Kutszegi Csaba: Danikáné lánya 3.

Esti mese felnőtteknek
3. rész: A Pálfalvy nem is halt meg, de a kosarat ellopták
A leszbikus Margitka titokzatos halála, még titokzatosabb esetem Otíliával és a furulyával, Dókánét megerőszakolják, hajmeresztő helyszínelés a pincében.
Videoregény! Mesélő: Hajduk Károly.

Fel sem merült bennük a kézenfekvő megoldás: csakis én, vagyis a fiú a negyedikről tehette.
Nézze meg a regényt!



3. rész

A Pálfalvy nem is halt meg, de a kosarat ellopták



Minden évben, ahogy beköszöntött a jó idő, a Pálfalvyék a hétvégéket a bátyjánál, Diósdon töltötték. Pálfalvy segített az építkezésen, a bátyjáék meg jól tartották őket. Ha nagyon felpakoltak, taxit fogtak a buszvégállomáson. Előfordult, hogy annyi cuccal érkeztek haza, hogy az utcáról a liftig nem tudták egy kanyarral behordani. Olyankor Pálfalvyné odalent őrt állt, a férje pedig ingázott a lift és a járda között. Nem volt könnyű dolga, mert a felvonó a félemeletről indult, és sietnie is kellett, hiszen a liftajtó elé lerakott áru sem volt biztonságban.
– Ugyan ki lopná el a házban? – méltatlankodott Pálfalvy.
– Jó, jó, csak igyekezz! – sürgette a felesége.
Amikor végre felcuccoltak, alig tudtak mozdulni a konyhában.
– Jesszusom! Hol a fonott kosár? – hasított végig Pálfalvyné kétségbeesett kiáltása a gangon.
A bánatos szirénhang minden lakásba behatolt, hiszen a langyos nyári estén az ablakok nyitva voltak, és senki sem zajongott az udvaron, mert a tévében éppen akkor kezdődött az Angyal kalandjai legújabb epizódja. A szirénhang sokakat elcsábított a készülékek elől: angyal ide, Simon Templar oda, ha ellopták a Pálfalvyné fonott kosarát, nagy kár lenne lemaradni a balhéról.
Mindez annak a hétnek a vasárnapján történt, amely hét csütörtökjén, Pálfalvy fél egykor meghalt. Az asztalossegéd ugyanis, miután kilépett a folyosóra, egyáltalán nem halt meg, sőt vidáman elfütyülte a Vágyom egy nő után című dal reflénjét, miközben a jégszekrényből kivett két fasírtja melegedett a forró tökfőzelékben. A halk füttyszó Nyírőnének szánt jeladás volt: a harmadikon lakó termetes asszonyság a dallamra mindig előbújt a konyhájából, és letelepedett a gangra kihelyezett hokedlire.
– Mi jót főzött ma, kisnagyság? – érdeklődött Pálfalvy.
– Tojáslevest krumplistésztával – válaszolta Nyírőné, és szemérmesen begombolta mélyen dekoltált otthonkájának legfelső gombját.
A Pálfalvy bement, én meg hörögve elterültem a perzsaszőnyegen.
A titokzatos Platzer Otília ragaszkodott hozzá, hogy első iskolai évnyitómon ő fogja a kezemet. A közeli tanintézetben ugyanis régi kedves szokás volt, hogy a megszeppent elsősöket sokat látott nyolcadikosok vezetik be a díszasztallal szembeni sorokba. Otília bevezetési ingereinek sok évvel később is szerencsés áldozata lehettem, és ha a két ceremóniát utólag összevetem, nem kétséges, hogy a későbbi aktus mélyebb nyomot hagyott emberré válásom érzékeny folyamatában. A zenei tagozatos iskolában nagy örömömre normális osztályt is indítottak, így megúsztam a furulyaórákat. Amikor Otíliával a sorban állva indulásra vártunk, zavartan szorongatta a kezemet. A tenyere izzadt, és néha meg-megrándult. Egyszer lehajolt hozzám, és megkérdezte:
– És mért nem szeretsz furulyázni?
Megtudta ugyanis, hogy kivertem a balhét a furulya miatt. Tíz évvel később hallottam róla, hogy ő nem zárkózik el a furulyázástól, és ez a hír előcsalta bennem apja szerencsétlen kimenetelű, de engem felejthetetlen élményekkel megajándékozó falvésésének emlékét. Vízióimban kaleidoszkópom célirányos forgatása révén a színes síkidomokból és Otília alakjából igencsak illetlen képek rakódtak ki, és mivel e fantázia szülte műalkotásokon megjelenő történések később valóra is váltak, már kora ifjan bizonyítottnak vélhettem az intelligens tervezés elméletének realitását. Igaz, a megvalósulás nem mindenben felelt meg az előzetes terveknek, mert Otília reményei szerint az orális aktus csak előjátéka lett volna a későbbi, közösen megélt beteljesülésnek, de én egy-két perc elmúltával nem várt hirtelenséggel, de nagy megkönnyebbüléssel megoldást találtam filozófiai kérdésfelvetésemre: lehet, hogy mindent Isten tervez, de az ember, amikor sok év után végre odajut, hamar végez. Persze azt, hogy mi az az intelligencia, ami megtervezi az életünket, nem tudtam meg akkor sem, viszont a történtek hatására napokig istennek képzeltem magamat.
Néhány nappal Pálfalvy elképzelt halála után valódi pánik tört ki a házban. Hajnalban hatalmas döbbenésre ébredtek a földszinten lakók. A szemközti ház egyik udvari lakásában egyedül élő félnótás Margitka nem sokkal a kapunyitás után átjött, felgyalogolt a negyedik emeletre, és a folyosóról levetette magát. A rendőrség alapos vizsgálatba kezdett, sorban kihallgatták a lakókat. A szálak a pincébe vezettek. A házfelügyelő lekísérte a nyomozókat az alagsorba, ahol – ha egy üzlet beindul... – özvegy Dókáné holttestére akadtak. Futótűzként terjedt el a hír: Dókánét megerőszakolták, és megfojtották. A két eset összefüggéséről különböző teóriák láttak napvilágot. Oláh Matyi szerint Margitka erőszakolta meg Dókánét, de arra a kérdésre, hogy hogyan miért és mivel tette, még a mindentudó analfabéta sem tudta a választ.
– De megfojtani megfojthatta... – mondta tagoltan Oláh Matyi, Mariska elszörnyedve bólogatott mellette.
A termetes Nyírőné férje, a Nyírő azt állította, hogy Margitka leszbikus volt, beleszeretett Dókánéba, hajnalban megérezte, hogy baj van, egyenesen a pincébe ment, és rátalált szíve hölgye hullájára. Aztán szerelmi bánatában levetette magát a negyedikről. Nyírő közölte: mindig is tudta, hogy Margitka titkolt, beteljesülhetetlen vonzalmába hülyült bele. A zavartan toporgó Oláh Matyi szerette volna megtudni, mi az, hogy leszbikus, elmagyarázták neki, de nem értette meg. A Pálfalvy azon akadt ki, hogy az Oláh Matyi hogy lehet ilyen hülye, mit vársz egy magtalantól, súgta oda neki Kerber, mire Pálfalvy kicsit megnyugodott. Oszkó Nyírő elméletét fércműnek minősítette, ítéletét szabász-varrász szakértelmével nyomatékosította:
– Ezt a teóriát vékonyka cérnaszál tartja egyben, amit egy mozdulattal ki tudnék tépni belőle, és akkor darabokra hullana szét az anyag.
Nem akartam beleszólni a vitába, de nem is tehettem volna meg, mert senki sem figyelt rám. Nem csak rám, hanem egymásra sem figyeltek, mert mindenki csupán a maga vélekedését akarta nyilvánosságra hozni, más mondandójával nemigen törődtek. Fel sem merült bennük a kézenfekvő megoldás: csakis én, vagyis a fiú a negyedikről tehette.
Margitka földi maradványait viszonylag gyorsan összeszedték, Bella, a poratka-allergiás segéd-házfelügyelő ugyanolyan rutinmozdulatokkal takarított fel utána, mintha a szokásos pénteki felmosást végezte volna. Dókánéval már nem siettek annyira, rögzítették a nyomokat, közben, mintha filmsztár lenne, egy csomó fotót készítettek róla. Azért is tartott sokáig az intézkedés, mert a helyszínelő fotós vakujában lemerült az elem. Tartalék nem volt nála, és akkor még igen nehéz volt ripsz-ropsz beszerezni ilyesmit. Csak a rendőrségi raktárból vételezhetett, és az féltucatnyi nyomtatvány kitöltésével járt. A hosszúra nyúlt elemcsere alatt a zsaruk leléptek a közeli kocsmába adatot gyűjteni, közben jól beebédeltek. Egy posztost hagytak a lezárt pinceajtó előtt, annak meg elfogyott a cigarettája. De a jószívű lakók le-lementek hozzá, megkínálták, elbeszélgettek vele. Felvilágosítást ugyan nem adhatott, de jólesett neki a néhány emberi szó. Dókáné és Margitka még ki sem hűlt, az élet máris rendes kerékvágásban ment tovább.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu