Török Ákos: Világvégebalzsam

East End: Idővonal (Trafó Kortárs Művészetek Háza) –

Egyszerre vagyunk katasztrófaturisták és katasztrófák, mi vagyunk a számok és mi vagyunk a számvetők is.

Szoboszlai Annamária: Sorsnéző hallakoma

Andrew Bovell: Ha elállt az eső -

A felmenőink által elkövetett szörnyűségek miként gyűrűződnek be az utódok életébe, és miként pecsételhetik meg azok sorsát?

színház

Kutszegi Csaba: Lesz út lélektől lélekig?

Móricz Zsigmond – Kocsák Tibor – Miklós Tibor: Légy jó mindhalálig -

Nyilas Misi töretlenül hiszi, hogy „a felnőtt csak igazat mondhat”.

színház

Kutszegi Csaba: A kortárs remény színháza

Shakespeare/37 – Rómeó és Júlia; Szeget szeggel; Lear király (A Plüss) –

Nem örülnék, ha Shakespeare kortársosítása a felületesítését jelentené.

színház

Zalai Szilveszter: A kupola gyermekei

Karaván Munkacsoport – Kovács Dániel Ambrus: Jobb félni, avagy Egység Kétség Háromság -

A Fészek Klub kupolája vörösréz-domborítású, sugárzóan ünneplő férfiak és nők együttese látható rajta, aktjaik alatt az előadás által érvényesen tükröződő nyomorúság még erősebb.

színház

Turbuly Lilla: Mire gondol a költő?

Háy János: Szavalóverseny 1-3. -

Háy-féle iróniával beszél a verset író ember kicsinységekhez kötöttségéről, a versírás szabályai mellett a versíró gyarlóságairól.

színház

Szekeres Szabolcs: Haláltól halálig

Ivan Viripajev: Illúziók -

A két bábművész és a bábjaik között meghitt a kapcsolat. A lelkiállapot változékonyságát precízen követi a báb.

Török Ákos: A rendes lányok esete a maffiával

Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak -

Még az is lehetséges, hogy a darabbeli képlet, miszerint a helyzet diabolikus jellegéért kizárólag a férfiak felelősek, pontosan fedi a ’90-es évek csallóközi valóságát.

színház