Dioráma Csoport: Dioráma magyarokkal / Trafó –

…mert jó együtt lenni. Talán ez a legfontosabb.

Hol is van Kömörő? Nehéz kérdés. Az ukrán határhoz közeli helységből származó Szabó R. János a tenyerén mutatja a község elhelyezkedését. Ha a tenyere közepére gondoljuk a fővárost, akkor valamelyik ujja hegyén helyezkedik el Kömörő, vagyis lelóg a térképről.

A fiatalember kedvvel és nem kevés nosztalgiával mesél a gyerekfejjel átélt disznóvágásokról. Arról az eseményről, amelyet nem szerettünk gyerekként. Ugyan ki akart hajnalok hajnalán bepálinkázott férfiak körében, a tettrekész női családtagok nógatásától kísérve a vesztét biztosan érző malac életére törni. Felnőttként mégis nosztalgiával gondolunk a családot megmozgató akciókra, mert tudjuk, hogy azok az idők soha többet nem térnek vissza. Szabó R. János története közben azt érezzük, hogy hosszú vándorlás után hazaértünk.

Eddig azonban el kell jutniuk a Dioráma Csoport Dioráma magyarokkal című előadásán résztvevőknek. A kevésbé bevállalós néző félelmei beigazolódnak a Trafóban. A publikumnak ugyanis a színpadon, egy fénykörben kell várakoznia a kezdésre. Ahogy az már lenni szokott lelkesen keressük az árnyékosabb zugokat. A fénykör közepe üresen marad, hiszen reményeink szerint ott kezdődik a játék. Aztán semmi ilyesmi nem történik, Raubinek Lili bevezetőjét követően a megzenésített Szózatot halljuk.

Az imázskép forrása a trafo.hu.

A későbbiekben is a színpadon maradunk, ám a falak mentén három sorban elhelyezett székeken helyet foglalhatunk. Az önmagukat alakító karakterek a színpad közepén, mintha sporteseményen, vagy állami ünnepségen lennének, pomponlányokként, -fiúkként lengetik a piros, a fehér, valamint a zöld zászlóikat. A méretes babzsákokból, párnákból és paplanokból álló, összespárgázott csomag padlón történő ide-oda csúsztatása mögött vélhetően a hontalanság, az állandósult vándorlás érzése keresendő, de ez a szituáció vontatottabb a kelleténél.

A választás lehetőségének felkínálása, a néző és a játszók hagyományos felosztásának a megkérdőjelezése jellemző az egyhuzamban játszott majdnem két órára. Az alkotók több mindent tesznek azért, hogy játszók lehessünk a saját, és egyben a többiekkel közös történeteinkben. A publikum választhat a gyógyvíz és a kömörői pálinka között. Az utóbbi valósággal gyógyírja lesz a nézőnek. Nem túl erős, mégsem afféle körömlakkról van, hiszen nemcsak a testet, a lelket is ápolja a jóféle nedű. Raubinek instrukciói alapján szakítunk a kóstolás felszínesen populáris, mert hörpintésre alapuló hagyományával. A pálinka illatával kezdünk. Megfontoltan nyelünk, inkább kortyolgatunk, ez utóbbit minél hosszabban tesszük. A kömörői nem éget, nem üt fejbe, a nyelőcsőben szinte semmit sem érezni, ám annál kellemesebben és hosszabban borzongat a gyomorban, felettébb kellemes, gyümölcsös utóízt hagyva maga után.

Nemzeti látlelet. Egység a káoszban. Mi a magyar. Új honfoglalás. Ezek a produkció hívószavai, fogalmai a Trafó honlapján. A közösen énekelt Himnusszal fejeződik be a dokumentarista előadás, ez a „többdimenziós makett”, amely az egyén történetein, emlékein keresztül közelít a nemegyszer fájdalmasan megfoghatatlan közösségi és nemzeti érzéshez. A Dioráma magyarokkal nézője a produkció első felének iránytalansága, bizonytalan vonalvezetése miatt késve érkezik az előadásba. Aztán a hangulat megfogja a résztvevőt. Sokan maradunk tapsrend után a büfében. A társasjáték és a karaoke a már lezárult előadás része lesz, mert jó együtt lenni. Talán ez a legfontosabb.

Dioráma Csoport: Dioráma magyarokkal

Alkotók: Kelemen Patrik, Mákó Rozi, Petrányi Luca, Raubinek Lili, Szabó R. János, Szeri Viktor. Rendező: Raubinek Lili. Fény: Dézsi Kata. Konzulens: Hudi László. Producer: SÍN Művészeti Központ.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2022. november 12.