Török Ákos: Világvégebalzsam

East End: Idővonal (Trafó Kortárs Művészetek Háza)

Egyszerre vagyunk katasztrófaturisták és katasztrófák, mi vagyunk a számok és mi vagyunk a számvetők is.

Zalai Szilveszter: A kupola gyermekei

Karaván Munkacsoport – Kovács Dániel Ambrus: Jobb félni, avagy Egység Kétség Háromság -

A Fészek Klub kupolája vörösréz-domborítású, sugárzóan ünneplő férfiak és nők együttese látható rajta, aktjaik alatt az előadás által érvényesen tükröződő nyomorúság még erősebb.

Turbuly Lilla: Mire gondol a költő?

Háy János: Szavalóverseny 1-3. -

Háy-féle iróniával beszél a verset író ember kicsinységekhez kötöttségéről, a versírás szabályai mellett a versíró gyarlóságairól.

Szekeres Szabolcs: Haláltól halálig

Ivan Viripajev: Illúziók -

A két bábművész és a bábjaik között meghitt a kapcsolat. A lelkiállapot változékonyságát precízen követi a báb.

Török Ákos: A rendes lányok esete a maffiával

Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak -

Még az is lehetséges, hogy a darabbeli képlet, miszerint a helyzet diabolikus jellegéért kizárólag a férfiak felelősek, pontosan fedi a ’90-es évek csallóközi valóságát.

Zalai Szilveszter: Önmagunk, mindenekfelett

Jeanie Finlay: Az apa, aki gyermeket hoz a világra; Simon Senn: Be Arielle F

hazánkban pénisszel kell születnünk ahhoz, hogy apák lehessük, s vagina nélkül sem érdemes világra jönnie annak, aki anyává óhajt cseperedni.

© 2016 KútszéliStílus.hu