Turbuly Lilla: Fátylat rá!

Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye / Örkény István Színház -

Az előadás összességében mégsem tud átütő lenni. Jelenetről jelenetre csordogál, sokszor állóképszerű, valahogy kilúgozódott belőle a feszültség.

Az Örkény Színház idei évadában több független rendezőnek is teret adott. A stúdiószínházban Ördög Tamás és Schwechtje Mihály dolgozhatott, az évad utolsó bemutatóját pedig íróként és rendezőként is Kelemen Kristóf jegyzi. Ráadásul a nagyszínpadon.

A premiert június 16-ra, Nagy Imre újratemetésének évfordulójára időzítették. A nemzet özvegye ugyanis az 1989-es esemény kapcsán szól a múlthoz és annak elhallgatásához, elferdítéséhez való viszonyunkról, mégpedig a történelembe vetett ember (jelen esetben elsősorban a nők) szemszögéből. Kelemen Kristófot folyamatosan foglalkoztatja a szocialista korszak és annak személyekre lebontott mikrotörténései, már a Megfigyelőkben is erről gondolkodott. De utal az előadás egy másik munkájára és annak központi szimbólumára, az akácra is (Magyar akác).

performance 1655722128LVFür Anikó és Kerekes Éva / Fotók: Horváth Judit / A fotók forrása az Örkény István Színház honlapja

Kelemen Kristóf 1990 januárjában született, vagyis 1989 júniusában még éppen csak elindult az életbe. Nekünk, akik akkor felnövőben vagy már érett fejjel éltük meg 1988-1989-et, vannak személyes emlékeink ezekről az erjedéssel, bizonytalansággal, reménykedéssel teli, ellentmondásos időszakról – éppen ezt az átláthatatlanságot fogalmazza meg az előadásban Kerekes Éva karaktere.

Műfaját tekintve talán félfikciós dokumentumdrámának nevezhetnénk, amit látunk:valósra hajazó kitalált szereplők valósnak tűnő kitalált történeteit. Sok minden emlékeztet valakire vagy valamire, miközben senki sem pontosan az, akire gondolunk. Egy 1956-ban kivégzett politikus felesége és a szerető (Für Anikó és Kerekes Éva) a központi szereplők, a történet jelen ideje pedig 1989 júniusa, az exhumálás és az újratemetés időszaka. Mindezt egy dokumentumfilm-rendező (Bíró Kriszta) rögzíti. (A kamerás operatőr lassan a színházi előadások elmaradhatatlan szereplője lesz.)

performance 1655722125gfKerekes Éva, Csákányi Eszter és Bíró Kriszta

Az özvegyi fátyol eldobása nálunk – lásd Szendrey Júliát – nem megy olyan könnyen, a magánözvegységet köz-elvárások súlyosbítják. Hogy mindezt hogyan éli meg a férje letartóztatásakor már régóta elhidegült házasságban élő asszony, és hogyan a szerető, meg tudnak-e békélni magukkal és egymással, ez az előadás meghatározó vonulata. Hogy a magánvallomásokból és magánbékékből lehet-e közbéke, divatos szóval múltfeldolgozás, ezt a kérdést direktben nem kapjuk meg, a továbbgondolást már ránk hagyják az alkotók.

Schnábel Zita egyszerű, letisztult teret tervezett a játékhoz, amelyhez hozzátartozik az előtéri installáció is a nyitott koporsóban fekvő letakart tetemmel és a mindenhol égő mécsesekkel (a koporsót a szünetre már lezárják). A világos leplekkel borított, ravatalozóra emlékeztető színpad közepén egy négyszögletű, többnyire körülhatárolt tér jelzi a temetőt és a többi helyszínt. Szlávik Juli jelmezei a hajviseletekkel, kiegészítőkkel külön jellemrajzok. Für Anikó elegáns fekete kiskosztümje, kontyba fésült haja az özvegyszerepbe-merevültség rajza. Az egyetlen jelenetben, amikor a fiával őszintén beszél, mintha egy másik nőt látnánk laza ruhában, szinte kócosan.

Van egy visszatérő dal az előadásban, amelyet rajta kívül Voith Ági és Borsi-Balogh Máté is elénekel „elmúlik” refrénnel. Ezek az elemelt betétek jótékonyan oldják a sokszor statikusnak tűnő játékot.

performance 1655722125gGBorsi-Balogh Máté és Für Anikó

A női szemszög megjelenítéséhez az Örkénynek nem kell a szomszédba mennie színésznőkért. Mégis jó látni a vendégként jelen lévő Voith Ágit, aki különösen a köztörvényes bűnöző fia sírját kereső anyaként teremt erős epizódalakot. Für Anikó tartással és eleganciával rajzolja meg „a nemzet özvegyét”, ezt a szorító, kényelmetlen pózt. Szerepet a szerepben. Mögüle pedig kibontja egy szeretetre vágyó, de azt kapcsolataiban meg nem kapó nő sorsát. Kerekes Éva karaktere éppen arra a „nemzet özvegye” szerepre vágyik, amelytől a másik asszony menekülne. Benne több élet és szenvedély maradt, de gyötri, hogy lényegében egyedül őrzi a szeretett férfival közös történetét, ő nagyon is vágyna arra a bizonyos gyászfátyolra. Csákányi Eszter két szerepet játszik, mindkettőben a rendszer részét és szolgálóját, aki hajlékony gerinccel igazodik a megváltozott körülményekhez. Mindehhez a saját iróniáját is jól használja. Borsi-Balogh Máté az apjára nem is emlékező, helyével, szerepével küzdő fiút játssza. Nagy Zsolt és Józsa Bettina kisebb szerepekben teszik teljesebbé a generációs és mikrotársadalmi körképet.

A színészi játék kifogástalan, a téma jó és fontos, a választott szemszög izgalmas. Az előadás összességében mégsem tud átütő lenni. Jelenetről jelenetre csordogál, sokszor állóképszerű, valahogy kilúgozódott belőle a feszültség.

performance 1655722129FSFür Anikó és Kerekes Éva

Ahogy a bevezetőben említettem, az Örkény idén egy bátran kísérletező, külsős, fiatal rendezőket helyzetbe hozó évaddal állt elő. Ebből a nyitásból felemás előadások születtek (kritikáinkat itt és itt olvashatják). De nagyon fontos, hogy mertek nyitni, kísérletezni, ahogy egyébként a másik két budapesti művészszínház, a Katona és a Radnóti is fiatal rendezők „új dalaival” töltötte meg az évadát. És ez ennek az ellentmondásos, hol újraindulós, hol megtorpanós évadnak mindenképpen az egyik jó fejleménye.

Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye

Játsszák: Für Anikó, Borsi-Balogh Máté, Kerekes Éva, Csákányi Eszter, Bíró Kriszta, Nagy Zsolt, Voith Ági, Józsa Bettina.

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara. Dramaturg-gyakornok: Olteán Márk. Díszlet: Schnábel Zita. Jelmez: Szlávik Juli. Jelmeztervező asszisztens: Abed-Hadi Lili. Zene: Kákonyi Árpád. Fénytervező: Baumgartner Sándor. Súgó: KanizsayZita.Ügyelő: Sós Eszter. A rendező munkatársa: Érdi Ariadné. Remdező: Kelemen Kristóf.

Örkény István Színház, 2022. június 16.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu