Turbuly Lilla: Azok a boldog kilencvenes évek!

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete -
… a harsány életöröm, túlmozgásos nyugtalanság ebben az első szerelemben is félreérthetetlenül megjelenik a színpadon.
… a harsány életöröm, túlmozgásos nyugtalanság ebben az első szerelemben is félreérthetetlenül megjelenik a színpadon.
Erős társulat, jó rendezők, tudatos építkezés és értő, a színházát szerető közönség…
...az alkotók által katalizált belső párbeszédet viszi haza magával erős emlékként.
Az Örkény István Színház szemmel láthatóan gondját viseli a színészeinek – túl azon, hogy izgalmas rendezőkkel kínálja meg, és a fiatalokat sorra hívja ki nagy szerepekkel.
Jé, most jut eszembe: Az imposztorban Bogusławski éppen a Tartuffe-öt rendezi – sajátos módon – a vilnai színházban.
Itt senkinek nincs abszolút igazsága, csak saját szemszöge, ahonnan nem látszik a másiké.
Kovalik Balázs rendező a polgári színműtől az opera mozdulatlansága felé tartva állította színpadra Térey János utolsó drámáját az Örkény István Színházban.
…orbitális, operába illő indulatok csapnak össze, miközben a nyelvhasználat triviális, és a „drámai hősök” emberi kisszerűsége a hétköznapiságba húz vissza.
… ráeszméltek, hogy testük is van, és boldogok, mert átengedték magukat a testi szenvedélynek.
A lengőhintából pedig egyetlen mozdulattal akasztófa lesz, és ez a kép megint csak jóval többet sűrít magába egy ügyes színpadi megoldásnál…