete képes uralni a nőét, és fordítva. A virtuális dimenziót jelképező csillogó ruhás táncosnők semmivel sem kevésbé hús-vér lények, mint a realitást sugalló nemtársuk. A Párhuzamos dimenzió klasszikus abban az értelemben is, hogy mozgásvilágába a szenvedély is elfér.

Végső üzenete pedig klasszikus abban az értelemben, hogy nem rémisztget a posztmodern által szinte folyamatosan sugallt kilátástalansággal, hanem képes kiállni amellett, hogy a valóság és a virtuális világ közötti egyensúly igenis megtalálható, kialakítható, még ha ez rengeteg küzdelem és gyakorlás árán történik is. Ezt a küzdelmet és gyakorlást jeleníti meg a szenvedélyesség, amelyből mind a négy táncos kiveszi a részét. A realitás nem tagadja meg a virtuális világot, és ez fordítva is igaz. Így maga az előadás sem rögzíthet mást, mint a kettő közötti egyensúly kialakítását.

Gangaray Youth Ensemble: Fragments

Előadók: Mészáros Fanni, Baráth Míra, Christiana Orfanou, Clara Bourdin, Ryley Krauss, Victoria Thorrud, Michelle Tchelet, Sophie Pulford, Elina Karacosta, Kobler Nicole, Karsai Lúcia.

Senga Dance Projekt: Párhuzamos dimenzió

Előadók: Peták Róbert, Pétery Melinda, Sárközy-Holler Ágnes, Nagy Ágnes.

Látvány, fény: Szilárdi Csaba. Koreográfus asszisztens: Sárközy-Holler Ágnes. Koreográfia: Nagy Ágnes.

Bethlen Téri Színház, 2022. március 11-12.

Ambíció tehetségprogram