Török Ákos: Ügyeskedők és ügyetlenek

Truman Capote – Richard Greenberg: Álom luxuskivitelben / Radnóti Miklós Színház -

Valló Péter rendezéséből ugyanis a legkevésbé sem derül ki, miért is tűzték műsorra ezt a darabot.

Önmagában is nehéz ellenállni a késztetésnek, hogy a Radnóti Színház legújabb bemutatóját ne az 1961-es filmhez hasonlítsuk, amelyben az ellenállhatatlan Audrey Hepburn bájolja el a világot, hát még, ha az előadáshoz írt ízelítőjében maga a színház is felül erre a vonatra. Nem az a legnagyobb gond ezzel, hogy finoman elkeni a tényt, miszerint a budapesti teátrum nem a film forgatókönyvéből indul ki (forgatókönyvíró: George Axelrod), hanem a Capote-kisregény színpadi változatából, amit Richard Greenberg jegyez[i]. Az viszont már komolyabb probléma, hogy olyan elvárásokat szülhet (és szül is) az előadással szemben, aminek sem a kisregény, sem a színpadi átirat soha nem is szeretett volna megfelelni. Capote-tól például olyannyira messze állt a film kedvesen bájos romantikussága, hogy látványosan és minden ízében utálta azt.

álom3Sodró Eliza és Rusznák András / Fotó: Ofner Gergely

Greenberg átirata Hárs Anna fordításában szintén sprődebb és monokrómabb a filmváltozatnál, és ennek csak egy eleme a benne helyenként elő-előbuggyanó rusztikus szabadszájúság, és egy másik, hogy a színdarab nem az egymásra találó szerelmesek katarzisával, hanem egymás (talán végleges, talán átmeneti) elvesztésének melankóliájával ér véget. Komoly csalódás éri tehát azokat, akik azzal az igénnyel ülnek be az előadásra, hogy az bájban, könnyekben és nevetésben a filmmel vetekedjen (márpedig a szünetben elkapott beszélgetésfoszlányok tanúsága szerint többen is így jártak). Sajnos azonban azok sem járnak jobban, akik bármiféle elvárástól mentesen érkeznek. Valló Péter rendezéséből ugyanis a legkevésbé sem derül ki, miért is tűzték műsorra ezt a darabot. Mi dolgunk van két jóember: egy szabadlelkű megélhetési szerető, valamint egy élhetetlen szerelmes nagyvárosi történetével?

A kezdőjelenet egyben a sztori vége: évekkel a történtek után két szerelmes férfi egy pubban idézi meg a számukra fontos nőt. A felütést követően az előadás a fiatalabb férfi szemszögéből meséli el egy beteljesülhetetlen szerelem történetét. Az írólétre és az ezzel járó csóróságra hivatott Fred életébe berobban, pontosabban bemászik az ablakon Holly Golightly, aki a maga zűrös és fiatalos lendületével, minden szabályszerűségre fittyet hányó keresetlenségével azonnal leveszi a lábáról a középkorú férfit. A nő is vonzódik hozzá, de (mint később kiderül) bizonytalanságban leélt gyermekkora miatt ő legalább olyan mértékben vágyik egzisztenciális biztonságra, mint magas hőfokon megélt érzelmekre. Márpedig már önmagában az elsőt sem könnyű üres zsebbel indulva létrehozni azokból a dollárokból, amit a tehetősebb férfiak mosdópénzként adnak egy céltudatos nőnek. Fred végigasszisztálja Holly kalandos biztonság- és boldogságkeresését különösebbnél különösebb férfialakokkal való kapcsolatain keresztül, már amennyire a folyamatos asszisztenciát Holly hetekre-hónapokra történő váratlan eltűnései lehetővé teszik.

álom1Sas Zoltán e.h., Schneider Zoltán, Baki Dániel, Martin Márta és Mátyássy Péter / Fotó: Ofner Gergely

Noha a nagyobb időlépték, az időbeli ugrások, valamint az elbeszélői alapattitűd érthetővé teszi, miért van egy mesélő is az előadásban, a narráció Valló rendezésében mégis póznak érződik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az önmagát komolyan vevő narráció szinte kivétel nélkül csinálmánynak hat a színházban. Vélhetően azért, mert a színház alapvetően drámai műfaj, a narráció pedig elsősorban az elbeszélések sajátja. Ami nem azt jelenti, hogy a mesélést ne lehetne remek színházi játékokba bevonni, azt viszont igen, hogy ha nem reflektálnak rá és/vagy nem hozzák játékba, akkor zavaróvá válhat, de minimum kimódoltnak hat és unalmas lesz. Rusznák András nagyrészt megteszi, ami ebből a helyzetből kihozható, de így is rejtély marad, hogy Fredje miért beszél a nézőkhöz újra meg újra, miként a váltások is hamar ellaposodnak, ahogy ezeket követően a színész mindig ráfordul a következő jelenetre. A rendezés ettől függetlenül is mintha szándékosan alkalmazna filmes effekteket, miként azt például Bodó Viktor is előszeretettel teszi. Azonban amíg Bodó filmes megoldásainak (általában) szigorú dramaturgiai szerepe van, és adott esetben szellemességük és folyamatos jelenlétük/visszatéréseik is ezzel függnek össze, addig Valló Péter lassításai/megállított mozdulatai poénos látványként maradnak magukra egyetlen jelenetben, füstbe burkolt mozgóképei és eső áztatta szerelmesei pedig jó esetben idézésként/stílusparódiaként, rosszabb esetben giccsként működnek. (Tovább rontja a helyzetet, hogy az előadás házibuli-jelenetében el-elcsúsznak a mozdulatok és mozdulatlanságok, amit azonban betudhatunk a premiernek: többszöri játszás után az ilyen jellegű hézagok, miként a táncmozgások zökkenései is jó eséllyel meg fognak szűnni.)

álom4Nagy Márk, Sas Zoltán e.h., Berényi Nóra / Fotó: Ofner Gergely

Khell Csörsz klinkertéglát imitáló díszlete okosan oldja meg a külső és belső terek közötti átmeneteket, lévén a vörösesbarna tégla szobabelsőként és egy épület külsejeként egyaránt működik. A praktikus és atmoszférateremtő díszletszerkezet a legtöbb helyszínváltást egy-két kellék behozatalával/kivitelével és minimális mozgatással elbírja, és az a néhány logikai térbukfenc sem feltűnő (pl. az egyik lakásból a másikba történő átmenetelnél), amelyet nem lehet kiküszöbölni ebben a térben. A kicsit mindig félhomályos, meleg otthonosságot és állandó kinnrekedtséget egyszerre sugárzó miliő lakóit Kálmán Eszter alaphangon vöröses szürkésbarna jelmezekbe öltözteti. A hétköznapi élet alakjai, ki-ki a maga anyagi lehetőségei és társadalmi rangja szerint igényesebb, egyenesen piperkőc vagy éppen lelakott ruhákban, de mindannyian harmonikusan simulnak bele ebbe a késő őszi színvilágba. Egyik oldalon Sodró Eliza néhány elegáns, színes estélyije lóg ki a seszínű középszerből, éppen annyira, hogy ez a „kiválóság” ne legyen szájbarágós. A másik oldalon már nem sok nyoma van a finom stílusérzéknek: Holly legbizarrabb élettársaként a kőnáci Rusty Trawlert nem csak, hogy teleszart zokni mintájára Übüvé párnázzák ki, és egy nagyon kevéssé előnyös szemüveget adnak rá, de mindezt megfejelik mozgáskorlátozottságig feszített motoros képességekkel/képtelenségekkel is.

A viszolyogtató végeredmény az előadásnak ahhoz a vonalához tartozik, aminek a csúcspontja az említett házibuli-jelenet, ahol az alkotók az emberléptékű főhőseink számára idegen, felszínes és értéktelen vagy egyenesen rosszindulatú világát mutatják fel. Az egydimenziós, leginkább poénra vett karakterek szintén ebbe a sorba illeszkednek: ezek közül Martin Márta átvonulásai és Bálint András elrajzolt figurái mutatják meg talán a legjobban, hogy a legnagyobb színészi kvalitások sem mennek sokra jól megírt szerep és/vagy a rendezéstől kapott színpadi jelentőség nélkül. Schneider Zoltán az egyetlen ellenpélda, aki Holly szépkorú férjeként az unalomba fulladó előadást a második rész elején olyan játszóerővel taszítja meg, hogy az így nyert lendülettől az vagy félórát fut még.

álom2Rusznák András és Schneider Zoltán / Fotó: Ofner Gergely

Az elrajzoltság remek eszköz lehet akár egy helyzet, egy történet, vagy mint itt is: egy közeg érzékeltetésére. Ezt a célt Valló Péter el is éri, azonban komoly árat kell érte fizetnünk. Az elrajzolt karakterekkel ugyanis nem tudnak eleven kapcsolatok létrejönni, főként, ha ehhez nincsen kellő mennyiségű és súlyú szöveg sem, márpedig tétre menő, valódi kis és nagyobb kapcsolódások nélkül nehezen áll meg egy színházi előadás. A legkevésbé az szokott működni, ha mint itt, valóságos szereplőket (ilyen a két főszereplő) engednek össze színpadi túlzásokkal. Ráadásul a városi elit semmirekellőinek abszurdba hajlított, megmosolyogtató világa, ami itt a Hollyba szerelmes Fred képzeteként jelenik meg, és amelyben Holly is minimum otthonosan mozog, elleplez egy fontos kérdést: miként lehet/lett ennek része ez a szeretnivaló vidéki lány. Szövegszinten persze a válasz benne van a darabban, de a dráma helyét itt rendre a darab saját, meglehetősen fanyar humorán túlnyúló komikum oldja fel. Ezáltal nagyrészt minden tétnélkülivé válik, ami elnézővé tesz, és ezáltal kicsit el is altat minket a nézőtéren. Így az sem derülhet ki, hogy mi közünk van egy ilyen bagázshoz és egy ilyen történethez azon túl, hogy a bagázsnak irgumburgum, a történet pedig egy kacsintós szmájlis ejnye-bejnye. Megint másképpen: hogyan tudhat ez a Fred és ez a Holly egymásba szeretni.

311826102 6264603580234325 3326727628218823181 nSodró Eliza / Fotó: Ofner Gergely

Valló Péter már évekkel korábban jó érzékkel talált rá Sodró Elizára[ii], korosztályának egyik legtehetségesebb színészére. Aki nem volt ott a próbákon, sosem tudhatja pontosan, miért megy félre egy-egy színészi játék: mi ebben a színész sara és mit vét vagy néz el a rendező. Mindenesetre Sodró Eliza nem találja meg a maga Holly-ját. Az elsőre is nyilvánvaló, hogy a Radnóti Színház színésznőjétől távol áll Audrey Hepburn karizmatikus bájossága[iii]. Szerencsére, tegyük hozzá, mert így nyitva marad a lehetőség egy sötétebb tónusú, a filmhez képest a társadalmi anomáliákba ágyazódó személyes kérdéseket kevésbé elkenő előadáshoz. (A filmre kihegyezett nézők közül voltak, akik ezt másképpen gondolták, több olyan hangot is lehetett hallani, hogy „meg sem közelíti Audrey Hepburn-t”.) Sodró Eliza Holly-ja sokféle: egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, de ezek nem állnak össze azzá a színpadi alakká, akibe ennyiféle férfi olyan lendülettel szeretne bele, ahogy ez a darabban meg van írva. Ez utóbbi Rusznák Andrásról is elmondható: noha az általa életre keltett Frednek pontosak a körvonalai, szintén nehezen érthető, hogy Holly miért vonzódik az érzelmeivel szégyenlősen bánó, némiképp lelassult, kissé sótlan férfihez. Meglehet, az általa elővezetett old school narráció sem növeli a figura versenyképességét.

„Ez 30 éve egy érdekes előadás lett volna” – mondta valaki a ruhatár felé menet. Szellemes megjegyzés, de vélhetően nem igaz: Valló Péter rendezése az 1990-es években sem lett volna különösebben érdekes. Sőt. Pláne sőt.

Truman Capote – Richard Greenberg: Álom luxuskivitelben

Dramaturg: Hárs Anna. Díszlettervező: Khell Csörsz. Jelmeztervező: Kálmán Eszter. Zenei munkatárs: Kaboldy András, Termes Rita. Koreográfia: Berényi Nóra Blanka. Ügyelő: Kónya József. Súgó: Farkas Erzsébet. A rendező munkatársa: Perényi Luca. Rendező: Valló Péter.

Játsszák: Sodró Eliza, Rusznák András, Schneider Zoltán, Bálint András, Berényi Nóra Blanka, Nagy Márk, Baki Dániel, Martin Márta, Sas Zoltán e.h.

Radnóti Színház, 2022. október 22.

 

[i] Azzal együtt elkenés ez, hogy a színlapon Greenberg neve szerepel, lévén az ebben az esetben csupán egy nagyrészt semmitmondó név szemben egy teljes bekezdésnyi utalással a filmre.

[ii] A rendező már 2020-as rendezésének, a Szerelem városainak a női főszerepét is Sodró Elizára bízta.

[iii] Bármennyire is a megszokottól eltérő karaktert kínált neki ez a film, ezt a bájt a filmszínésznő ebben az esetben sem tudta levedleni.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu