Van értelme, haszna a heroikus igazságkeresésnek abban a korban, amikor létélményünk a megvezetettség, a bizonytalanság, a bizalmatlanság?
A színpad és a nézőtér közötti tó távolságot teremt, amelyet sok jó ötlettel hidaltak át.
A Macskadémont elsősorban az előadók teljesítménye teszi élvezetessé a szórakozni akaró nyári közönség számára…
Mindannyian Pistik vagyunk. Hiába nem éltünk a megjelenített események idején, cipelhetjük elődeink terhét halálunkig.
Az előadás összességében mégsem tud átütő lenni. Jelenetről jelenetre csordogál, sokszor állóképszerű, valahogy kilúgozódott belőle a feszültség.
Nemcsak a színház kereteit feszegetik, hanem a saját határaikat is, a test határait, a nézőközönség határait – minden határt, amit csak találnak. -
Rendezőknek kifejezetten inspiráló lehet ez a szabadversszerű, sok lehetőséget magában rejtő, fájdalmasan aktuális dráma.
Eleinte Kreón sem áll távol a nézőtől, hiszen háború után az állam rendje valóban majd’ mindennél fontosabb.
A hispán népi szólásban a kertész kutyája nem éhes és nem eszik az ételből, de a többieket sem engedi a tálhoz.
…a születés és a halál képeivel ki tudja tágítani az utazás jelentésmezejét az életmetafora felé.